Főkép

Fülszöveg:

Fogyókúrázni fogok (most már tényleg), hetente háromszor edzőterembe járok, leszokom a dohányzásról, a fényképeket albumba rakom, nem beszélek ki másokat a hátuk mögött, otthon is rendesen felöltözöm, megtanulom beprogramozni a videót, és végre rendes pasit kerítek magamnak.

 

Ismerős? Ha Ön, kedves Olvasó, még sohasem tett ilyen vagy ezekhez hasonló újévi fogadalmakat, akkor Ön egy szent, vagy férfi. Ha viszont érezte már úgy, hogy gyökeresen változtatnia kellene az életén, akkor számos közös vonása lehet e könyv hősnőjével, Bridget Jonesszal, akinek naplójából élete egy évének történetét ismerhetjük meg. Bridget túl van a harmincon, és legnagyobb bánatára még mindig szingli. Egy könyvkiadóban végez amolyan aktatologató munkát, és csak az tartja benne a lelket, hogy az asztalától állandóan láthatja az imádott férfit. Január elején a szülei baráti köre által rendezett újévi vigasság rémségein próbálja túltenni magát: az effajta összejövetelek nem titkolt célja, hogy őt összehozzák a megfelelőnek ítélt fiatalemberrel, és rendszerint katasztrofálisan végződnek. Saját barátai - a harcos feminista Sharon; a kétgyerekes Magda, akit csal a férje; Jude, akinek a barátját mindenki utálja; a meleg Tom - szintén ellátják különféle jó tanácsokkal az élet dolgait illetően, miközben néha maguk is látványosan melléfognak a saját szerelmi és egyéb ügyeikben. De mire újra eljön a szilveszter, mindenki életében sok minden megváltozik.

 

Bridget Jones naplói - és a belőlük készült mozifilmek - hihetetlen sikert arattak szerte a világon, amit nem utolsósorban fergeteges humoruknak köszönhetnek. Minden nő szívből kacaghat - ki azért, mert ő nem ebben a cipőben jár, ki azért, mert nem csak ő jár ebben a cipőben.

 

Részlet a könyvből:

Május

KISMAMA

Május 1., hétfő

Alkoholegység 0, cigaretta 0, kalória 4200 (kettő helyett).

Komolyan gondolom, hogy terhes vagyok. Hogy lehettünk ilyen ostobák? Annyira elragadott bennünket az újraegyesülés mámora, hogy a valóság mintha kiröppent volna az ablakon - és ha egyszer... eh, nem akarok beszélni róla. Ma határozottan éreztem a reggeli émelygést, de lehet, hogy csak azért, mert olyan macskajajos voltam, miután Daniel tegnap este végre elment, hogy az alábbiakat fogyasztottam el jobb közérzet végett:

2 csomag szeletelt ementáli sajt;

1 liter frissen facsart narancslé;

1 db hajában főtt hideg krumpli;

2 db sütetlen citromos túrós lepény (nagyon könnyű, valamint alighanem kettő helyett ettem);

1 Milky Way (csak 125 kalória. Test lelkes reagálása a túrós lepényre azt sugallja, hogy a babának cukorra volt szüksége);

1 csokoládés bécsi desszert, tetején tejszínhabbal (torkos baba hihetetlenül követelőző); párolt brokkoli (kísérlet baba táplálására, hogy ne elkényeztetettnek nőjön fel);

4 db hideg virsli (egyetlen konzerv a konyhaszekrényben; - terhesség túlságosan kimerített, semhogy lemenjek vásárolni).

Ó, egek! Máris ragad magával a Calvin Klein- stílusú elegáns anyaság ábrándja, amint babát dobálok a levegődbe, és kiteljesedett kacajjal reklámozok puccos gáztűzhelyt, szívderítő mozit, ilyesféléket.

Perpetua ma a legundokabb formáját hozta az irodában. 45 percig tárgyalták telefonon Desdemonával, hogy sárga falhoz szép lenne-e a rózsaszín-szürke vászonroletta, vagy maradjanak-e Hugóval inkább a virágos vérpiros mellett. Egy 15 perces intervallumban semmi mást nem mondott, mint: - Abszolúte... nem, abszolúte... abszolúte - majd azzal fejezte be: - Bár természetesen bizonyos értelemben ugyanezekkel az érvekkel támasztható alá a piros is.

