Beszámoló: 27. KépregényBörze – 2014. március 9., KMO

Ismét bebizonyosodott számomra, hogy a világmindenség kedveli a dolgok egyensúlyát. Ennek köszönhetően – miután évekig a város túlsó végébe kellett zarándokolnom az éppen esedékes börzére – tavaly óta már nem szükséges kétnapi hideg élelmet csomagolnom az útra, s csupán négyutcányi séta után már célba is érek. Miközben a 27. KépregényBörzének otthont adó KMO (Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház) felé sétáltunk Bauman kollégával, az előttünk álló rendezvényről beszélgettünk.

 

Személy szerint előzetesen legalább annyi emberre számítottam, mint a tavalyi börzén – ez többek között arra is bizonyságul szolgálna, hogy a decemberi Hungarocomix kivételnek számított, és azért még nem tartunk ott, hogy senki nem jár a képregényes eseményekre. Természetesen szóba kerültek az újdonságok, amelyek közül a Dylan Dog első kötetére, valamint az új Rejtő-albumra voltam leginkább kíváncsi. S nem utolsó sorban az ismerősök véleményét kívántam hallani az átalakult MKSZ-ről.

 

Amikor befordultunk a KMO utcájába, a tavalyról ismerős sor látványa fogadott bennünket, ami, bevallom, alaposan meglepett, mivel szándékosan a meghirdetett kezdés után egy órával értünk a helyszínre. Miután nem találtunk ismerőst a sorban, beálltunk a végére, és beszélgetéssel ütöttük el azt a nagyjából tíz-tizenöt percet, amíg odaértünk a pénztárhoz. Ahogy elnéztem, a többség is hasonlóképpen cselekedett; bár volt, aki sörözéssel, és olyan is akadt, aki gyerekneveléssel töltötte váratlan szabadidejét. Meglepetést okozott a bejutni kívánó tömeg összetétele is: nem emlékeszem, mikor láttam utoljára ilyen vegyes társaságot a Börzén, kis túlzással az ovisoktól a nyugdíjasokig minden korosztály képviseltette magát, s nem utolsó sorban hölgyekből sem volt hiány. Aztán annak örvendeztem magamban, hogy a bentről kifelé tartó emberek többsége képregényekkel a kezében ment el mellettem (általában három-négy színes képregényt láttam majd mindenkinél).

 

Miután kifizettük a belépődíjat, választhattunk két korábbi kiadványból, amelyek nem a most futó Kingpin szuperhős-újságok, hanem a korábbi kötetek közül kerültek ki. Azt nem tudom, ebben mi az üzlet, de mindenképpen kedves gesztus, remélem a következő börzéken is így lesz.

 

 

Szokás szerint egy villámgyors körbejárással kezdtünk; ha úgy tetszik, felmértük a terepet, bár a villámgyors nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis a folyosókon, illetve a termekben tisztes tömeg hömpölygött, ami egyrészt megakadályozta a gyors haladást, másrészt muszáj volt megnéznünk, hogy a gócpontokon mi okozza a népsűrűség megszaporodását, valamint az ismerősök mellett sem illett csak úgy elszaladni, ezért legalább egy köszönés, egy kézfogás erejéig rendszeresen megálltunk.

 

Ahogyan azt Harza Tamás előre jelezte, kicsit módosítottak a termek elrendezésén, aminek eredményeként tényleg szellősebb lett az egész, illetve sikerült belakni az egész épületet. Úgy tűnik, ezúttal sikerült tudatosítani a vásárlókban, hogy nem csak a nagyterem van a világon, és mindenütt sokan voltak. A felhozatal a korábbiakhoz hasonlóan elég vegyes volt: szerzői kiadványok, kiadói standok, pólók (legjobban az tetszett, amelyiken Darth Vader „lefénykardozott” pár szuperhőst), poszterek, DVD-k, regények és persze mindenféle nyelvű és korú képregények sorjáztak az asztalokon – tényleg csak a pénztárca szabott határt a lehetőségeknek.

 

Miután a bevezető körrel végeztünk, lassabb tempóban újra felkerestük a számunkra fontos standokat, kézbe vettük az újdonságokat. Régóta várok már az első magyar nyelvű Dylan Dog kötetre, az meg csak ráadást jelentett, hogy Angelo Stano a szomszédos asztalnál dedikált. Valahányszor arra jártunk, mindig sor állt nála – a jelek szerint mások is várták ezt a paranemnormális sztorit.

