Főkép

Hajdan a jazz még a kisebbség zenei műfajának számított, majd az éjszakai klubzenék kategóriájába került. Napjainkra alapvetően megváltozott a helyzet, mert bár a rétegzene mivoltát megtartotta, mára a jazz egy elit műfajjá nőtte ki magát. Kik számítanak a jazz törzsközönségének? Kikkel találkozol az általad vezetett zenekar, a Bohém Ragtime Jazz Band hazai koncertjein?

 

Az elit műfaj csak részben igaz. Itthon talán jobban megfigyelhető ez a tendencia, de nem elsősorban anyagi értelemben. A mi közönségünk (a Bohém Fesztiválon különösen) 75%-ban felsőfokú végzettségű. Sok az idős ember, de egyre több a fiatal, akik rájönnek, hogy erre a zenére milyen jól lehet bulizni.

 

Mivel folyamatosan járjátok a világot és a legkülönbözőbb helyeken léptek fel, van összehasonlítási alapod. Mennyiben más a hazai és a külföldi közönség?

 

Az itthoni lelkesebb. Ez igaz mindenféle zenére, nem csak a Bohém-koncerteken. Kint (Nyugat-Európában és Amerikában) hűvösebb a közönség, a mi mércénkkel akkor sem lelkesek, ha a sajátjukkal azok. El vannak ájulva, szépeket mondanak, őszintén, de nem követelik ki a ráadást. Felállva tapsolnak, vigyorognak, de ha nem adsz azonnal ráadást, abbahagyják és boldogan hazamennek.

 

Mit gondolsz a klasszikus jazz jelenlegi helyzetéről világszinten? Milyen tendenciák foglalkoztatnak a legjobban?

 

Mindenütt kihalóban van a közönség. Ez egyrészt bármilyen élőzenére igaz, stílustól függetlenül, másrészt a klasszikus jazz, mint dédapáink avítt zenéje, az egyik legveszélyeztetettebb stílus. A swing revivalnek köszönhetően van némi reneszánsza a zenének most, de külföldön ez kevéssé látszik. Inkább más stílusból „iderándulók” aratják le a babérokat, az igazi jazzmuzsikusok lassan kenyér és közönség nélkül maradnak. Mi évek óta próbáljuk a magunk kis eszközeivel a jövő közönségét nevelni – ez Bohém JazzIskola néven fut, élő ismeretterjesztő koncertek és internetes jazztörténeti sorozat formájában. A közönségnevelés, a modern marketing a zenekaroknak és a fesztiváloknak is létkérdés.

 

Az idei évben már 23. alkalommal kerül megrendezésre Kecskeméten a Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál, amelyre évről évre olyan világsztárokat sikerül meghívnod, akik előtte még soha nem léptek fel hazánkban. Hogyan sikerül elérned, hogy a sztárok éves koncertprogramjába beleférjen a magyar fellépés is?

 

Ez elsősorban kapcsolatokon és jó hírnéven múlik. Ismerik a zenekarunkat, ismernek engem, és akik játszottak már nálunk, mind vissza akarnak jönni, csupa szépet és jót terjesztenek rólunk. Tudják a zenészek, hogy itt biztosan megkapják, ami a szerződés szerint jár nekik, hogy itt biztosan jó a közönség, jó a hangosítás, jó a szervezés, és persze remek a kaja. Nem csak szívesen jönnek, de sokkal többen is jelentkeznek, mint ahány zenészt meg tudunk hívni.

 

Honnan érkeznek főként látogatók erre a fesztiválra?

 

Erről tavaly pontos felmérés készült: 50% a helyi közönség aránya, 40% a nem kecskemétiek magyaroké, s 10% a külföldről érkezetteké.

 

A március utolsó hétvégéjén lebonyolításra kerülő rendezvény fellépői közül kire, kikre szeretnéd felhívni a közönség figyelmét?

