Főkép

A CD borítószövege a bécsi klasszicizmusra adott spanyol válaszként hirdeti Padre Antonio Soler muzsikáját, azét a 23 évesen az egyház szolgáinak sorába lépett komponistáét, aki valóban Mozart kortársa volt, zenéje mégis legfeljebb megelőlegezése az ifjabb mesterének, mint arra reflektáló reakció. A katalán származású Antonio Francisco Javier José Soler Ramost ugyanis eleve 1729-ben keresztelték meg, Mozart megszületésekor pedig már jó ideje a madridi El Escorial Jeromos-rendi monostorában ontotta magából a billentyűs hangszerekre írott műveket, és a különc zseninél nyolc esztendővel korábban, tehát még számos jelentős, érett Mozart-darab létrejötte előtt elhunyt.

 

Ám önmagában elegendő rápillantani a szonáták hangnemeire, hogy felfedezzük a szembeötlő különbséget. Míg a bécsi klasszicizmusra, de már az oda vezető gáláns stílusra és a mannheimi iskolára is jellemzőnek mondható a dúr hangnemek dominanciája, addig Soler itt hallható művei esetében nem csupán a sokkal inkább a barokkból átörökített mollos orientáltság fedezhető fel, hanem egyenesen a már Johann Sebastian Bach korában is archaikusnak számító dór modalitás is megjelenik, méghozzá a tizenháromból öt darabban. Az efféle irányultság pedig a halványan felsejlő egzotikum mellett a kromatika szabadabb használatával jár együtt, ami tökéletesen megfigyelhető az albumhoz kiválasztott szinte minden szonátában.

 

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy nem egy kompozícióban jelen van az akkoriban divatossá vált gáláns stílus több összetéveszthetetlen jegye. A könnyedség, kifinomultság és derű, a jellemzően kéttagú felépítés, a ténylegesen lassú tempóvételek tendenciózus (ám nem szigorú) mellőzése, a közérthetőség és az áttetsző zenei szövet persze nem egyszer bonyolultan gyöngyöző skálamenetekkel és ugráló akkordfelbontásokkal keveredik, ugyanakkor még az ilyen helyeken is meghatározó marad a kellem és a jól követhetőség. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy rendkívül igényes, népies elemekkel színesített szórakoztató zenét hallhatunk, azt a fajta szalonmuzsikát, amely a maga csengő-bongó melódiáival egykor pásztori hangulatot varázsolhatott a paloták termeibe. (A szonáták közül sok egészen nagy valószínűséggel III. Károly fia számára készült.)

 

A spanyolos jelleget elsősorban a közmondásosan tüzes, szinkópás ritmusok kölcsönzik a daraboknak, amihez hasonló megoldásokat bőségesen hallani Domenico Scarlatti és Luigi Boccherini műveiben is. Mégis a gitárszerű motívumok és díszítések azok, amik egyértelműen az Ibériai-félszigethez kötik e műveket. Hallgassuk csak meg az e-moll szonáta (3) középrészét, mely szinte megkövetelné, hogy a spanyolok jellegzetes hangszerén adják elő. Vagy figyeljük meg, ahogy a fisz-moll szonátában (6) időnként mintha a húrokat seprő ujjak perkusszív ritmusai köszönnének vissza a pergőn felbontott akkordokban, de a gyakori tág hangközök is egyfajta gitárszerűséget sugallnak. Ugyancsak efféle megoldásokkal van tele az albumon szereplő harmadik dór modalitású darab (9), valamint a rögtön erre következő c-moll szonáta (10) is.

 

Marie-Luise Hinrichs értelmezésében hallhatóan minden a helyére kerül; ha nem is korhűen, de a korszak szelleméhez híven szólaltatja meg Soler szonátáit. Ha azt tekintjük mérvadónak, mennyire sikerül valamely előadónak megszerettetnie az általa interpretált műveket, akkor Hindrichs a legmagasabb osztályzatot érdemli, hiszen az ujjai alatt minden értelemben megelevenednek a darabok, és újra meg újra kedvünk támad meghallgatni egyiket-másikat, vagy akár az egész albumot. Emellett pedig úgy érezzük, szívesen megismernénk a szerző más kompozícióit is. A most újra megjelentetett kiadvány tehát kétségkívül eléri célját, amennyiben e célnak a legmagasabb nívójú népszerűsítést, az élmények általi meggyőzéssel operáló, közvetlen „marketinget” tekintjük.

 

Előadók:

Marie-Luise Hinrichs – zongora

 

A lemezen elhangzó művek listája:

1. S. R. 117 Modo dorico in D minor

2. S. R. 104 Modo dorico in D minor

3. S. R. 26 in E minor

4. S. R. 106 in E minor

5. S. R. 90 in F sharp

6. S. R. 78 in D sharp minor

7. S. R. 84 in D

8. S. R. 24 in D minor

9. S. R. 120 Modo dorico in D minor

10. S. R. 103 Modo dorico in C minor

11. S. R. 100 Modo dorico in C minor

12. S. R. 21 in C sharp minor

13. S. R. 88 in D flat