Főkép

A magyar fantasztikus könyvkiadás az elmúlt bő húsz év alatt elég sok mindennel küszködött már, de azt talán nyugodtan kijelenthetjük, hogy az Agave Könyvek egyike azon sikertörténeteknek, amiktől kicsit megnyugszik az aggódó rajongó. A 2013-ban tízéves születésnapját ünneplő kiadó marketingigazgatóját, Velkei Zoltánt Szabó Dominik kérdezte az aktuális helyzetről.

 

Az Agave Könyvek elég sok műfajjal foglalkozik, de a fantasztikus (nagyobb mértékben sci-fi) könyvek a profiljának elég jelentős részét teszik ki. Hogyan vélekedtek a hazai piacról az ilyen témájú könyvekkel kapcsolatban?

 

Szerintem érdemes két részre bontani a választ: kiadói és olvasói oldalra. Én hajlamos vagyok azt gondolni, hogy üzleti szempontból most ért véget egy hosszabb korszak, és 2014-től egy új veszi kezdetét. Az elmúlt évek zömmel arról szóltak, hogy a kiadók felfedezték az sf-et - értek ezalatt fantasyt, sci-fit és minden mást -, és egyre több alzsánert elhoztak az olvasóknak. Ennek eredményeként mostanra eljutottunk odáig, hogy szinte minden, üzletileg értelmezhető és kiadható irányzat és szerző megjelent a hazai piacon. Tehát nincsenek többé kiaknázatlan területek. Létrejött egy torta, és részint idén, de főleg jövőre fognak a kiadók erőszakosan marakodni a szeletekért. Akik a legnagyobbakat sajátítják ki maguknak, azok működhetnek tovább, a gyengébbek pedig elvéreznek. Az elmúlt 18 hónapban sok új belépőt láttunk, de kiemelkedő sikert részükről eddig nem érzékelünk, sőt külső szemmel nézve sokszor mintha ennek éppen az ellenkezője történne.

 

Az olvasói oldal is jelentősen változott. Szembe kell néznünk a tényekkel: az sf egy jellemzően trendérzékeny területe az irodalomnak, így sok trendérzékeny olvasója van, ami sok dolog mellett azt is jelenti, hogy a rajongóknak nem okoz gondot elolvasni egy angol nyelvű könyvet. A mostani helyzet pedig lehetővé teszi nekik, hogy már évek óta olcsóbban és hamarabb olvashassanak angolul, mint magyarul. Ez sajnos egy hazai adottság, ami sok külső tényezőből fakad, és egyre nehezebb helyzetbe hozza az sf kiadókat. De küzdünk, próbáljuk a lehető legalacsonyabban tartani az árainkat, és reméljük, hogy egy sf rajongónak az ‘Agave könyv’-kifejezés még mindig valami értékeset jelent.

 

Adtok ki Laurell K. Hamiltontól kezdve Neil Gaimanen át Dan Simmonsig számos szerzőtől – hogy látjátok, mely trendek érvényesülnek manapság, mit lehet eladni?

 

Talán drámainak tűnhet a kaotikus jelzővel illetni a trendek alakulását, de cseppet sem túlzás: az ekönyvolvasók és egyéb, olvasásra alkalmas elektronikus kütyük itthoni térhódításával hirtelen rászakadt az olvasókra az egész világ. Annyi minden közül válogathatnak, hogy azt sem tudják, mit olvassanak. Rengeteg hatás ér most mindenkit mindenhonnan, és még nem tanultuk meg kezelni, szűrni ezeket. Imádom nézni például, hogy a Molyon ki mit olvas, és azt látom egy ideje, hogy nem lehet következtetéseket levonni. Mindenki minél több dolgot fedez fel, és csapong erre-arra. Amíg ez nem tisztul le, addig nehéz trendekről beszélni. Ez az sf-be újonnan belépő könyvkiadóknál látszik leginkább: senkinek nincs igazán átütő sikere. Az, hogy a sok kiadóból talán valaki véletlenül egy, vagy két címbe beletenyerelt - biztos van ilyen -, az a legtöbbször nem valami speciális tudás, szakértelem kérdése. Az puszta szerencse.

 

Ha nem veszem figyelembe az előbb elmondottakat, és kilépek a saját világunkból, akkor egy trend érvényesül igazán: a könyvek termékesedése, homogenizációja. Vannak kiadók, akik nem könyveket adnak ki, hanem termékeket, és úgy adják el őket, mint egy kiló kenyeret. Ezek tipikusan olyan címek, amiket rövid idő leforgása alatt nagyobb példányszámban lehet értékesíteni, majd egy adott pont után jóformán soha többé semennyit. Ez a jelenség sajnos rányomja a bélyegét az egész hazai könyvpiacra most, mivel egy klasszikus mennyiségi dömpingelést von magával, ráadásul kiderült: nagyon sokan valóban úgy vásárolnak könyvet, hogy lehetőleg minél többet minél olcsóbban, és az alacsonyabb színvonalú tartalom nem zavarja őket.

 

Milyen rétegeket tudtok megszólítani? Felteszem, nem ugyanazok olvassák a Ray Bradbury életművet, mint mondjuk az Anita Blake sorozatot…

 

Nyilván nem, de baromi nehéz bármit is pontosan definiálni. Úgy véljük, hogy még mindig a 20-as és 30-as korosztály szeret minket leginkább, illetve ugye most már van egy olyan 40-es korosztályunk is a rajongóink között, akik harmincasként szerettek meg minket, és már tízedik éve velünk vannak. Amúgy meg elmosódnak a határok: John Scalzinak legalább annyi a női olvasója, mint férfi, és tudjuk, hogy Dan Simmonst is sok nő olvassa. Ezzel egyetemben Az éhezők viadala-trilógiát sok férfi is szereti.

