Főkép

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy első nemzetközi bemutatkozása óta nyomon követhetem az olasz (bár már évek óta Kanadában élő) szoprán énekesnő, Giorgia Fumanti pályafutását, aki egy hangulatos toszkán faluban, Fivizzanoban született, és a húszas évei végéig olaszföldön folytatott zenei tanulmányokat. Vélhetően valaki felhívta a figyelmét arra, hogy a tengerentúlon sokkal nagyobb esélye van karriert csinálni, mint a szülőhazájában, ezért 2002-ben – a menedzsere, Maurice Velenosi – tanácsára Kanadába költözött. Az országváltást követő második évben elkészült az énekesnő bemutatkozó albuma, a Vangelis-feldolgozásokat tartalmazó Like a Dream, ami azonban még nem hozott számára világszinten ismertséget. 2007-ben viszont már az EMI kiadó is beszállt a ringbe, és a számos Ennio Morricone örökzöldet tartalmazó From My Heart meghozta az áhított áttörést. Azóta, mondhatni éves rendszerességgel érkeznek az újabb és újabb felvételek az olasz szoprántól.

 

Az énekesnő esetében is abszolút megállja a helyét a „mi lett volna ha?” kérdés, ugyanis Fumanti hajdan operaénekesnőnek készült. A tanulmányait is erre a szerepre készülve folytatta, de aztán mégis jött egy irányváltás, és végül a crossovernél kötött ki. Vajon ha a pályán marad, képes lett volna a jelenlegihez hasonló hírnévre szert tenni? A választ persze sosem tudjuk meg, az viszont biztos, hogy a crossover műfaj egy élettel teli, iskolázott hangot nyert a személyével.

 

Azt figyeltem meg az énekesnő eddigi lemezei alapján, hogy sok más előadótól eltérően nem talál ki magának egy olyan sablont, ami alapján aztán az egyes albumait elkészíti. Ennek köszönhetően minden eddigi lemeze más és más stílusban készült. Most például, a legújabb albumával egy dél-amerikai kirándulásra invitálja a közönségét: a Corazón Latino 13 felvétele tartalmas belépőt jelent a latin dallamok világába. A „Volver”-től a „La primera vez”-en keresztül a „Milonga triste”-ig a repertoárt az argentin ritmusok uralják, de hallhatunk még chilei (Gracias a la vida), brazil („Mira”, „El tiempo pasando”) és mexikói (Amor mio) dalokat is. Sőt, helyet kapott még egy spanyol kompozíció, az „Aranjuez” is.

 

 

Úgy gondolom, hogy az új kiadvány legalább olyan erős anyag, mint a korábbi Fumanti-lemezek. A jól felépített, egymást erősítő dalokból álló repertoár, a kiváló zenészek és persze a mennyei énekhang könnyen megjósolhatóan sikerre fogják vinni a Corazón Latino-t. Az énekesnőt akár tekinthetnénk modernkori szirénnek is, hiszen hangja legalább annyira igéző, mint szépsége – bár ókori „rokonaitól” eltérően ő nem fog dalaival hajósokat zátonyra csalni, és tengerészeket veszélybe sodorni. Viszont garantáltan magához láncolja a hallgatókat: aki legalább egy számot meghallgat Giorgia Fumantitól, az egészen biztosan kíváncsi lesz a többi felvételére is.

 

Előadó:

Giorgia Fumanti – ének

 

Közreműködők:

Litto Nebbia – billentyűsök

Daniel Homer – gitárok

Juan Ingaramo – ütősök

Patricio Villarejo – cselló

Leopoldo Deza – fuvola

Carlos Buono – bandoneón

Carlos Cosattini – hegedű

Crystal Velenosi - gyerekhangok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Gracias a la vida
2. Sinceridad
3. Volver
4. Mira, el tiempo pasando
5. La primera vez
6. Amor mio
7. Mujer de los 1000 dias
8. Esta tarde vi llover
9. Milonga triste
10. Aranjuez
11. La puerta
12. Somos novios
13. Giorgia’s song

 

Diszkográfia:

Like a Dream (2004)

From My Heart (2007)

Heavenly Voices (2007) DVD

Je Suis (2008)

Peace of Heaven (2009)

Magnificat (2009)

Elysium (2011)

Collection (2012)