Főkép

Halász Ferenccel, a Depresszió frontemberével beszélgettünk.

 

A klipben látható, hogy Dávid elektromos dobon játszik. Ez a stúdióban is így lett felvéve, vagy csak poén?

 

Nyilván poén, ahogy az egész klip is az. Ezen egy csomó kommentelő leakadt, hogy milyen illúzióromboló az elektromos dob, de azt azért elmondanám, hogy valóban volt egy olyan része is, hogy ha már vicc-klipet csinálunk, akkor férjen már az bele a forgatásba, mert az nagyon megkönnyítené a mi dolgunkat. Azt ugyanis tudni kell, hogy az egy dolog, hogy valaki egy dobot püföl, teljesen rendben van, mint ahogy az is, hogy két órát próbálunk vele, vagy hogy van egy két órás koncert. De amikor állsz egy forgatáson, és hallgatod vissza borzasztó hangosan a zenét, mert ugye egy megütött dob mellett kell, és mondjuk így zajlik le egy kétórás forgatás… azt az audiovizuális élményt senkinek nem kívánom. Így pedig magában az elektromos dob nem szól semmit, nyilván egy vicc volt. Most ezt valaki vagy megértette, miközben látja, hogy minden egyes anyagunk hagyományos módon van kezelve és tényleg élő hangszerek szólnak – vagy nem.

 

 A klipnek és a lemeznek is ugye Csak a zene a címe. Ez jelenthet egyfajta hitvallást, arc poeticát?

 

Ahogy mondod: sok üzenet van magában a dalban is, attól függetlenül, hogy elég egyszerű a szövege. Ez tudatosan egyszerű, tehát nem egy „gondolkodós”, nem egy túlgondolt szöveg, tényleg egy bulizós dal – van egy ilyen oldalunk is egyébként. Ugyanakkor megtalálható benne az a mondanivaló, amire amúgy az első sor is utal. Ez egy nagyon egyszerű sztori volt, most nem részletezném, hogy kivel, de egy ismerősünkkel találkoztunk, kinyitottuk a turnébuszt, és ott volt, mondta: „milyen rockzenekar ez? Se kurvák, se kokain?” És hát mondtuk, hogy nem, semmi ilyesmi, ennek a sztereotípiának sem szeretnénk megfelelni. Annak sem, hogy nekünk most nagyon kulturáltan ezt meg azt kellene csinálni, tehát bulizunk, mert hogy mindenkinek a zenekarban megvan a maga vadállat-énje, de nem kell azt elvárni tőlünk, hogy attól, mert rockzenélünk, most egy totál őrült, bekészült állatok legyünk egyfolytában.

 

Maga a lemez egy újság mellékleteként jött ki, ezer forinttál is alacsonyabb áron. Szerinted ez lehet a CD-piac, az eladások jövője? Mert azért elég sok példát látunk erre – Tankcsapda a benzinkutaknál, az új Hooligans lemez az újságosoknál, illetve egy napilap támogatásával –; ez még megmentheti a haldokló piacot?

 

Nem gondolom, hogy megmentheti, inkább csak egy utolsó kis finom gesztus annak, aki szeretné még valóban kézbe vehető formában birtokolni a lemezt, és azt mondaná, hogy hajlandó is áldozni rá – de azért nyilán versenyeznünk kell azzal is, hogy ha felmegy valaki, akkor egy gyors internetkapcsolattal úgy két perc alatt tudja letölteni a lemezt a megfelelő helyen. Egyszerűen egy gesztus volt a rajongók felé, meg nekünk az is fontos volt, hogy ez egy újság melléklete, tehát nem magáért a lemezért fizetnek közel ezer forintot, hanem egy újságért meg a lemezért. Ami úgy gondolom, azért volt fontos – igazából felrakhattuk volna az egészet a netre, ahogy tesszük is azt folyamatosan, tehát most a turné alatt heti két dal került fel a YouTube-csatornánkra –, hogy aki szeretné birtokolni, az a legkedvezőbb áron, tényleg egy borítóval együtt kézbe vehető formában birtokolja.

 

Meg hát azért itt sem elhanyagolható tényező a minőség: nyilván én is hallgatok mp3-felvételeket, de én még mindig szeretem azt az érzést, hogy berakom a lejátszómba, és jól szól, az a verzió szól, amit maga a művész jóváhagyott, a technológia is biztosan jó. Én szeretem ezeket a dolgokat, de nyilván ettől nem fog megmenekülni a CD-piac, de ha valahogy kilogikázza a kiadó és a zenekar – ami egyébként egy nagyon nehéz feladat –, és bevállalja azt, hogy hátha most ebből akkor el tudok adni többet, akkor lehet ilyen verziókat készíteni. Így még lehet eladni lemezt.

 

A teljes interjú az alábbi videóban tekinthető meg.