Ahelyett hogy dolgokat akartam volna tűzőgépezni a fejéhez, csak mosolyogtam idvezülten, arra gondolva, hogy hamarosan mennyire lényegtelenek lesznek számomra mindeme dolgok, amikor majd egy pici emberi lényre kell vigyáznom. Majd egész új tartományát fedeztem föl a Daniel-ábrándoknak: Daniel, amint kenguruban viszi a babát, Daniel, amint boldog izgalommal rohan haza a munkából, hogy ott találjon kettőnket, rózsásan és ragyogva, a fürdőkádban; Daniel, amint évek múltán elsöprő hatást kelt iskolai szülői értekezleteken.

Akkor megjött Daniel. Még sose láttam rosszabb állapotban. Az egyetlen lehetséges magyarázat az volt, hogy tőlem való tegnapi távozása után folytatta az ivást. Egy kurta pillanatra átnézett rám, olyan arccal, mint egy szekercés gyilkos, és az ábrándok helyébe hirtelen odanyomakodott a Kocsmatöltelék című film, amelyben a házaspár egész idő alatt tökrészegen rikácsol és üvegeket vagdos egymáshoz, meg Hány Enfieldtól A prosztók, és Daniel üvölt: „Bridzs. A gyerek. Kijordiccsa ja pájsliját.”

Mire én visszaüvöltök: „Daniel. Mostan bagzok. ”

Május 3., szerda

58 kg 15 dkg (Eeee. Baba iszonyú tempóban növekszik), alkoholegység 0, cigaretta 0, kalória 3100 (de főleg krumpli, ó, istenem). Megint vigyáznom kell a súlyomra, a baba érdekében.

Segítség! Hétfőn és kedd nagy részében azt gondoltam, hogy terhes vagyok, de tudtam, hogy igazából nem - arra hasonlított, mint mikor az ember hazafelé tart késő este, és azt hiszi, hogy valaki követi, de tudja, hogy nem igazán. Aztán egyszer csak elkapják a nyakát. Már két napja késik. Daniel egész hétfőn levegőnek nézett, aztán este hatkor elkapott és azt mondta: - Figyelj, hétvégéig lent leszek Manchesterben. Majd szombat este megkereslek, oké? - Nem telefonált. Egyedül álló anya vagyok.

Május 4., csütörtök

58 kg 65 dkg, alkoholegység 0, cigaretta 0, krumpli 12.

Elmentem a gyógyszerészhez, hogy diszkréten vásároljak egy terhességi tesztet. Épp mutattam a csomagot a pultnál álló lánynak, fejlehorgasztva, azt kívánva, bár húztam volna gyűrűt, amikor a gyógyszerész elüvöltötte magát: - Terhességi tesztet kér?

- Csss! - sziszegtem, hátrafelé nézegetve.

- Mióta késik a mensese? - bömbölte a patikus. - A kék jobb! Egynapos késés esetén is kimutatja, hogy terhes-e!

Megmarkoltam az odanyújtott kéket, leper- káltam a rohadt nyolc font kilencvenötöt, és elmenekültem.

A mai délelőtt első két órájában egyfolytában úgy bámultam a retikülömet, mintha kiélesített bomba lenne. Fél tizenkettőkor nem bírtam tovább, felmarkoltam a retikült, beszálltam a liftbe, és lementem két emelettel alább, nehogy valaki ismerős meghallja a gyanús zörgést. Valamilyen okból hirtelen Danielre kezdtem dühöngeni az egész dolog miatt. Az ő felelőssége is, neki mégse kell kidobnia nyolc font kilencvenötöt, és nem kell a vécében bujkálva próbálkoznia, hogy rápipiljen egy spatulára. Őrjöngve feltéptem a csomagot, beledobtam a dobozt meg mindent a szemetesbe, túlestem a dolgon, meg se néztem a spatulát, csak beletámasztottam fejjel lefelé a csésze hátuljába. Három perc. Nincs az az isten, hogy én végignézzem, amint sorsomat megpecsételi a lassan kialakuló kék vonal. Valahogy átvergődtem azon a száznyolcvan másodpercen - szabadságom utolsó száznyolcvan másodpercén -, kivettem a spatulát, és majdnem visítottam. Ott kéklett a kis ablakban a vékony vonal, pimaszul, mint a piaci légy. Áááááá!

