Főkép

Stephen Kinget a világ egyik legismertebb és legtermékenyebb írójaként tartják számon, akinek írásait lehet szeretni, nem szeretni, de egy biztos, közömbösséget senkiből sem vált ki. Már 10 éves kora előtt megízlelte az írás örömeit, de csak jóval később jött a megérdemelt siker, az odavezető út pedig nem kevés lemondással járt. Angol tanári munkája mellett mosodai állást is vállalt, hogy családját el tudja tartani, így egy rövid időszakra ugyan, de kevesebb időt fordított az írásra, ekkor főként novellákat jelentetett meg.

 

Első kirobbanó sikere a Carrie című regény volt a hetvenes években, amely egy csapásra ismertté tette őt. Mint ahogy ebben a regényben, számos későbbi írásában is szívesen kalandozott a misztikum, a science fiction vagy a fantasy világába, de számos olyan könyve is megjelent, amelyben semmilyen természetfeletti jelenés nem található, helyette realisztikus elbeszélés valamiről, ami bárkivel megtörténhet. De bármelyik műfajról is legyen szó, majdnem mindegyikben visszaköszön Maine megye, vagy a fiktív Castle Rock, illetve a karakterek és a történetek aprólékos kidolgozása.

 

Én személy szerint imádom King könyveit, mert olvasás közben a megfogalmazás, az aprólékosság, a részletes kidolgozás, a korlátlan fantázia, és a legfontosabb, a stílus miatt olyan érzésem van, mintha benne lennék a történetben, a részévé válok, jó értelemben nem ereszt, drukkolok a pozitív főhősnek, és egyben a negatívnak is, hogy elnyerje méltó büntetését. Bár sokszor elhatárolható, ki a „jó” és ki a „rossz”, Kingnél általában egyik karakter sem fekete és/vagy fehér.

 

Úgy tudom őt elképzelni, mint egy hóbortos professzort, akit ha megtalál az ihlet, eldob mindent, ami a keze ügyében található, és rohan az íróasztalhoz vagy egy papírfecniért, amire feljegyezheti az ötletet, amit aztán a legaprólékosabb részletekig kifejt. Elméje nem ismer határokat, a leghétköznapibb szituációkból is ötletet merít, legyen az akár egy lerobbant autó, amely mellett egy hölgy várakozik segítségre várva, egy elhagyatott utcában ácsorgó magányos árus, vagy épp egy születésnapi parti ahol egy bohóc szórakoztatja az apró közönséget.

 

A Minden sötét, csillag sehol című kötet négy kisregényt foglal magában, és már alcíme is beszédes: „Előbb-utóbb a legtartósabb koporsó is szétesik, hogy az élet táplálkozhasson a halálból.” Annak ellenére, hogy a négy írás különböző műfajt képvisel, mégsem véletlen kerültek egy kötetbe, hiszen központi témájuk egy ősi emberi érzés, a bosszú és/vagy megtorlás utáni vágy. A kisregények ékes példái annak, mennyire színesek és emberközeliek King karakterei, és a világ sokszor elborzasztó, értelmetlen dolgainak milyen fantáziadúsan próbál értelmet adni, vagy ha nem lehet, akkor legalább megérteni.

 

A kötet első, és egyben leghosszabb írása az „1922”, melyben az önös érdekek, a befolyásolás, a hibás döntések okozta lelkiismeret furdalás kerül briliáns köntösbe egy háromtagú család (apa, anya és gyermekük) történetében, melynek színhelye Nebraska, ott is egy tanyaház, ami ismerős lehet a Végítélet vagy az Az című regényekből.

 

„A dagadt sofőr”-ben egy harmincas éveiben járó hölggyel történt szörnyű eseményen keresztül mutatja be King, hogy mennyire vékony jégen táncol az emberi erkölcs, és egy szokatlan, durva tett az addig megszokott értékrendet milyen módon borítja fel.

 

A „Hosszabbítás jutányos áron” számomra a magyar köztudatban ismert „dögöljön meg a szomszéd tehene is” szólás zseniálisan megírt sztorija. Szívszorító hogy az irigység, az elégedetlenség milyen szörnyű tettekre sarkallja az embereket.

 

Az „Egy jó házasság” okulás arra, hogy ha elnyertük valaki barátságát, szeretetét, ne dőljünk hátra azt gondolva, hogy most már mindenünk megvan, mert könnyedén elveszíthetjük azt.

Fontos a kapcsolat ápolása, hogy minél jobban megismerjük egymást, különben csalódással végződik, de azt kevesen ismerik fel, hogy csalódásuk tárgya nem a másik személy kellene, hogy legyen, hanem önmaguk.

 

Az életből alapot merítő történetek mindegyikében tetten érhető, hogy a karakterek egy reménytelennek tűnő helyzetből csupán sötét kiutat találnak, viszont az is egyértelmű, hogy a bűnök elszenvedői nem csak a valódi áldozatok – ettől olyan ijesztő és persze életszerű az egész. Rengeteg izgalmat tartogat a könyv mindazok számára, akik készen állnak egy kis borzongásra – mégpedig a legjobb fajtából. Nem véletlen, hogy King ezért a könyvéért Bram Stoker-díjat kapott.

 

Részlet a könyvből

 

A szerző életrajza
 
Kapcsolódó írások:

Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
A halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete

Magyar Stephen King HQ