Hír: Európa újdonságok a Könyvfesztiválra

Anne Applebaum: Vasfüggöny. Kelet-Európa megtörése 1944–1956

 

Anne Applebaum új könyvében a vasfüggönyt veszi szemügyre. 1944-ben a Szovjetunió elkezdte a később „népi demokratikusnak” nevezett országok felszabadítását és lerohanását. A világháború végén kiderült, hogy a nyugati hatalmak nem képesek és nem hajlandók szembeszállni a szovjet birodalmi törekvésekkel. Kelet-Európa – ahogy ekkor elnevezték, hogy kevésbé sértse a Nyugat érzékenységét – sorsa megpecsételődött. A Vörös Hadsereg mellett azonnal megjelentek a szovjet titkosrendőrök és a moszkovita kommunista vezetők, és elkezdődött bő fél tucat ország megtörése.

Anne Applebaum az ideiglenesen megnyílt orosz levéltárakból, az 1989-ben felszabadult országok titkosszolgálati iratanyagából vett ismeretek mellett memoárokat, emlékiratokat, történeti kutatásokat dolgoz fel, és személyes beszámolókat, mert sok még élő tanúval sikerült beszélnie.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

Patrick Ness: A daruasszony 

 

Patrick Ness felkavaró ifjúsági könyvek szerzőjeként vált világhírűvé. Regényeit a kiszámíthatatlan fordulatok és a provokatív témaválasztás teszi egyedivé. Kritikusai kivételes tehetségű írónak tartják.

 

Sikeres ifjúsági könyvei után 2013-ban felnőtteknek szóló regényt jelentetett meg. A daruasszony főszereplője, az épp magánéleti válságban lévő, a negyvenes évei végén járó George Duncan egy éjszaka éles, fülsértő hangra riad fel, és amikor elindul, hogy felkutassa a zaj forrását, egy nyíllal átlőtt szárnyú, óriás fehér darut talál a kertben. Nekigyürkőzik, kihúzza a daru szárnyából a nyílvesszőt, a madár pedig elrepül – ám George-nak attól a naptól fogva új irányt vesz az élete, másnap ugyanis megjelenik nála a rejtélyes Kumiko.

Az eredeti mesében a szerelem és a kapzsiság a fő motívum, megfűszerezve a japánok jellemző mitológiájával. Ezt a mitikus hangulatot teremti meg Ness az álom és a valóság határán való lebegéssel.

 

 

 

 

 

 

 

 

Háy János: Napra jutni 

 

„Van benne apa, anya, nagymama, nagyapa, s persze főként egy kisgyerek. Vannak benne helyszínek, ovi, iskola, udvar, határ, földek, otthon, egy kerítés a posta előtt. Vannak benne tárgyak, ágy, asztal, tévé, járda. Vannak benne állatok, kacsák, libák, tyúkok, kakasok, disznók, két kutya, Matyi és Csöpi és más falusi házőrzők. Vannak benne emberek, szomszédok, tanárok és tanítónénik, osztálytársak, külföldi rokonok (csehszlovákok), apa barátai és más falusi lakosok. Vannak benne érzelmek (de még mennyi), álmok, vágyak és különböző valóságok” – írja Háy János a könyv fülszövegében. A novellák főszereplője pedig elindul, hogy bejárja a táj egy-egy darabját. Harminchatszor indul útnak, és harminchat történet születik.

„Hát ilyen ez a könyv, meg még másmilyen is, olyan, mint amikor a friss bukta szaga kicsúszik a félig nyitott konyhaablakon. Olyan, mint amikor az orrunkat követve megyünk vissza a múltba. Amikor az emlékek és az érzések úgy kapaszkodnak össze, ahogyan az anya szorítja magához a gyerekét.”