45 percig bámultam a monitort, és próbáltam úgy tenni, mintha Perpetua csak egy mexikói sáritök volna, valahányszor megkérdezte, mi a baj; aztán elinaltam, és egy telefonfülkéből felhívtam Sharont. Rohadt Perpetua! Amilyen úri családból származik, ha neki kellene terhességtől majréznia, tíz kerek perc múlva már vezetnék is az oltár felé Amanda Wakeley esküvői toalettben! Odakint az utcán akkora ricsaj volt, hogy nem tudtam megértetni Sharonnal, mit akarok.

- Hogy? Bridget! Nem hallom! A testőrséggel van bajod?

- Nem - szipogtam. - A terhességi tesztben a kék vonallal.

- Jézus! Tizenöt perc múlva ott vagyok a Café Rouge-ban!

Bár még csak háromnegyed egy volt, úgy véltem, egy vodkás narancslé nem ártana, lévén szó igazi vészhelyzetről, ám aztán eszembe jutott, hogy a babának nem szabad vodkáznia. Vártam, és holmi kísérteties hermafroditának éreztem magam, egyszerre élve át babatémában a legviharosabban ellentmondó férfi- és női indulatokat. Egyrészt merő fészekrakás voltam, csak úgy csöpögtem Danieltől, majd’ elszálltam a pöffeszkedéstől, mert igazi asszony vagyok - ó, letarolhatatlan termékenység! -, pihepuha rózsaszín bababőrről, szeretni való pici lényecskéről és tündéri kis Ralph Lauren babaruhákról merengtem. Másrészt azt gondoltam, ó, istenem, az életnek vége, Daniel bolond alkoholista, meg is öl, ha megtudja, aztán okvetlenül ejt. Nincsenek többé átbulizott éjszakák a lányokkal, nincs vásárlás, flört, szex, borosflaska és bagó. Át fogok változni sarjasztó tasakból és tejpumpából kombinált ocsmány masinává, senkinek se fogok tetszeni, és nem fogok beleférni egyik nadrágomba se, főleg a vadi új méregzöld Agnés B farmerembe. Azt hiszem, ez a zűrzavar az ár, amelyet meg kell fizetnem azért, mert modern nő lettem, ahelyett hogy a természet parancsát követve tizennyolc évesen feleségül mentem volna Abnor Rimmingtonhoz a northamptoni buszról.

Amikor Sharon megjött, komoran a kezébe nyomtam az árulkodó kék vonalas terhességi tesztet az asztal alatt.

- Ez az? - kérdezte.

- Hát persze hogy ez - motyogtam. - Mit képzelsz, micsoda? Mobiltelefon?

- Te! - mondta. - Te nevetséges emberfajzat! Nem olvastad el a használati utasítást? Két vonalnak kell lennie! Ez az egy csak azt mutatja, hogy a teszt működőképes. Egy vonal azt jelenti, hogy nem vagy terhes, te idétlen!

Otthon anyám üzenete várt: „Drágám, azonnal hívj fel! Cafatokban lógnak az idegeim.”

Az ő idegei lógnak cafatokban!

Május 5., péntek

57 kg 15 dkg (ó, a, fene essen belé, nem tudok szakítani a méretkezés élethossziglani szokásával, főleg a terhességi trauma után - a jövőben el fogok járni valamilyen terápiára), alkoholegység 6 (hurrá!), cigaretta 25, kalória 1895, kaparós 3.

Egész délelőtt az elvesztett babán búslakodtam, de délben felvidultam egy kicsit, amikor Tom telefonált, és Bloody Maryt proponált ebédre, hogy jól startoljon a hétvége. Otthon anyu zsémbes üzenete várt, hogy elment egy egészségfarmra, és majd később felhív. Vajon mi lehet a baj? Nyilván már fuldokolt a szerelmes szívű rajongók Tiffany-dobozainak és a konkurens tévétársaságok felvezetői ajánlatainak sokaságában.

11.45. Épp most hívott Daniel Manchesterből. -Jó heted volt?

- Szuper, kösz - feleltem vidoran. Szuper, kösz. Hú! Olvastam valahol, hogy a legnagyobb ajándék, arait nő adhat a férfinak, a nyugalom, tehát most, amikor végre elkezdtünk tisztességesen együtt járni, aligha vallhatom be, hogy amint kitette a lábát, máris hisztérikus idegrohamokat kaptam egy fantomterhesség miatt.

Na mindegy, kit érdekel. Holnap este találkozunk. Hurrá! Lalalalá!

 

A Kiadó engedélyével.