 

A másodikként megjelent Zórád-képregényt régi ismerősként üdvözöltem, annak idején még a Fülesben olvastam, és bevallom, már nem minden oldalra emlékeztem a rajzokból, úgyhogy pont ideje volt a frissítésnek. Az ellopott futár abból a szempontból különleges, hogy miközben emlékeztet Korcsmáros Pál rajzstílusára, azért határozottan más. Az okokról és a miértekről röviden beszélgettünk Garisa H. Zsolttal, az interjú videón is megtekinthető. A nyugati szuperhősös vonalat a Titkos invázió képviselte, illetve megvettem a Végtelen hatalom első részét. A többi börzés újdonságba csak belekukkantottam, de anyagi és egyéb okok miatt ezek nem kerültek bele a képzeletbeli kosaramba.

 

Viszonylag rövid időnk maradt az előre egyeztetett interjúk lebonyolítására – még jó, hogy Kovács Milán valóban olyan ember, akinek elegendő egy kérdést feltenni, és már ömlik is belőle a szó. Ezúttal nem külföldi rendezvényről beszélgettünk, hanem a Börzéről és a májusra meghirdetett 10. Képregényfesztiválról. Szokás szerint elhangzott pár érdekes ötlet, remélem, lenyúlnak belőle párat az illetékesek. Petren Gábort már kerülgetem egy ideje, de most végre sikerült a kamera elé állítani, hogy kedvenc hobbijáról, a képregénygyűjtésről meséljen. Azt persze nem tudom, mennyire csinál kedvet másoknak is hozzá, de a mintegy mellékesen említett iskolai kiállítás szerintem nagyon jó ötlet, amit mások is felkarolhatnának.

 

 

Az Epicline szívét és motorját, Tálosi (Spuri) Andrást természetesen az újságról faggatta Bauman Tamás. A jelek szerint túljutottak a kezdeti nehézségeken, és kezd kialakulni egy stabil vásárlóréteg, no meg a működéshez szükséges szerkesztőségi stáb. Ha Milán nem szól, akkor biztosan lemaradunk az Elekes Áronnal (ő látható a fotón) készített interjújáról, amit nagyon sajnáltam volna, mert a mutatóba hozott Wynter című képregénye kifejezetten tetszetős. Rajzolója pedig legalább annyira szerény, mint Huszka Zsombor, ráadásul kicsit máshonnan közelíti meg a rajzolást, mint ahogyan azt megszoktuk, szóval kifejezetten élményszámba ment hallgatni kettejük diskurzusát. A nap végének méltó lezárásaként Angelo Stano mellé ültünk le, hogy feltegyünk pár bennünket érdeklő kérdést – ebből lett a nap leghosszabb interjúja.

 

 

Az interjúk közötti időben arra is jutott idő, hogy beszélgessünk kiadós ismerősökkel (májusban jön a következő Lucky Luke füzet, a Fumax is készül egy meglepetéssel, és akkor még nem szóltunk a Batmanről), és persze a szerzőkkel. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy közhírré tegyem, a Bloodlust csapat megbízható színezőt keres – a korábbi füzetek színvonala a minimum elvárás.

 

Remek volt ez a vasárnap. Nem csak azért, mert hasonszőrűek társaságában töltöttem az időt, hanem mert úgy éreztem, ez lenne az egyik lehetőség a hazai képregény-kultúra fejlesztésére. Többek között erről is beszélgettünk Milánnal, hogy milyen tartalékok vannak még a Börzében. Persze külsősként nem rendelkezünk minden információval, de az alapján, hogy az utóbbi két évben mekkorát nőtt a rendezvény, jelenleg ez a legígéretesebb és legnagyobb magyar képregényes találkozó. A beléptetés gyorsításán érdemes lenne elgondolkodni, és lassan talán egyéb programokat is be lehetne iktatni a vásárlás mellé, elvégre a lehetőség adott, színpad is van a nagyteremben. Mivel a látogatók egy része gyűjtő, ők biztosan örülnének, ha a dedikálásokat összegyűjtené valaki, esetleg hangosbemondó terelhetné a látogatókat – de mindketten úgy gondoljuk, az egyik lehetséges jövőben a hagyományos börze apránként fesztivállá növi ki magát. A jelek szerint pedig az sem megoldhatatlan feladat, hogy a követségek vagy kulturális intézetek támogatásával külföldi képregényes emberek bukkanjanak fel – de itt abba is hagyom az álmodozást.

 

Mindezek után módfelett kíváncsi vagyok a májusi Képregényfesztiválra, ott vajon mennyien leszünk, mekkora médiafelhajtást kap a rendezvény, és persze ki nyeri majd az Alfabéta-díjat, vagy ami legalább ennyire érdekes: ki fogja átadni?

 

Fotó: Galgóczi Tamás