Főkép

Az utóbbi évtizedekben számos film, illetve regény látott napvilágot, melyek az autizmus különböző válfajaiban szenvedő emberek különös és egyedi világát tárták az érdeklődők elé. (Elég csupán az Esőemberre vagy a Forrest Gumpra utalni.) Ezen művek sorába illeszkedik Mark Haddon A kutya különös esete az éjszakában című regénye, melynek színházi adaptációját március 8-án mutatták be a Centrál Színházban.

 

A nézők a 15 éves Asperger szindrómás Christopher mindennapjait ismerhetik meg, aki egyedül lakik édesapjával. A tinédzser fiú kivételesen intelligens, bolondul a matematikáért és a fizikáért, azonban egy sajátos zárt világban él, és szinte képtelen arra, hogy normális kapcsolatot létesítsen a külvilággal, a körülötte élő emberekkel. Azonban amikor a szomszéd kutyáját az egyik éjjel kegyetlenül meggyilkolják, Christopher elhatározza, hogy fényt derít a tettes kilétére. Valljuk be, egy hétköznapi, 15 éves fiú nyomozása is izgalmas történet lett volna, azonban a metaforák, hasonlatok és gesztusok értelmezésére képtelen Christopher próbálkozásai kivételes és sok szempontból megismételhetetlen színházi élményt nyújtanak. A darab végén természetesen kiderül, hogy ki gyilkolta meg a kutyát, azonban ekkorra az Asperger szindrómás fiú élete is örökre megváltozott, ugyanis nyomozása közben egy sötét családi titokra is fény derül, mely arra sarkallja Christophert, hogy elinduljon a felnőtté válás rögös útján, melyen minden tinédzsernek előbb vagy utóbb el kell indulnia.

A kutya különös esete az éjszakában egy sok szempontból egyedi jellem különleges fejlődését tárja elénk. A darab elején, egy önálló életre gyakorlatilag képtelen fiú élete bontakozik ki előttünk, melynek furcsaságán olykor kedélyesen kacagunk, máskor pedig mosolyogva ráncoljuk a homlokunkat. Azonban az események előrehaladtával Christopher kénytelen kitörni saját kis zárt mikrokozmoszából, meg kell tanulnia önállóan döntéseket hozni, problémákat megoldani, illetve eligazodni a való világban. A darab második felében lélegzetünket visszatartva izguljuk végig, hogy a 15 éves fiúnak, rátalálva saját erősségeire és fokozatosan kiaknázva azokat, hogyan sikerül egyedi válaszokat adnia egy tinédzser hétköznapi életének problémáira. Hiszen Christopher nem is különbözik annyira kortársaitól, ugyanazokat a nehézségeket és akadályokat kell leküzdenie, mint mindenki másnak. Vajon van-e egyáltalán jogunk őt megbélyegezni csupán azért, mert más logika szerint próbálja kibogozni a felmerülő bonyodalmakat? A Puskás Tamás rendezésében készült darab erre a kérdésre keresi a választ.

 

Színészként autistát játszani nem lehet könnyű feladat. Az erre vállalkozónak meg kell szabadulni a minden ember számára természetes mozdulatoktól, gesztusoktól, intonációtól és hanglejtéstől. Minden mozdulatát lépésről lépésre előre kell felépítenie úgy, hogy ösztöneit vagy tapasztalatait egyáltalán nem használhatja. A Christophert alakító Kovács Krisztián játékával könnyedén tölti a színpadot, mozdulatai teljesen természetesnek hatnak, alakítása egy másodpercre sem tűnik erőltetettnek. Mégis a darab legintenzívebb és leginkább magával ragadó jelenetei azok, amikor Christophert Kovács Krisztián együtt játssza a szerepéből kilépő Szilágyi Csengével. Utóbbi ilyenkor az Asperger szindrómás fiú őrült sebességgel pörgő gondolatait narrálja, miközben a némán tovább játszó Kovács Krisztián alakítása egy cseppet sem veszít erejéből.

Végezetül szólni kell pár szót a díszletekről. Kevés olyan darab van, melynek díszletei nem pompájukkal vagy monumentalitásukkal tűnnek ki, hanem ötletességükkel. A kutya különös esete az éjszakában díszletei az utóbbi kategóriába tartoznak. Felépítésük átlagosnak mondható, azonban sokoldalú használatuk példaértékű kreativitásról tesz tanúbizonyságot. Összességében minden színházkedvelőnek bátran ajánlhatom ezt a vadonatúj darabot, mely valószínűleg még jó ideig megtalálható lesz a Centrál Színház repertoárjában.

 

Szerző: Mark Haddon (Baráthy György fordítása)

Rendező: Puskás Tamás

Díszlettervező: Puskás Tamás, Takács Lilla

Jelmeztervező: Zelenka Nóra

Szereplők: Kovács Krisztián, Szilágyi Csenge, Scherer Péter, Pokorny Lia, Borbás Gabi, Schmied Zoltán, Botos Éva, Ágoston Katalin, Papp János

Fotó: Rick Zsófi