Interjú: koalány - 2013. december

Idén novemberben (2013) tíz éves lett az oldalunk. Ebből az alkalomból interjúsorozatot indítottunk, amelyben bloggereket kérdezünk. Egyrészt kíváncsiak vagyunk, ki, miért és hogyan fogott neki a netes olvasónaplója vezetésének, másrészt egy kis nosztalgia is van bennünk, hiszen amikor 2003-ban elindítottuk honlapunkat, idehaza még nem volt blogolás. A sorban hatodik, egyben utolsó koalány, akit Szabó Dominik kérdez.

 

Kezdetnek kérlek, mutatkozz be, mesélj pár szót magadról, és a Koa-könyvek nevű blogodról.

 

Koalány néven írom a blogom, ezt a nicknevet azért választottam, mert kedvenc állatom a koala – az igazi nevem egyébként Anikó. Harmincas anyuka vagyok, van egy ötéves kislányom. Budapesten élek, és itt is dolgozom a Művészetek Palotájában részmunkaidős állásban. Magyar-német szakos tanári végzettségem és újságírói képesítésem is van, ebből lehet sejteni, hogy imádok olvasni és írni. Korábban egy kerületi televíziónál és egy újságnál is dolgoztam, ám mostanra az írás „csak” hobbi maradt.

 

Mióta írod a blogod?

 

A Koa-könyvek blogot 2009 novemberében kezdtem el írni. A blog eleinte azt a célt szolgálta, hogy az akkoriban többedmagammal elindított Könyvfalók blog általam írt bejegyzéseit átmásoltam ide, hogy egyben legyenek. Később aztán kinőtte magát, több lett.

 

Miért döntöttél úgy, hogy elindítasz egy webnaplót?

 

Mint említettem, mindig is szerettem írni. Amikor bejött a blogolás Magyarországra, először én-blogot írtam, ám azt alig egy év után abbahagytam. Majd, várandósságom alatt kezdtem el babablogot írni, ezt kislányom másfél-két éves koráig folytattam, és a mai napig szívesen olvasom vissza. Eközben vágtam bele a könyves blogba, és egy ideig párhuzamosan vezettem a kettőt.

 

Manapság mindenki megpróbál egyedi lenni, neked mi a specialitásod?

 

Talán abban vagyok más, mint a többiek, hogy egyrészt én nem huszonéves vagyok, mint a legtöbb blogger, hanem picit idősebb. Na jó, nem sokkal. :) Nemcsak friss megjelenésű könyvekről írok, hanem régebbiekről is. Illetve, abban igyekszem megőrizni könyves blogom arculatát, hogy szinte csak könyvajánlós posztokból áll. Engem is megkerestek kiadók, van, akivel kapcsolatban is állok és írok a tőlük kapott recenziós könyvekről, de megjelenéseket, akciókat nem reklámozok.

 

Ismered azokat, akik olvasnak?

 

Egy részüket igen, mivel az ismerőseim közül kerülnek ki, vagy más könyves oldalakon állok velük kapcsolatban (moly, Könyvfalók). A facebookos követőim nagy részét is ismerem, akárha csak virtuálisan is.

 

Milyen visszajelzések érkeztek eddig a tevékenységedről?

 

Többször abba akartam hagyni a blogot, elsősorban időhiány miatt. Ám mindig volt, aki bíztatott. A legnagyobb sikerem (már ha sikernek lehet nevezni) az volt, amikor nyáron D. Tóth Kriszta Jöttem, hadd lássalak című könyvéről írtam (amit egyébként dedikált is nekem a Könyvhéten), ezt Kriszta megköszönte, és kirakta a Facebook-oldalára a bejegyezésem linkjét! Közel ezren letöltötték aznap a blogom. De elsőkönyves írók is hálásak szoktak lenni, ha kevésbé ismert regényükről írok. Vicces megjegyzést is kaptam már olvasómtól. Egyszer az egyik kedves ismerősömnek átküldtem a blogom linkjét, mire csodálkozva visszaírt: „Ezt a sok könyvet, amiről írtál, mind Te olvastad?” Nem, a szomszéd néni! Mégis mit gondolt? Szóval inkább csodálkozni szoktak az emberek, hogy milyen sokat olvasok. Vagyis összességében pozitív visszajelzéseket kaptam eddig.

 

Mostanában egyre többen nyitnak könyves és filmes blogot. Mit gondolsz, mi lehet ennek a hátterében?

 

Szerintem egyrészt az, hogy befogadói oldalról is egyre nagyobb az igény az ilyen típusú írásokra. Én is jobban szeretek elolvasni több véleményt, akár egy könyvről, akár egy filmről „mezei” írók tollából, mintha csak hivatalos ajánló, vagy hivatalos újságcikk lenne róla. Másrészt pedig mindenki szereti kifejezni a gondolatait, és maradandót akar alkotni, és a blogolásban nagyszerűen ki lehet élni eme „művészi hajlamot”.

 

Szeretnél esetleg változtatni a blogodon, vagy számodra tökéletes ez a mostani állapot?

 

Sablont szoktam változtatni, főleg évszakonként (most is egy télies van fenn), meg az elrendezést variálom néha. Nemrégiben kezdtem el az ajánlókon kívül „gondolatokat” is írni. De egyébként nekem jó így, ahogyan van.

 

Hol látod most magad a többiek között, és mit gondolsz, hol leszel mondjuk öt év múlva?

 

Jó kérdés, főleg az, meglesz-e még ez a blog öt év múlva, mivel már többször abba akartam hagyni. Egy biztos, írni mindenképpen fogok, ha nem könyvajánlókat, akkor programajánlókat, kulturális ajánlókat (erre is volt korábban egy blogom, sajnos nem nagyon írom már), de az is elképzelhető, hogy valami teljesen mást írok majd. Versenyezni semmiképpen sem szeretnék a többiekkel, sosem hasonlítgattam magam más bloggerekhez, ez nekem nem erről szól.

 

Mik a hosszú távú terveid?

 

Konkrét tervem nincs a fentieken kívül, a kissé utópisztikus álmom az, hogy csak az írásból meg tudjak élni, és hogy távol a főváros néha már idegesítő pörgésétől, egy kis hegyvidéki vagy tóparti házikóban alkothassak. :)

 

Köszönjük az interjút, további sok sikert a blogoláshoz!

 

koalány blogja: http://koakonyvek.blogspot.hu/