Főkép

Az interakcióról manapság sokkal inkább valamiféle kettő- vagy három-pont-nullás interaktivitás jut elsőre az eszünkbe kölcsönös egymásra hatás vagy összjáték helyett. Pedig voltaképp szinte bármit teszünk, bármivel foglalkozunk, ha jó eredményt akarunk elérni, akkor hagynunk kell, hogy amivel/akivel érintkezésbe lépünk, hasson ránk, miközben óhatatlanul mi is kifejtünk rá valamilyen hatást. Olyan ez, mint a fizika, a négy alapvető kölcsönhatás, vagy a labdasportok, ahol akkor is interakcióba lépünk, ha összecsapunk valakivel, vagy ha csapattársunkkal együtt vezetünk támadást. És ugyancsak igaz ez a zenére is, ahol a messzi országokban és kontinenseken koncertező muzsikusok elkerülhetetlenül találkoznak a helyi kultúrával, felfogással, komponistákkal és zenészekkel, de jóformán minden egyes újonnan megismert mű és művész megváltoztatja a már meglévő tudástömeget, amely aztán kissé a maga képére alakítja a frissen vagy újra betanult és megszólaltatott darabokat.

 

A világszerte sokfelé koncertező Emmanuel Pahud és Christian Rivet közös új albuma kiválóan illusztrálja ezt. A felhangzó művek különlegessége, hogy némelyikük átdolgozás, vagyis a két művész saját és hangszerük egyéniségéhez/sajátosságaihoz alakította az eredeti kompozíciókat. Nem szentségtörés például, hogy Handel fuvolaszonátájának continuóját egy szál gitár szólaltatja meg cselló és csembaló vagy barokk lant helyett, az azonban egyértelmű, hogy a szerző saját korában furcsán nézték és hallgatták volna ezt az összeállítást. Hasonlóképp az indiai, ragákon alapuló zenét sem feltétlenül egy fuvola-gitár duó előadásában képzeljük el, Ravi Shankar szerzeménye mégis hihetetlen erővel szólal meg a lemezen. És hogy egy harmadik, kivételesen megtévesztő példát is hozzak: Astor Piazzolla műveiről sem elsősorban ilyesféle atmoszféra jut az eszünkbe, hanem a jazzes, elektromos gitárral és tangóharmonikával felduzzasztott hangzás, „A tangó története” meglepő módon mégis eleve fuvolára és gitárra készült.

 

Valószínűleg Christian Rivet kifejezetten erre az albumra komponált darabja hat a legtermészetesebben ebben a kontextusban, ám mintha még ebből is kiérezhetnénk azt a világjáró-befogadó-átformáló szemléletet, amely a kisebb-nagyobb mértékben sajátosan értelmezett műveket is jellemzi. A kortárs szerzők, Ohana és Carter szólóhangszerekre komponált szerzeményei mellett furcsamód a klasszikát képviselő Francesco Molino darabja tűnik a legtermészetesebbnek jelen formájában, habár a kissé romantikus felfogásra szinte bizonyosan éppúgy homlokukat ráncolva reagált volna a korabeli közönség, mint Handel szonátájának fuvola-gitár verziójára. Ám még Bartók román táncai is hitelesnek hatnak kettejük interpretációjában, igaz a népzene, melyből Bartók merített, eleve szabadabban kezeli a hangszereket – sokkal megengedőbb, mint a formákat talán legszigorúbban megszabó klasszika és romantika.

 

A titok persze valahol abban is rejlik, hogy a fuvola, ez a legősibb hangszer egyenes hangjával és különös felhangjaival nagyszerűen ellenpontozza hangzásában az összecsengő húrokat. Nyilván nem utolsó szempont az sem, hogy a két hangszeres egyaránt instrumentumának mestere, és fölényes magabiztossággal szólaltatnak meg bármit, amit itt lejátszani kiválasztottak. Ráadásul valóban szinte az egész világ képviselteti magát az albumon az európai zene különböző rétegeitől az újvilág és a Távol-Kelet egzotikumáig. Azt nem merem mondani, hogy a kortárs zenéhez nem szokott fülek tüstént képesek lennének befogadni azt, amit itt hallanak, néhány próbát mindenesetre megér ez a rendkívül színes anyag, és talán a számokon való átugratás is megengedhető, ha ez az ára annak, hogy végül megismerjük és megszeressük e kompozíciókat. Pahud és Rivet neve azonban önmagában garancia arra, hogy előbb vagy utóbb, de mindenképp kedvelt lemezeink közé növi ki magát az Around the World, esetleg már első hallásra kiérdemli magának ezt a címet.

 

Előadók:

Emmanuel Pahud – fuvola

Christian Rivet – gitár

 

A lemezen elhangzó művek listája:

1-6. Bartók Béla: Romanian Folk Dances

7. Ravi Shankar: L’Aube enchantée

8-12. Christian Rivet: Clap

13-16. George Frideric Handel: Sonata Op. w No. 2 HWV 360

17. Maurice Ohana: Tiento

18. Elliott Carter: Scrivo in vento

19-20. Francesco Molino: Duo Op. 16 No. 3

21. Toshio Hosokawa: Itsuki no komori uta

22-25. Astor Piazzolla: Hostioire du Tango