 

Persze, hogy mindenkire. De ha választani kell, akkor a prágai Ondrej Havelka és Melody Makers nevű zenekara feltétlenül különleges, és gyanítom, hogy az ő fellépésük lesz a legnagyobb siker. Az amerikaiak nem csinálnak semmit a színpadon, csak zseniálisan zenélnek – ezt sajnos ma már csak az értő közönség respektálja kellőképpen, pedig a szakmában elsőrangú világsztárokról van szó. A huszonéves hegedűs Aaron Weinstein mellett itt lesz a megfellebbezhetetlenül stílusos trombitás, Jon-Erik Kellso és a kétszeres Grammy-díjas Scott Robinson, aki a világ elsőszámú jazzegyeteme, a Berklee történetének legfiatalabb diplomása és tanára volt, játszott elképesztő nagy nevekkel, többek között Ella Fitzgeralddal, Chet Bakerrel és otthon van a klasszikus jazz mellett az avantgárdban is, ráadásul minden hangszeren játszik, amit meg lehet fújni, legyen az nádfúvós vagy rézfúvós. Fő hangszere a tenorszaxofon és a klarinét, de kedvence a tárogató.

 

Úgy ismerlek téged, mint aki kifogyhatatlan az ötletekből, mindig tartogatsz valami újat a közönségnek. Mennyiben lesz más – a tavalyihoz képest – az idei fesztivál?

 

Lényegében nem lesz más, lesz persze újdonság, vagy olyasmi, amit jobban csinálunk idén, mint eddig. Most is lesz DVD vasárnapra a péntek-szombati koncertekből, most is lesz Bohém-óvoda a kisgyerekes szülők csemetéinek, most is lesznek swingtáncosok a színpadon. Mi viszont a Bohém Ragtime Jazz Banddel valami egészen különleges kísérleti dolgot csinálunk majd, hiszen a régi jazzt keresztezzük a modern hangzással jópár számban a beatbox-bajnok Döme segítségével.

 

Milyen kiadványokat tudnál javasolni – a fesztivál előtti és az azt követő időszakra – azoknak, akik mélyebbre akarják magukat ásni a klasszikus jazz tanulmányozásában?

 

Ó, rengeteg ilyesmi van, de nem mindegy, hogy történeti vagy szakmai, elméleti könyvről van szó. Most jelent meg Kerekes Gyuri könyve Jazzportrék címmel (T.bálint Kiadó), de a legjobbak talán az angol nyelvű életrajzi, jazztörténeti könyvek. Az általános jazztörténetet kevésbé ajánlom (akár magyar, akár angol nyelven), mert a klasszikus jazz csak viszonylag kis szeletet kap a tortából. Először véleményem szerint nem árt megismerkedni a New Orleans-i jazz, vagy éppen a swing alapjaival – akár történeti, akár elméleti szinten. Az általunk működtetett Bohém Webáruházban is számos kiadvány közül lehet mazsolázni. És persze a Bohém JazzMagazint is bátran merem ajánlani, amit mi adunk ki kéthavonta. Sajnos ez Magyarország egyetlen klasszikus jazz szaklapja, jó lenne, ha lenne több is! Itt érdemes kezdeni az ismerkedést.

 

Milyen lemezeket javasolnál azoknak, akik csak kezdik a klasszikus jazzel való ismerkedésüket?

 

Hű, ez ma a legfogósabb kérdésed! Először is: az élőzenét nem pótolja semmiféle lemez. Ugyanakkor szükséges, hogy a minőség megítélésének kiindulópontja mégiscsak a legnagyobbak produkciója legyen. Szóval a válasz kettős: tessék koncertekre járni (lehetőleg táncolni is, ha van rá mód), és meg kell hallgatni a legnagyobbakat. Most soroljak neveket? Jelly Roll Morton, Fats Waller, Louis Armstrong, Ella Fitzgerlad, Jack Teagarden, Benny Goodman, Louis Bellson, Teddy Wilson, Coleman Hawkins, Duke Ellington, Count Basie, Ruby Braff és még ezren és ezren… Ha valaki beleássa egy kicsit magát, hamar elkapja az ár, pláne, ha a YouTube-on kezd el keresgélni…