Főkép

Mostanában, amikor már szinte a vízcsapból is Sir Arthur Conan Doyle feldolgozott, kicsit kicsavart vagy egészen a mai korba adaptált történetei folynak, könnyű elfeledkezni róla, hogy Isaac Asimov már az 1950-es években megalkotta a saját – történetesen a jövőbe vetített – Holmes-reinkarnációját: a pipázó és minden esetben rendkívüli logikájára támaszkodó Elijah Baley nyomozót. Baley különös Watsonja pedig az Acélbarlangokból már ismert R. Daneel Olivaw – az aurórai robot, aki jóformán megkülönböztethetetlen az emberektől, noha pozitronagyának programozása arra kényszeríti, hogy minden cselekedetét a robotika három törvényéhez igazítsa, azoknak vesse alá.

 

Baleyt ezúttal azért rendeli irodájába a New York-i rendőrség főnöke, hogy szokatlanul kényes feladattal bízza meg: a nyomozónak a Solaria nevű bolygóra kell utaznia, hogy ott egy olyan gyilkossági esetben derítse ki az igazságot, ahol az elkövető személye eleve adottnak tűnik, társa pedig Daneel lesz, akit az Aurora bízott meg azzal, hogy Baleyt munkájában segítse. Mint hamar kiderül, a meggyilkolt férfit kizárólag a felesége ölhette meg, mivel a solariai társadalom tagjai olyannyira elszigetelve élnek egymástól, hogy a személyes találkozás – egymás fizikai jelenlétének elviselése – majdhogynem megoldhatatlan pszichés megpróbáltatást jelent a bolygó bármely lakója számára. A hatalmas birtokokon emberek helyett több ezer specializálódott – többek között ezért nem is emberszabású – robot dolgozik, akik pedig ugyancsak, azaz még inkább képtelenek lennének elkövetni egy efféle szörnyűséget.

 

A krimik kedvelői abban lelhetik örömüket, ahogyan Baley szisztematikus és néha erőszakosnak ható módszereivel felgöngyölíti az ügy szálait, majd – itt inkább Agatha Christie Poirot-jának színpadias megoldásával élve, az ügyben érintetteket mind egybehívva – fedi fel érvekkel alaposan alátámasztott következtetéseit, és bírja vallomásra a fő gyanúsítottat. A sci-fi olvasó ugyanakkor egy furcsa, hipotetikus világot ismerhet meg, amely utópisztikus stabilitásában, avagy stagnálásában Huxley Szép új világára emlékeztet, ám mégis jellegzetesen asimovi tud maradni ez a maga robotokkal teli társadalom. Emellett maga a történetmesélés is a szerző stílusának összetéveszthetetlen jegyeit viseli magán, amennyiben középpontjában a matematikával megtámogatott szociológia, az átfogó társadalmi mozgások, valamint az ókori történelmi párhuzamok állnak, ám a kiszámíthatóság – és a gyakorlatilag teljesen egy nézőpontú, lineáris elbeszélésmód – ellenére szinte letehetetlen történetet foghatunk a kezünkbe, ami akár sokadszorra is ugyanúgy megunhatatlan marad.

 

Mai szemmel persze elgondolkodtató, hogy olyasvalaki is ugyanígy ábrázolta volna-e Solaria társadalmát, aki nem Amerikában nevelkedett, mint Asimov, hiszen a robotokkal, vagyis nélkülözhető ingyenmunkásokkal körülvett, felmérhetetlenül gazdag, a tudományokkal és a művészetekkel szinte kizárólagosan elvont formában foglalkozó „úri” osztály a történetben említett spártaiak mellett az Amerikai déli államok nagybirtokosait is könnyen az eszünkbe idézhetik, és a világ szegényebbik felén aligha felfogható vagy átérezhető problémákkal szembesítik az olvasót. De Asimov pontosan ezért mindig időszerű – mert ugyan talán bírálható nem túlzottan irodalmias stílusa miatt (habár számomra mindig megnyugtató ennyire ésszerűen felépített mesét és ily sallangmentesen megfogalmazott mondatokat olvasni, főleg eredetiben), az általa felvetett kérdések valószínűleg még sokáig időszerűek maradnak, ha kellően széles távlatokból vizsgáljuk azokat.

 

Miközben a sci-finek sikerült bizonyítania, hogy ma sem halott, sőt, több irányban is új ágakat növeszt, mindig érdemes olvasni az Asimovhoz hasonló klasszikusokat, és igaz, hogy kiemelni felesleges lenne a Robot és Alapítvány univerzum bármely kötetét, többé-kevésbé megfordítva is helytálló a megállapítás – vagyis ha egyet elolvastunk, akkor szinte bizonyosan kedvet kapunk a többihez is. A mezítelen nap pedig tökéletes kedvcsináló lehet, mert valódi remekmű a maga nemében, mi több, a sci-fi rajongóinak látókörét is szélesítheti, és megszerettetheti velük akár a krimit is.