Főkép

Voltak idők, amikor a skót Exploited neve egyet jelentett a lázadással, a rendszerellenességgel, az ellenállással, és minden ilyesmire kapható brit (és nem brit) fiatal a zenekar segítségével hozta a világ tudtára, hogy a punkok nem elég, hogy nem haltak meg, hanem erősebbek is, mint valaha. Bár a 80-as évek legendás csapata mostanra jócskán túl van a fénykorán, úgy tűnik, igény még mindig van rájuk, a Nuclear Blast ugyanis nemrég hozta ki három késői lemezüket, a The Massacre-t, a Fuck the Systemet és a mostani kritika tárgyát képező Beat the Bastardst, bónuszolva, speciális verzióban, kötve-fűzve. Ez számomra is jó alapot jelentett a velük való megismerkedésre, korábban ugyanis valahogy soha nem sikerült összeakadnom Wattie Buchanékkel, maximum csak a Szigeten, jótékony távolságból.

 

Pedig zeneileg nagyon is tetszetős dolgok vannak ezen a lemezen. Bár biztos, hogy az igazi ősrajongóknak a megjelenés idején a hideg futkározott a hátán a metalos megszólalás és a szólók miatt, meg azért, mert Wattie néha egészen úgy csinál, mintha énekelni próbálna, azt nem lehet elvitatni, hogy szépen kiérlelt és átgondolt dalok vannak az albumon. Komolyan nem gondoltam volna, hogy egy ilyen őskövület punk zenekar lemeze ennyire változatos lehet, de a Beat the Bastards esetében ez a helyzet. Persze nagy megfejtéseket kár várni, de legalább nem is unatkozunk látványosan, mert a skótok remekül variálják a thrashesen kapkodós kirohanásokat és a groove-osabb, lassabb szerzeményeket. Ennek ellenére a játékidőt túlzásnak érzem - egyszerűen el kell fogadni, hogy ilyen típusú zenéből rengeteg az ötven perc, ezért, főleg elsőre, talán érdemes két részletben, vagy dalonként hallgatni a lemezt.

 

Úgy viszont tényleg érdemes. A címadóval ugyanis egy olyan őrült hullámvasútba ültetnek be Exploitedék, amiből nehéz szabadulni. A dob kalapál, Wattie bömböl, a thrash metalosan megszólaló punk riffek pedig gyorsvonatként száguldanak, hogy egy groove-osabb refrénben teljesedjenek ki. És ez még csak az első dal. A kettes „Affected By Them”-mel aztán tövig nyomják a gázt: ez már tényleg vérbeli ős-thrash, szigorúan és kegyelem nélkül, király szólóval, ahogy kell. A punkok először csak az „If You`re Sad” magasságában vesznek vissza igazán a tempóból, de ezzel le is szállítják az egyik legjobb dalt, amiben még a furcsa dallamos gajdolás is király. A továbbiakban viszont már tartózkodnak a hasonló meglepetésektől, egyedül talán csak a záró „Serial Killer”-ben van még némi progresszió, de ez meg sajnos dalként nem annyira maradandó, hogy álmatlan éjszakákat okozzon a régi sulis rajongóknak.

 

 

Zeneileg tehát minden szép és jó, és az egészet el is lehetne intézni annyival, hogy tessék, itt egy szórakoztató punkos thrash lemez, amit időnként elő lehet venni, ha egy kiadós adrenalin-fröccsre vágyik az ember. Attól viszont óva intenék bárki is, hogy kinyissa a szövegkönyvet. Mert amíg a zenei anyag szépen öregedett és nemesedett, a szövegek sajnos megmaradtak (az én véleményem szerint) demagógnak és túlhaladottnak. Oké, üsd a mocskokat, azok úgyis hazudnak neked, a rendőrök megfigyelnek, a gazdagok meg tesznek rád; egyedül vagy és amúgy is szar a rendszer. Értem én, és lehet, hogy egyes részeivel egyet is értek, de ez manapság egy kicsit kevés. Úgy érzem, hogy mostanában vagy túl sok minden van, ami ellen lázadni lehetne, vagy épp ellenkezőleg, annyira részévé váltunk a lázadás tárgyát képező rendszernek, hogy nincs is mi ellen lázadni (illetve ha valami, hát maximum saját magunk ellen lázadhatunk). Egy biztos, ezt a modern ellentétet nem az Exploited fogja feloldani nekünk. Ők ugyanis valószínűleg 35 éve ugyanazokat a frázisokat ismételgetik, amik ma már nem sok mindent mondanak se fiatalnak, se öregnek.

 

Wattie-nak ennek ellenére jobbulást kívánok, és remélem, hogy az Exploited még sok hasonló gyilkos lemezzel fogja lezúzni az agyunkat. Persze akkor is főként fizikai és nem mentális értelemben. Bár aztán ki tudja?

 

A zenekar tagjai:

Jamie Buchan – gitár

Jim Gray – basszusgitár a „15 Years”-ben

Wattie Buchan – ének

Willie Buchan – dobok, basszusgitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Beat The Bastards

2. Affected By Them

3. Don`t Blame Me

4. Law For The Rich

5. System Fucked Up

6. They Lie

7. If You`re Sad

8. Fightback

9. Massacre Of Innocents

10. Police TV

11. Sea Of Blood

12. 15 Years

13. Serial Killer

 

Diszkográfia:

Punks Not Dead (1981)

Troops of Tomorrow (1982)

Let`s Start a War... (Said Maggie One Day) (1983)

Horror Epics (1985)

Death Before Dishonour (1987)

The Massacre (1990)

Beat the Bastards (1996)

Fuck the System (2003)