 

 

 

 

 

 

 

 

Konrád György: Itt, Európában

 

Új könyvéről írja Konrád György:

„Mondhatjuk, hogy az Európai Unió új típusú nemzetközösség? Az európai polgárok közössége, vagy a nemzetállamoké, azaz a nemzeti kormányoké? Vállalják-e utóbbiak az Unióval együtt járó szabályokat, kötelezettségeket és azok teljesítésének ellenőrzését? Melyik elkötelezettségük erősebb: a nemzeti vagy az európai, a populista vagy a föderatív? A szovjet blokk, a kommunista pártállamok szétesése után mi keletkezik: nacionalista pártállam vagy liberális demokrácia? Kialakulhat-e az Európai Unión belül egy nemzeti autokrácia? Nyugat vagy Kelet? Megvalósítható-e a szavazattöbbségre támaszkodva a parlamentáris egypártrendszer? Mit jelent a többpártrendszerű demokrácián belül a nemzeti forradalom?

Ha a kelet-európai nemzeti politikusok parlamentáris teljhatalomra tesznek szert, kiépíthetik központosító pártállamukat vezérkultusszal és kegyenc-burzsoáziával. Vezérnek lenni, cselezni, harcolni kívül-belül szinte mindenkivel: nem könnyű mesterség.
Sokan reméljük, hogy a társadalom ezúttal is erősebb lesz, mint az állam.”

 

 

 

 

Vámos Miklós: A New York–Budapest metró

 

„Gyula Marton elpilledt a vonaton, behunyta a szemét. Azt álmodta, hogy a New York–Budapest metrón utazik. Két megálló volt az óceánban, a harmadik már Párizs, aztán München, készülődhetett, mert hét perc múlva Budapest következett. Marton azonban az utolsó pillanatban mégse szállt ki. Varsó. Kijev. Moszkva. Két viszonylag hosszú megálló: Novoszibirszk, Peking. Aztán Tokió, majd Honolulu, és máris újra Amerikába ért a metró: Los Angeles! kérem az ajtóknál vigyázni!
Marton elmosolyodott. Imádta, hogy ennyire gyorsan és zökkenőmentesen száguldhat előre. Megint behunyta a szemét, így történt, hogy ezúttal New Yorkot szalasztotta el. Sebaj, legföljebb megyek még egy kört, gondolta. Bérlete volt.”

Vámos Miklós úgy érezte, valakinek egyszer már meg kell írnia Amerikát, az Egyesült Államokat, that is, azt a ménkű nagy országot, egy ménkű nagy magyar regényben. Miután hosszan időzött odaát, 1990 nyarán már biztosra vette, hogy ő az a valaki. A New York–Budapest metró című könyv első kiadása három év múlva jelent meg. 2013-as sajtóhír, hogy egy ilyesféle (villám)gyorsvasút építését valóban tervezik kínai vállalkozók a következő tíz évben, ha elkészül, néhány óra lesz a menetidő Pekingből New Yorkba. Budapestre valószínűleg azért nem terveznek megállót, mert A New York–Budapest metró már létezik, s álmok évadján menetrendszerűen közlekedik.

 

 

 

Anna Funder: Stasiország

 

Az 1966-ban született ausztrál írónő már az 1980-as években járt Kelet-Németországban, a kilencvenes években a Berlini Szabadegyetemen tanult, majd egy német tévéállomásnál dolgozott, amelynek az volt a feladata, hogy tájékoztassa a világot arról, mit tesz Németország az egyesülés után a keletnémetekért. Fundert leginkább a német titkosrendőrség – a Stasi – és a németség viszonya érdekelte: apróhirdetéseket adott fel, hogy megtalálja a hajdani besúgókat és áldozataikat.

Így született meg 2003-ra irodalmi riportázsa, a Stasiország. Ebben Funder az egykori NDK egyszerű polgárainak hétköznapjait, soha ki nem beszélt traumáit, sorstragédiáit mutatja be – a titkosrendőrség éber, mindent látó tekintete előtt zajló életüket. Személyes hangon, a kíváncsi idegen éleslátásával tárja elénk azt a hol rettenetes, hol a hihetetlenségig bizarr, hol pedig szimplán röhejes világot, amely a rendszerváltás után még húsz évvel is ott él az emberek reflexeiben.

A Stasiország több rangos irodalmi díjat nyert, köztük a legjobb történelmi nonfictionnek járó Samuel Johnson Prize-ot. Áradó mesélőkedve, pszichológiai éleslátása és fanyar humora megelőlegezi mindazt, ami az írónő 2011-es, első regényét – amely az Európánál Amivé lettünk címen jelent meg – oly nagyszerűvé teszi.