 

Van olyan nagyságú hazai, fantasztikus könyveket olvasó közönség, hogy nyugodt szívvel lehessen rájuk építeni?

 

Szeretem azt mondani, hogy mi jellemzően egy olyan sf kiadó vagyunk, akiknek a rajongói elsősorban nem a keménymagos sf-körökből jönnek. Ez egyébként nem egy alkalommal segített minket nehezebb idők átvészelésében.

 

Amúgy azt gondolom, hogy a közönség megvan, de a közösség nincs. Van egy valamekkora létszámú tudatos közösség, de ők közel sincsenek annyian, hogy csak belőlük meg lehessen élni. Muszáj nyitni többfelé, és pont ebből kifolyólag látjuk azt, hogy nagyon sok sf-kedvelő ember van az országban, csak éppen nem alkotnak egységet.

 

Mennyire vagytok tisztában azzal, hogy mit szeretnének olvasni hazánkban? Hiszen azért nektek sem lesz minden címetek nagy siker…

 

Ez ennek a játéknak a mindenkori legfontosabb kérdése, és egyre nehezebb választ találni rá a piac szélesedése miatt, mert ez a jelenség mindent apróz. S akkor még arról nem beszéltünk, hogy az Agave Könyveknél még mindig sok olyan könyvet adunk ki, ami a saját ízlésünket tükrözi, ergo szerelemből gondozzuk ezeket a címeket és szerzőket.

 

Ilyenkor mindig felmerül a marketing jelentősége – tudnál mesélni arról, hogy mivel próbálkozik az Agave Könyvek ilyen téren?

 

Mostanában nagyon sok könyves oldalon, blogon, illetve a Molyon is látom, hogy az emberek úgy dobálóznak a ‘marketing’ szóval, mintha ez egy varázsige lenne. Ez egyfelől jó, mert látszik, hogy az olvasók próbálnak tudatosabban gondolkodni, másfelől viszont nagyon sok olyan dolgot képzelnek ebbe bele, ami nincs is ott. Vagy, ha mégis, akkor annak valójában nincs köze a marketinghez, hanem egyszerű üzleti döntés.

 

Igazából azért kerülgetem a választ, mert nincs mit mondanom: nem csinálunk semmi olyat, amit az elmúlt években ne tettünk volna, és aki követi a kiadót, jár könyvesboltokba, vagy olvas újságokat, netán hallgat rádiót, az látja/tudja, hogy mikről van szó. Egy új dolgot próbáltunk ki idén: az új Kondor Vilmos-regényt betettük a metró kocsikba. De mivel e pillanatban még tart ennek a kampánya, ezért nem tudjuk megítélni a hatékonyságát.

 

És ezeknek mekkora szerepet tulajdonítasz egy-egy könyv sikere vagy sikertelensége kapcsán?

 

Az a helyzet, hogy egyetlen érdemi mérőeszközünk sincs erre. De nem csak nekünk, ez általánosan a rákfenéje ennek a dolognak. Egyedül a fogyásokból tudunk okoskodni, de annak meg nem feltétlen kell jelentenie bármit is.

 

Nemrégiben egy elég nagy lépést tettetek az e-könyvek felé, s kívülállóként úgy tűnik, a jövőben is ebbe az irányba szeretnétek haladni, annak ellenére, hogy egy korábbi, kisebb próbálkozás után mintha teljesen feladtátok volna az elektronikus könyveket. Minek köszönhető a váltás?

 

A dolog igen egyszerű: kaptunk a Dibooktól egy olyan üzleti ajánlatot, amire nem lehetett nemet mondani. Nem véletlen kezd most náluk bele csomó más kiadó is az e-könyvekbe.

 

Ugyan még csak elég rövid ideje találhatunk Agavés címeket az e-könyvek között, de hogy látjátok, beválnak a számításaitok?

 

Maradjunk annyiban, hogy nem lepődtünk meg semmin. Lehet, hogy ez most gonosz lesz, de visszafordítanám a kérdést: a Dibook Top10-éből jelenleg 9 helyet mi foglalunk el. Mennyire váltak be a számításai a többieknek?

 

Térjünk inkább át a magyar szerzőkre. Többeknek (Brandon Hackett, László Zoltán) is jelentettétek már meg fantasztikus regényét – másként fogadják az olvasók a hazai írók műveit? Érződik esetleg valamiféle bizalmatlanság irányukban?

 

Teljesen másképp fogadják. Ezt nagyon rossz kimondani, de tényleg olyan a hozzáállás, hogy ‘a magyar sf szerzők regénye biztosan rosszabb’. Most azt hagyjuk, hogy ennek van-e alapja, mert engem az ilyen okoskodások és megfejtések sosem érdekeltek.

 

Érdekes azonban a helyzet. Mert például felfedeztük Kondor Vilmost, és mára nagyon sokan azt mondják, hogy ő teremtette meg a jó magyar krimit, ami hízelgő, és nagyon örülünk neki. Ennek megfelelően én azt látom, hogy a fiatal hazai sf olvasóközönség részéről óriási kereslet lenne a ‘jó magyar sci-fi íróra’, akiért úgymond ikonként lehetne rajongani, és betöltene egy nagy űrt. Azonban ilyen szerző egyelőre valóban nincsen. De szerintem mindenki folyamatosan keresi.

 

Ehhez kapcsolódóan felmerül, hogy másként is reklámozzátok ezeket a regényeket, másféle marketingtevékenységet kell folytatnotok?

 

Nem. Az az egyetlen előnye van egy magyar szerzőnek, hogy meg tud jelenni személyesen is bárhol. Ettől eltekintve nem hiszem, hogy másképp kezelnénk őket.

 

Köszönjük az interjút, további sikeres munkát kívánunk.