Orchid: The Zodiac Sessions (CD)

A rockzene, de úgy általában a zene megítélésében is a legtöbb ember számára fontos szerepet játszik az eredetiség kérdése. Vannak, akik ragaszkodnak hozzá, hogy a zenei termék, ami a kezük ügyébe kerül, minden tekintetben önálló alkotás legyen, olyan egyéni jegyekkel, amik csak és kizárólag az adott zenekarhoz/lemezhez/dalhoz köthetők. Másokat viszont a legkevésbé sem zavarja, ha egy előadó nem akar a legjobb dolog lenni a szeletelt kenyér óta, csak egyszerűen továbbvinné azokat a tradíciókat, amiket előtte mások már lefektettek egy-egy műfaj megteremtésével, vagy alaplemez elkészítésével.

 

Az, hogy mi magunk melyik táborba tartozunk, minden bizonnyal alapvetően meghatározza majd a hozzáállásunkat az utóbbi években kibontakozott retro, illetve okkult rock/metal szcénához, és annak egyik jeles, bár talán kevéssé fontos képviselőjéhez a San Franciscó-i Orchidhoz. Mert a kötelező stíluselemek, vagyis az újra felfedezett analóg hangzás, a ’70-es évek proto-metalja, némi pszichedelikus lebegéssel, bazári sátánizmussal meg az okkult szövegvilággal vegyítve, mind-mind jelen vannak az amerikai csapatnál. A kérdés már csak az, hogy ez hosszú távon mennyire tud érdekes lenni? Ennek megválaszolásához érdemes talán közelebbről is megismerkedni a banda legújabb kiadványával, a Zodiac Sessions-zel, ami újrakevert változatban tartalmazza Orchidék bemutatkozó EP-jét, a Through the Devil`s Doorway-t, és az első lemezt, a Capricornt.

 

 

Már a dalcímeket elolvasva (vagy a zenekar névválasztását figyelembe véve) is elég hamar világossá válhat, hogy a San Franciscó-iak kit tartottak mindenben követendő példának. A Zodiac Sessions dalaiból egyedül a Black Sabbath bemutatkozó albumának címadójában felhangzó lélekharang hiányzik, amúgy minden más megtalálható a lemezen abból, ami a legendás birminghami zenekart naggyá tette. Orchidék tulajdonképpen fogták a nagy előd első néhány lemezének témáit, mind zeneileg, mind szövegileg, mind hangulatilag, és átültették őket 40 évvel későbbre anélkül, hogy jelentősen változtattak volna rajtuk. Valójában azonban ez az egyetlen negatívum, amit a zenekarról el lehet mondani. Ha valaki ezen túl tud lépni, akkor nem lesz nehéz akár hosszú távú barátságot is kötnie az Orchiddal, ami olyan tekintetben mégiscsak egyedinek mondható, hogy amerikaiként próbálja megidézni ennek az alapvetően európai műfajnak a hőskorát.

 

A dalok ugyanis kifejezetten jók: egyszerre súlyosak és dallamosak, a riffek dohognak, a basszus röfög, a szólók vijjognak, vagyis van itt minden, mint a lakodalomban. Az albumról elsőre talán a Rainbow világát megidéző, hard rockosabb „Capricorn” ülhet be a fülekbe, de az űrdoom „Electric Father”, vagy a kötelező keleties témát feldolgozó EP-s „Eastern Woman” is telitalálat, az utolsó „No One Makes a Sound” pedig kiválóan összefoglalja azt, hogy miről is szól ez a zenekar. Egyébként egyben, lemezként is nagyon működik a Zodiac Sessions, és talán jobb is, ha nem tételenként hallgatjuk, hanem engedjük, hogy berántson a több mint egy óra tíz perces játékidő alatt. Talán érdemes még megjegyezni, hogy a sok hasonlóság ellenére az amerikaiak énekes fronton sokkal jobban jártak, mint Iommiék, Theo Mindellnek ugyanis egyszerre szőrösebb és kimunkáltabb az énekhangja, mint a ’70-es évekbeli Ozzynak.

 

Persze az Orchid még ezzel együtt is csak varázslóinas lehet a nagy fekete boszorkánymesterek árnyékában, de nem biztos, hogy ez olyan hálátlan feladat. Teljesen nyilvánvaló, hogy az a zsigeri sötétség, ami a Black Sabbath-ot naggyá tette, és teszi a mai napig, (még) hiányzik belőlük, de a zenéjük minőségi és élvezetes, a Zodiac Sessions pedig remek bevezető ebbe a zenei világba, úgyhogy nincs miért szégyenkeznie sem a zenekarnak, sem a hallgatónak. Doomra fel!

 

 

A zenekar tagjai:

Keith Nickel – basszusgitár

Carter Kennedy – dobok

Mark Thomas Baker – gitár, Moog szintetizátor

Theo Mindell – ének, ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

Capricorn

1. Eyes Behind the Wall

2. Capricorn

3. Black Funeral     

4. Masters of It All 

5. Down into the Earth     

6. He Who Walks Alone   

7. Cosmonaut of Three    

8. Electric Father   

9. Albatross 

 

Through the Devil’s Doorway EP

10. Into the Sun     

11. Eastern Woman                   

12. Son of Misery

13. No One Makes a Sound

 

Diszkográfia:

Capricorn (2011)

The Mouths of Madness (2013)

The Zodiac Sessions (2013)