On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Mindig furán érzem magam, ha egy magyar szerző művéről kell véleményt írnom. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, elvégre a magyar alkotások is ugyanolyan könyvek, mint bármelyik más külföldi íróé, mégis van azért különbség, elvégre itt megvan az esélye, hogy visszajut magához az íróhoz az olvasó véleménye, és ha őszinte akarok lenni, hallottam már egy-két balhét, ami pont emiatt robbant ki. Ettől függetlenül sem sok magyar könyvet olvasok, aminek legfőbb oka, hogy keveset adnak ki engem érdeklő témában, de szerencsére az utóbbi években változni látszik a helyzet. Én pedig egyre nagyobb bizalommal fordulok a kortárs magyar írók művei felé – így szemeltem ki az érdekes álnevű On Sai első könyvét, aminek már a címe is figyelemfelkeltő.

A történet egy elképzelt jövőben játszódik, ahol a bolygók közötti űrutazások mindennaposak. Genius Calderon felesége meghalt, és a férfi azóta egyszerűen képtelen magára találni. Többször megpróbált öngyilkos lenni, de nagy bánatára ez egyszer sem jött össze, s mivel a temetés is pénzbe kerül, Calderonnak sürgősen munkát kell szereznie. Egy másodkapitányi állás helyett rögtön az egyik űrhajó kapitányának nevezik ki, annak ellenére, hogy sem tapasztalattal, sem tudással nem rendelkezik. Persze, ahogy az lenni szokott, semmi sem véletlen, hiszen a háttérben nemesi családok hatalmi játszmái alakítják az eseményeket, melynek – úgy tűnik – éppen Calderon lett a központi figurája…

Kifejezetten tetszett a könyv, bár nem erre számítottam. Nem sok sci-fi könyvet olvasok, pedig nem áll távol tőlem a téma, mégis valamilyen szinten az űropera újdonság volt számomra. A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik viszont egy szépen összerakott történet, melyben mindent megtaláltam, amire nekem egy jó könyvben szükségem van – izgalmas cselekmény, hiteles és kedvelhető karakterek, hatalmi játszmák, és persze az elengedetlen humor. Mindezt egy modern és talán a távoli jövőben megvalósuló technikai újításokkal felvértezett űrkalandba helyezte az írónő, ami mindenképp újdonságot jelentett a számomra.

A főszereplőnk annyira „ijesztően” életszerű karakter, hogy nekem rögtön a kedvencem lett. Az elején még nem tűnt annyira szimpatikusnak, hiszen a folyamatos öngyilkossági kísérletei miatt csak egy gyáva, gyenge emberként tudtam rá gondolni, még akkor is, ha elismerem, hogy a felesége halála valóban rendkívül tragikus esemény. Az öngyilkosság viszont semmire sem megoldás, és szerencsére erre Calderon maga is rájön. Már éppen kezdenénk megkedveli, amikor elkezdi manipulálni a körülötte lévőket, saját kénye-kedve szerint alakítani az eseményeket, és közben még jól is érzi magát, úgy igazán, és ettől megint unszimpatikus lett, noha később megnyílt, és kiderült, hogy valójában egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatta magát. Nem tökéletes, ez biztos, de mégis szerethetővé válik a történet végére.

Szerencsére nem csak Calderon kedvelhető a karakterek közül. Női főszereplőnk, Taina Tives ősi szamuráj családok leszármazottja, és Calderon űrhajójának egyik legígéretesebb újonc kadétja. Szembemenvén az ősi családi renddel, nem szeretné, ha nagyapja kiházasítaná egy ismeretlen férfihoz, hanem önmaga akarja irányítani a sorsát. Erős és kitartó, aki saját maga szeretne boldogulni. Modern és önálló nő, mégsem veti meg a családja ősi hagyományait, tiszteli és követi őket, ennek ellenére a saját útját szeretné járni. Tainával kapcsolatban különösen tetszett a japán kultúra néhány szeletének bemutatása, és örültem, hogy közelebbi képet kaphattam a szokásaikról és hagyományaikról. A szerelmi szál nem kapott akkora szerepet a történetben, hogy túl soknak érezzem, és ezért még ez is igazán tetszett.

Az egyetlen negatívum, amit említeni tudnék, hogy a könyv végét kissé összecsapottnak éreztem. Engem például érdekelt volna, mi lesz Calderon és Taina kapcsolatából, de ezt talán nem is róhatom fel hibának, hiszen már elkészült a folytatás – gondolom abban minden függőben maradt kérdésre választ fogok kapni. Persze akad itt kaland bőven, izgalmas a történet, de mégis ott vannak mellette a remek karakterek, a humor és Calderon szépen felvezetett jellemfejlődése, amitől igazán élvezetessé és szórakoztatóvá vált a regény, ami az űropera műfajának egyik izgalmas, egyszerű és könnyen olvasható darabja, ráadásul ami igazán örvendetes, nem akar több lenni annál, mint ami. A műfaj kedvelőinek határozottan és nyugodt szívvel ajánlom, de talán még azok is tehetnek vele egy próbát, akik nem annyira kedvelik ezt az irányzatot.