Ann Aguirre: Helyőrség

Anne Aguirre kivételesen az a szerző, aki először nem a young adult kategóriában próbálta ki magát, hanem több felnőtt sci-fi és fantasy regényötletének papírra vetését és megjelentetését követően tett kitérőt a fiatalos műfaj felé. Mindennek természetesen oka is volt: a fejében formát öltött ötlet szerint a katasztrófát túlélt világban jelentősen lecsökkent az élettartam, az emberek 25-30 évesen – ha egyáltalán megélnek ennyit – már idősnek számítanak, ezért adott volt, hogy a főszereplők fiatalok lesznek, és innentől már egyenes út vezetett addig, hogy ez a történet a YA kategória elvárásainak megfelelően kerül majd kidolgozásra.

 

A sorozat első részében megismertük a föld alatti világot, majd a száműzött vadászok kalandjai a felszínen is folytatódtak, kettősük mellé pedig újabb fiatalok szegődtek. Pikk, Fakó és további két társuk, Tegan és Kósza végül biztonságba kerültek a Megváltás nevet viselő település falai mögött. A kezdetben érzett megkönnyebbülést azonban hamar felváltották más érzelmek, és persze az új elvárások, amelyekhez a négy vándornak alkalmazkodnia kellett. Tegan sürgősen orvosi kezelésre szorult és felgyógyulását követően is az orvosnál maradt segítőként, Fakó az istállómester mellé került, Pikk és Kósza azonban továbbra sem találja a helyét a közösségben, a beléjük nevelődött, illetve az élet által rájuk kényszerített életvitel és az új közösség által támasztott elvárások csak nem akarnak összetalálkozni. A korábbiakban független és tevékeny lány iskolapadba kényszerül, problémája van az írás és olvasás tudományával, meggyűlik a baja a matematikával, ráadásul még nőiesen is kell öltözködnie, fodros ruhái szinte az őrületbe kergetik. Fakó távolságtartóan viselkedik vele, hozzá sem szól, Kósza ellenben mindent akar, lényegesen többet, mint amit az érzelmek és a felszínen megszokott társadalmi viselkedés terén tapasztalatlan lány a kettőjük kapcsolata mögé gondol.

 

A korcsok, akiket a település lakói mutánsoknak hívnak, egyre szervezettebben és rendezettebben támadnak, tudatosan okoznak kárt. A vetés létfontosságú a városka lakóinak élelmezése és túlélése szempontjából, ezért azt mindenképpen meg kell védeni, ennek pedig nincs más módja, mint egy helyőrség létrehozása és a folyamatos őrzés biztosítása. Pikk az elsők között jelentkezik az őrség tagjai közé, barátai pedig habozás nélkül követik őt. A kihelyezett és embert próbáló szolgálat sok indulatot hoz a felszínre, de még több problémát okoznak az egyre tudatosabban gondolkodó korcsok, és az a váratlan fordulat, amelynek következményei az egész település jövőjére hatással lesznek.

 

„Ez ismeretlen, új világ volt számomra, és bennem rettenetes tudásvágy dolgozott: érteni akartam, hogyan mennek errefelé a dolgok.”

 

Teljesen más hangulat jellemző erre a kötetre, mint a sorozat első részére – érzelmekben sokkal gazdagabb, pont ezért az események is sokkal jobban megérintettek, mint az előzmény esetében. A nyugodtabb, nagyobb biztonságot nyújtó környezet más és egyben új reakciókat, érzéseket hoz a felszínre. Pikk fejlődik, próbál alkalmazkodni, de nem tudja önmagát és a belé nevelt érzéseket megtagadni, dühíti, hogy gyerekként kezelik, ugyanakkor az a fajta élet is nagyon távol áll tőle, ami Megváltásban az asszonyoknak osztályrészül jutott. Nem igazán lendíti előre a tenni akarását, hogy Tegan és Fakó eltávolodtak tőle és társául, a hozzá hasonlóan vad és akaratos fiú, Kósza szegődött. Az írott és íratlan szabályok is megkeserítik a lány életét, viselkednie kell, de különcsége, tenni akarása fényes csillagként világít a városka lakói között, közösségből kirívó viselkedése sokukban kelt ellenérzéseket, egyesek pedig még profetikus jelentést is tulajdonítanak személyének, cselekedeteinek.