 

 

Arthur Phillips: Arthur tragédiája

 

Az Európa Könyvkiadó igazi szenzációval és egyben irodalmi csemegével ünnepli William Shakespeare születésének 450. évfordulóját: egy mindeddig publikálatlan Shakespeare-drámát ad közre!

A darab a kiváló szerző, Arthur Phillips közvetítésével került amerikai kiadója, a Random House tulajdonába. Phillipsnek nemcsak üzleti érdekei, de személyes élményei is fűződnek az Arthur tragédiájá-hoz, mely élményekről a maga megszokott, lebilincselő stílusában számol be a drámához írott előszavában.
Phillips Előszavát nemcsak terjedelme teszi a regényirodalom legjavához hasonlatossá, de megformáltsága is: olyan, mint egy ars poeticának is beillő apa–fiú-regény, mely egyben szerelmes regény is, és, igen: izgalmas krimi! Mert Phillips nemcsak azt meséli el, miképpen alakult a viszonya Shakespeare-rel, szüleivel és nővérével az évek során, de bepillantást enged az Arthur tragédiájá-nak hitelessége körüli izgalmas nyomozásba is, részletezve e nyomozásban betöltött saját szerepét. 

 

 

 

 

 

 

 

Ámosz Oz: Barátok között

 

Ámosz Oz új könyve egy képzeletbeli kibuc, Jikhát életébe avatja be az olvasót. Szereplői olyan nők és férfiak, akik a huszadik századi történelem egyik legnagyobb kollektív álmának árnyékában, személyes fájdalmaik átélése során emberi közelségre vágynak. Egy idős apa, akinek tizenhét éves lánya úgy dönt, hogy az apjával egykorú szerelméhez költözik; egy nő, aki megdöbbentő levelet ír élettársa volt feleségének; egy fiatal fiú, aki megpróbál beilleszkedni a számára oly idegen kibuci életbe, s egy napon engedélyt kér, hogy meglátogathassa édesapját a mentálisan sérültek kórházában; egy öregedő kertész, aki a világ összes tragédiáját a vállán hordozza – csupa irodalmi gyöngyszem; s egymás mellé fűzve hűen ábrázolják a korszakot, amelyben játszódnak, és az ideológiát, amely övezi őket.

Ámosz Oz finom iróniával átszőtt könnyes-keserű történetei egy saját, kemény törvények szerint működő, zárt világot mutatnak be nekünk. Mára szinte teljesen eltűnt ez a világ, de hatása az izraeli mindennapokban még nagyon sokáig érezhető lesz.

 

 

 

 

 

 

 

Hatice Meryem: Csak egy hüvelyknyi férjem legyen…

 

A közmegegyezés szerint csak asszonynak érdemes lenni. A török írónő kis kötetében legalábbis ezt ismételgeti a szomszédasszony: „Csak egy hüvelyknyi férjed legyen, lányom.” Na de milyen lehet az a hüvelyknyi férj? Házmester vagy imám? Költő vagy törpe? Első szerelem vagy egy részeges? Hatice Meryem sok humorral mindet elképzeli ebben a novellafüzérben. Közben a mai török életről is különleges képet kap az olvasó.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elif Shafak: Becsület

 

Kritikusai szerint Elif Shafak a kortárs török és világirodalom egyik legkülönlegesebb hangú írónője. A nyugati és keleti történetmesélés hagyományait ötvözi: nők, bevándorlók, fiatalok, kisebbségben élők sorsa elevenedik meg könyveiben. A gyakran fekete humorral megírt, gazdag kulturális, történelmi és filozófiai hagyományokon nyugvó regényei tudatosan törik szét a kliséket. 

A bestsellerlistákat sokáig vezette a Becsület című regény, amelyet több rangos nemzetközi irodalmi díjra is jelöltek. Hősei idegen földön, idegen kultúrában keresik a boldogságot, de akármilyen messzire utaznak, nem szabadulhatnak a hagyományoktól, hiedelmektől és kötelességektől, amelyeket pedig maguk mögött akartak hagyni. A könyv kapcsán élénk társadalmi vita alakult ki Törökországban a családról, a szabadságról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: Európa Könyvkiadó