Jus Accardo: Touch - Érintés

Szúrósan kék szemű, sötét hajú fiú a borítón, hatalmas rajongás a külföldi olvasók részéről, illetve hasonló jelenség felbukkanása a történetet eredeti nyelven megismerő könyvimádók hazai képviselői között – vagyis nem csoda, ha még a magyar megjelenés előtt felfigyeltem a regényre.

 

Deznee Cross mindent elkövet annak érdekében, hogy felbosszantsa ügyvéd apját, ezért amikor a házukhoz közeli erdőben egy ismeretlen, láthatóan a segítségére szoruló srác landol a lábai előtt, rögtön tudja, mit kell tennie: hazaviszi magával a jóképű, jégkék szemű fiút. Kale nagyon furcsa, mert a hétköznapi tárgyak is ámulatba ejtik, és nem engedi közel magához jótevőjét, mindig megtartja a két lépés távolságot. Amikor Dez apja megérkezik és fegyvert szegez a fiúra, a lány ráébred, hogy a két ember sokkal többet tud egymásról, mint gondolná. Kiderül ugyanis, hogy a Denazen nem is ügyvédi iroda, hanem a különleges képességű gyerekeket fegyverként használó szervezet, amelynek nagyra törő céljai vannak. Kale pedig egy Hatos, a Denazen Részvénytársaság egyik egyedi adottságú fegyvere, akinek egyetlen érintése is halálos, és aki megszökött az őrzői elől. Dez és Kale menekülni kényszerül és csatlakozik a többi Hatoshoz, akiknek fő célja a Denazen elpusztítása.

 

Egy dolog biztosan mindenkinek eszébe fog jutni olvasás közben: az X-men. A történet alapját ebben az esetben is a kromoszóma-rendellenesség, a különleges képességek és a mindenféle magasztos cél érdekében küldetést teljesítő fiatalok adják, mindössze annyi a különbség, hogy ezekben a gyerekekben nem az X-gén, hanem a hatos kromoszóma rendellenessége okozza a változatos adottságokat.

 

„Minden egyes percben, amit Kale-lel töltöttem, megkérdőjeleztem a valóságérzetemet.”

 

A regény legnagyobb erénye, hogy már rögtön az elején képes magával ragadni, ami leginkább Dez és Kale különleges, esetenként lázadó, illetve mosolygásra késztető reakcióinak köszönhető. Dez lázadása, ellenállása jól alátámasztott, gyakorlatilag minden cselekedete arra irányul, hogy felkeltse az apja figyelmét, hogy valami érzelmet fakasszon az egyébként nem kifejezetten mintaszülőként viselkedő felmenőjéből. Kale, akit eddig szigorú őrizet alatt tartottak, nem ismeri a külvilágot, mindenre egyedi módon reagál és ez akaratlanul is könnyed humorral ruházza fel mind a személyiségét, mind pedig a regény azon részeit, amelyek róla és a világgal kapcsolatban tett felfedezéseiről szólnak. Őszintesége és nyíltsága annyira magával ragadó, hogy csak kedvelni lehet a karakterét.

 

„Már megint ez a szó. Bonyolult. Túl gyakran használod.”

 

Szükség is van ezekre a könnyedebb jelenetekre, mert a történet többi része már lényegesen komolyabb, tele van menekülésekkel, helyenként erőszakos, durva jelenetekkel, egyre és másra felbukkanó titkokkal, különleges képességekkel, egymásnak feszülő nézetekkel és persze ellentétekkel. Megdöbbentő, ahogy a Denazen megkaparintja ezeket a gyerekeket, kiképzi és használja őket, és ha már nincs rájuk szükség, megszabadul tőlük. Mindez megteremti a regény alaphangulatát, és egyértelművé teszi, hogy itt nagyobb dolgokról van szó, a személyes érdekek mit sem számítanak, a cél elérése pedig mindennél előbbre való. Szinte tobzódni lehet a sok képességben, amelyek között gyakori az átlagos adottság, de vannak nagyon egyediek és ritkák is – Ginger, a Hatosok vezére és Marshall Cross, a Denazen embere pedig mindent elkövet, hogy ő kaparintsa meg a legveszélyesebb képességű személyeket.

 

„Minden egyes ember jövője ezernyi másik ember jövőjével függ össze. Ha csak egy dolgot megváltoztatsz, káosz alakul ki. Minden kibillen az egyensúlyából, és borzalmas dolgok történnek.”

 

Alapvetően jól felépített a történet, amelyben csak elvétve szerepel hihetetlennek tűnő menekülés vagy a valóság szempontjából kicsit meredekebb jelenet. Kale felbukkanása és Dez reakciója felkavarja az állóvizet és sorsfordító eseményeket indít útjára. A felmerült helyzet megoldásához a lánynak újra szembe kell néznie a múltjával, Alex, a volt fiúja pedig elég összetett karakter ahhoz, hogy felbukkanása összekuszálja a főhőseink között éppen alakulóban lévő érzelmeket. Dez azonban határozott egyéniség és legnagyobb örömömre nem okozott csalódást sem a helyzet felismerésében, sem annak kezelésében. De kiemelkedő személyiségek a mellékszereplők között is felbukkannak: a két ellentétes tábor vezetőin – Ginger és Marshall Cross – kívül Alex és Brandt, Deznee unokatestvére az, akire érdemes odafigyelni, és akiről majd mindenképpen szeretnék többet megtudni.

 

Az események Dez nézőpontjából elevenednek meg, így az ismeretek is fokozatosan, az általa megszerzett információkkal bővülnek. Az egyéni sérelmeken, kétségbeesett menekülési kísérleteken és a kialakult helyzet bemutatásán kívül a vége felé fontos, a főszereplők múltjával és a Denazennel kapcsolatos tudnivalók bukkannak fel, elképesztő méreteket ölt a manipuláció és a befolyásolhatóság, illetve körvonalazódik egy mozgalmas, küzdelmekkel teli jövő. Amikor már úgy gondoltam, hogy a folytatás biztos tudatában megnyugodhatok és elbúcsúzhatok – egy időre – a szereplőktől, akkor előkerült még két fejezet, két nagyon lényeges jelenetet, mégpedig Kale szemszögéből. És mivel egyébként is kedvelem a váltott nézőpontú regényeket, egyértelmű, hogy ezt is imádtam.

 

Mondanám, hogy teljesen elvarázsolt a regény, de azért ez nem teljesen igaz. Az együtt eltöltött kellemes órák ellenére is tisztában vagyok a hibáival, a gyengeségeivel, de azt sem hallgathatom el, hogy a maga kategóriájában egy élvezetes sorozatkezdő kötetről van szó. A paranormális képességektől hemzsegő, akcióban dúskáló YA regényeket kedvelőknek csak ajánlani tudom, engem meg esélytelen, hogy bárki le tudjon beszélni a folytatás olvasásáról!