 

„A tapasztalat, különösen nehéz időkben, nem arányos az évek számával - ezt az itteniek is tudhatnák. De nem tudják, gondoltam sóhajtva, és ezen egyikünk sem változtathat.”

 

A szerző folyamatosan próbálja elbizonytalanítani az olvasóját és a játszadozik a négy főszereplő érzéseivel, mindig egy másik irányba taszítva őket, mint amire éppen számítani lehet. Ugyanakkor, ha jobban a sorok mögé nézünk, akkor kitűnik, hogy ebben a történetben szó sincs szerelmi háromszögről vagy négyszögről, mert Pikk a kezdetektől fogva tisztában van azzal, hogy ki az, aki a számára fontos, és akihez minden kedvezőtlen körülmény ellenére is ragaszkodik.

 

Lassú, de folyamatos karakterfejlődés van a történetben, amely legnagyobb örömömre mind a négy szereplő esetében jól kivehető, a szerző egyiküket sem hanyagolja el, ezzel is alátámasztva azt a korábbi megérzésemet, hogy a végkifejletben mindegyiküknek fontos szerepet kínál majd fel. Bár Pikk alapvető tulajdonságai – a bátorsága, az elhivatottsága és a rendíthetetlen hűsége – nem változott, de folyamatos tapasztalatszerzése révén ezek kiegészülnek új érzésekkel is, amelyektől ő gyengébbnek érzi magát, pedig tulajdonképpen inkább erősebbé teszik. Fakó tartózkodó, magába zárkózó, önbizalom-hiányos viselkedése engem is megtévesztett, majd az okok, amelyek ezt generálták, nagyon megráztak, végül a fiú egy bizonyos eseményre adott reakciója pedig egyenesen dühössé tett.

 

„A közhiedelemmel ellentétben a rutin nem szabadít meg a félelemtől; legföljebb jobban tudod titkolni az érzéseidet mások előtt.”

 

A YA besorolás ellenére a történet tele van agresszív és véres jelenetekkel, kemény helyzetekkel, amelyekhez kapcsolódva minden szereplőnek kijut a komoly és felelősségteljes döntésekből, az esetleges fájdalomból. Ez a rész egyben burkolt társadalomkritika is, amelyen belül megtörténik a különböző közösségeket – a föld alatti menedékeket, a New York romjai között élő bandákat és Megváltás városát – irányító szabályok összehasonlítása és elemzése. Mindegyiknek van létjogosultsága és természetesen vannak hibái is, de engem legjobban a gépesítés előtti időszakba visszasüllyedt város elbizakodottsága, vallási fanatizmussal átszőtt, változásoknak ellenálló alapelvei döbbentettek meg és bosszantottak fel a legjobban.

 

Az érzelmi fejlődés mellett nagyobb szerepet kapnak a történetben a korcsok, a szerző lassan, de biztosan vezeti be olvasóit a világukba, teszi őket – már amennyire ez lehetséges – emberibbé, és ruházza fel a teremtményeket előre nem várt érzelmekkel és reakciókkal. Folyamatosan kibontakozó tudatosságuk, szocializálódásuk eredményeként a mutánsok a szokásosnál is nagyobb veszélyt jelentenek Megváltás lakóira. Amikor pedig bekövetkezik az, amit bizonyos előjelek már mutattak, a városka vezetője kétségbeesett lépésre szánja el magát, ebben pedig jelentős szerep jut a négy fiatalnak.

 

Nagy örömömre szolgált, hogy végre nem egy olyan második résszel akadtam össze, ami csak időhúzás és átvezetés a fináléhoz, hanem egy mozgalmas, jelentős eseményeket, érezhető fejlődést felvonultató, érdekes és élvezhető regényt kaptam. A folytatás, amely a Horda címet viseli, mindenképpen olvasásra érdemes, és ha rajtam múlik, akkor be is fogok számolni az élményeimről.