Sly 52th Ave: Akuma (CD)

A jazzvilágban nem számít tipikusnak, hogy az előadók elvontabb művésznevet választanak maguknak – a Sly 52th Ave név hallatán a legtöbben talán egy rapperre asszociálnának, pedig egy texasi jazz szaxofonosról van szó. A muzsikus (polgári nevén: Sylvester Uzoma Onyejiaka II) hivatalos életrajzából nem derül ki, hogy ő már Amerikában született vagy a szülei később költöztek oda, egy dolog viszont biztos, a zenész ezer szállal kötődik Nigériához, és ennek az Akuma címet viselő bemutatkozó albumán is hangot ad. Sly 52th Ave úgy fogott hozzá a lemez elkészítéséhez, hogy az elmúlt évek során olyan zenekarokban edződött, mint például Prince New Power Generation nevű formációja.

 

A kizárólag saját szerzeményeket tartalmazó kiadvány a számomra túlságosan steril és modoros „Suite For Ogbuefi I-II-III” című számokkal indul – szó, ami szó, finom anyag, de valahogy mást, valami nagyobb pezsgést vártam a muzsikustól. A folytatásban egy alig egy perces tétel, a „Basslude” következik: ez a – nevezzük úgy, minimal design – szám egyértelműen a bőgősről, Daniel Foose-ról szól.

 

A címadó „Akuma” a lemez első igazán izgalmas felvétele, noha a játékidő első perce még nem ezt sejtette, ugyanis teljesen olyan érzése van a hallgatónak, mintha az előző tétel kerülne megismétlésre. De aztán kiderült, hogy azt csak egyfajta bázisként kezelte Sly 52th Ave, és abból fejlődött ki az extra hosszúságú szám. Igazából az „Akuma”-val indult az a széria a lemezen, amit a muzsikustól előzetesen „elvártam”. Az „Akuma”–„Bach”–„Security”–„Prelude” négyes az igazi centrum a lemezen, ezekben sűrűsödik össze a legfontosabb mondanivaló. Ha más produkcióknál „lángoló gitárokról” beszélünk, akkor itt nyugodt szívvel használhatjuk a tüzet okádó szaxofon kifejezést – Sly 52th Ave hangszeréből elképesztő energia árad, amellyel nem csak a muzsikusai, hanem a hallgatóság adrenalin szintjét is képes az egekbe emelni.

 

Ebben a négy kompozícióban a bepop-tól a free-ig és a mainstreamtől a smooth-ig a jazz szinte minden területét bejárják a zenészek. Ezen számok ismeretében már világosabbá vált a lemezszerkesztési koncepció: szükség volt egy bevezető, ráhangoló részre és a „féktelen száguldás” után egy pihentető, a gondolatok nyugodt összegzéséhez lehetőséget biztosító lezáró blokkra is. Úgy gondolom, hogy túl merész húzás lett volna pusztán olyan felvételekkel megtölteni egy bemutatkozó albumot, mint az „Akuma”–„Bach”–„Security”–„Prelude”, bár jól is elsülhetett volna a dolog, a lemez lehetséges célközönségét mégis erősen megrostálta volna.

 

Az album egyetlen vokális kompozíciója a „Deme”, amelyben Denitia Odigie személyében egy remek hangú énekesnőt ismerhetünk meg. Az énekesnő honlapja alapján látható, hogy ez a meghívás oda-vissza alapon ment, ugyanis Odigie két – a weblapján is elérhető – számában, a „Desert Of Heart”-ban és a „Weekend”-ben Sly 52th Ave zenélt vendégmuzsikusként. Az énekesnő hangja kísértetiesen hasonlít a világsztár, Sade hangjára, mindent egybevetve kellemes atmoszférájú, soulos, könnyen megszerethető szám ez, melynek hatására biztos sokan kíváncsiak lesznek az énekesnő saját albumaira is.

 

A ringató dallamok után egy érdekes zenei világba csöppenünk, ugyanis a „Lolo” egy igazi olvasztótégely. Az a benyomásom, hogy Sly 52th Ave minden bizonnyal sok Debussy és Stéphane Grapelli felvételt hallgatott, mert a szám hallgatása közben többször is „ez olyan, mintha” érzésem volt. Egy élvezetes és tartalmas kompozíciót hozott össze a szaxofonos azzal, hogy számtalan stílus dallamait egyesítette a jazz „ernyője” alatt, noha nem szabad elfeledkezni arról, hogy a felvétel sikerében nagyban közrejátszott a zongorista, Cory Henry és a hegedűn játszó Zach Brock is.

 

A lemez utolsó két felvétele üzenet a szülőföldnek(?), vagy az ősök szülőföldjének, Nigériának. A „Road To Abuja” és az „Abuja” című számokban a modern jazz mellett jól azonosíthatóan jelen vannak az afrikai dallamok is. Habár Sly 52th Ave a fenn bemutatott albumával most először lépett ki a „háttérmuzsikus” szerepéből, biztos vagyok benne, hogy egy nagyszerű karrier vette kezdetét. Úgy vélem, debütáló korongjával az előadó igazán magasra tette a lécet, de mivel egy nagyon ambiciózus és motivált művészről van szó, biztosak lehetünk benne, hogy törekedni fog az Akuma túlszárnyalására.

 

Közreműködnek:

Sly 52th Ave – szaxofon

Ross Peterson – dobok

Daniel Foose – nagybőgő

Hajime Yoshida – gitár

Keita Ogawa – ütősök

Jay Jennings – trombita

Brad Williams – akusztikus gitár

Cory Henry – zongora

Phil Lassiter – trombita

John Leadbetter – fuvola

Zach Brock – hegedű

Denitia Odigie – ének

 

A lemezen található számok listája:

1. Suite for Ogbuefi I

2. Suite for Ogbuefi II

3. Suite for Ogbuefi III

4. Basslude

5. Akuma

6. Bach

7. Security

8. Prelude

9. Deme

10. Lolo

11. Road to Abuja

12. Abuja

 

Diszkográfia:

Akuma (2014)