Főkép

Vajon miért örvendenek akkora sikernek a történelmi témájú regények, illetve a kosztümös filmek? Minden bizonnyal azért, mert a sokszor személytelen és tényszerű szakkönyvekkel ellentétben nem objektívan, távolságtartással akarják elénk tárni az adott eseményt, hanem szubjektíven, emberi benyomások alapján. Ezek a művek legtöbbször egy zárt, csak a kiváltságosok előtt nyitva álló világba repítenek minket, ahol a történelemkönyvek lapjait benépesítő érc és sziklakolosszusok esendő hús-vér emberekké olvadnak, akiket csak az adott pillanatban a kezükben összpontosuló illékony hatalom különböztet meg tőlünk. Nem is csoda, hogy a legtöbb ember emlékezetében ezek a lényünkhöz közel álló érzelmi benyomások fognak véglegesen rögzülni az iskolában tanult vérszegény és száraz leírások helyett. Sőt, sokan el is felejtik, hogy a regények és filmek által elénk tárt mozgalmas és nyüzsgő jelenetek sokszor csak az írói fantázia termékei, és a bennük élő Szent Istvánok és Claudius császárok semmivel sem valóságosabbak, mint Legolas vagy Luke Skywalker.

 

Azok, akik a „csak” művészeti értékkel bíró alkotásoknak történeti forrásértéket tulajdonítanak, valószínűleg nem tudják, hogy létezik egy olyan forráscsoport, mely az igazi kulisszák mögé enged betekintést, olyannak ábrázolva a történelem alakítóit, amilyenek valójában voltak. Nem a híres emberek emlékirataira gondolok, hiszen ezek sokszor azzal az – olykor nem tudatos – céllal készültek, hogy írójuk cselekedeteit igazolják, így akarva-akaratlanul megmásítják a történéseket. Azonban van az emlékiratoknak egy csoportja, amely kiemelkedik a többi közül hitelességével és pontosságával. Nem másról van itt szó, mint azoknak a tolmácsoknak a visszaemlékezéseiről, akik a legtitkosabb tárgyalásokon is részt vettek.

 

Ezeknek a kivételes embereknek munkakörükből adódóan lehetőségük nyílt arra, hogy testközelből megismerhessék múltunk jelentős alakjait, ugyanakkor semmilyen érdekük nem fűződött ahhoz, hogy torz formában adják vissza az eseményeket. A BBC History novemberi számában a második világháború alatt Moszkvában szolgáló brit tolmács Hugh Lunghi tapasztalatait ismerhetjük meg, aki sorsdöntő történelmi tanácskozásoknak volt tanúja. Az orosz származású brit őrnagy nem kisebb emberekkel ülhetett egy asztalnál, mint Sztálin, Churchill vagy Molotov. Döbbenetesen részletes leírásai minket is odaröpítenek arra a bizonyos „káposzta- és dohányfüstszagú” hátborzongató moszkvai folyosóra, mely Sztálin lakosztályához vezetett. Garantálhatom, hogy Hugh Lunghi sorainak olvasása minden érdeklődő számára páratlan élményt fog nyújtani.

 

Azoknak pedig, akiknek megtetszett az emlékiratoknak ez a típusa, Klein Ödön, illetve Kray István visszaemlékezéseit ajánlom. Klein Ödön a dualizmus idején több évtizeden keresztül vezette a Magyar Távirati Irodát, így közeli munkakapcsolatot ápolt a korszak miniszterelnökeivel, ugyanakkor a napi politikától távol tartotta magát, így leírásai viszonylag objektívek. Tiszától-Tiszáig című emlékirataiból a korszak vezető politikusainak részletes jellemrajza tárul elénk. Kray István az első világháború alatt a császári-királyi kabinetiroda alkalmazottja volt, ő vitte be az iratokat lepecsételésre az uralkodóhoz. Bár munkája első ránézésre monotonnak tűnhet, az utolsó Habsburgok körül tevékenykedő tisztviselőnek páratlan élményekben lehetett része, melyeket az utókor szerencséjére nem röstellt papírra vetni.

 

Természetesen a BBC History novemberi számában a második világháború iránt kevésbé érdeklődők is megtalálják az ízlésüknek megfelelő cikkeket. Olyan sokszínű és különleges témák közül válogathatunk, mint a titokzatos Angkori Birodalom bukása, az ókori britanniai római megszállása vagy az Árpád-kori pénzek furcsa fordulatoktól sem mentes története.