Főkép

Idén novemberben (2013) tíz éves az oldalunk. Ebből az alkalomból interjúsorozatot indítottunk, amelyben bloggereket kérdezünk. Egyrészt kíváncsiak vagyunk, ki, miért és hogyan fogott neki a netes olvasónaplója vezetésének, másrészt egy kis nosztalgia is van bennünk, hiszen amikor 2003-ban elindítottuk honlapunkat, idehaza még nem volt blogolás. Ötödikként Niki válaszol Szabó Dominik kérdéseire.

 

Kezdetnek kérlek, mutatkozz be, mesélj pár szót magadról, és a Könyvesem nevű blogodról.

 

29 évvel ezelőtt születtem, és mint ahogy sejthető, a Niki nem pusztán egy nick név, hanem a valódi nevem is. Az olvasás szeretete a nagymamámtól ered. Kicsiként nagyon sokszor láttam őt olvasni, és nagyon vártam, hogy én is megtanulhassak. Lényegében kb. 9 éves korom óta, ahogy megkaptuk az első kötelező olvasmányunkat, falom a könyveket. Számomra az olvasás az igazi kikapcsolódás.

A Könyvesem blog pedig egy olyan hely, ahol megörökítem magamnak, és az oldalra látogatóknak a gondolataimat, a véleményemet az olvasmányaimmal kapcsolatban. Egy kis szelet belőlem. Nem vagyok az a fajta blogger, aki mély elemzéseket tartana a könyvekről, egyszerűen csak leülök a gép elé, és ami jön, azt írom le.

 

Mióta írod a blogod?

 

2010. február 26-án alakult át könyves bloggá. Szóval lassan 4 éves lesz már.

 

Miért döntöttél úgy, hogy elindítasz egy webnaplót?

 

Maga az oldal ego blognak indult 2010 januárjában, de elég hamar azon kaptam magamat, hogy az ego posztok háttérbe szorultak és elkezdtem átmenteni a könyves bejegyzéseimet a közös könyves blogunkról, a Könyvfalókról. Egy helynek indult, ahol a saját könyves posztjaimat összegyűjtöm, végül kinőtte magát.

 

Manapság mindenki megpróbál egyedi lenni, neked mi a specialitásod?

 

Elég sokszínűnek tartom a blogot, mert alig-alig lehet olyan műfaj, amiről nem írtam még az oldalon. Mindenevő vagyok ilyen téren. Többen mondták már, hogy olvasva a bejegyzéseimet olyan, mintha leülnénk valahová beszélgetni és úgy mesélnék az olvasott könyvemről. Valamint nem csak könyves bejegyzéseket írok, hanem a várható megjelenésekről, könyves beszerzésekről, pletykákról, hírekről, itthon még nem megjelent, de érdekesnek tűnő könyvekről, új könyves sorozatokról, könyvekkel kapcsolatos infókról, adaptációkról, stb.

 

Ismered azokat, akik olvasnak?

 

Egy-két emberkét igen, velük rendszeresen tartom a kapcsolatot, a blogon kívül is. Ugyanakkor e-mailben többen is megkerestek már, mindig nagyon sokat jelentenek nekem ezek az üzenetek.

 

Milyen visszajelzések érkeztek eddig a tevékenységedről?

 

Többnyire pozitívak, egy-kettő negatív érkezett eddig. Úgy érzem, hogy mindenkinek szíve joga kifejteni a véleményét, de csak kulturált formában, és tiszteletben kell tartanunk azt, hogy nem vagyunk egyformák. Ez vonatkozik a kommentelőkre, de a bloggerekre is.

 

Mostanában egyre többen nyitnak könyves és filmes blogot. Mit gondolsz, mi lehet ennek a hátterében?

 

Mindenféle blog az önkifejezés egyik fajtája. Jó leírni a gondolatainkat, az emlékeinket, a véleményünket megosztani másokkal. Jó hasonló érdeklődésű körrel rendelkező emberekkel kapcsolatba kerülni. Ha a hobbinkról van szó, olyan dologról, amit igazán szeretünk, akkor meg pláne.

 

Szeretnél esetleg változtatni a blogodon, vagy számodra tökéletes ez a mostani állapot?

 

Nem sokáig szoktam megmaradni egy sablon mellett, mert egy idő után megunom, valahogy nem érzem a sajátomnak. Ezzel a sablonnal viszont jelenleg elvagyok, tetszik. Legfeljebb a hátteret fogom majd változtatni, de még ennek se érzem szükségét.

 

Hol látod most magad a többiek között, és mit gondolsz, hol leszel mondjuk öt év múlva?

 

Lassan 4 éve vezetem már a blogomat, és visszatekintve egyáltalán nem érzem, hogy ez a 4 év sok lenne. Szinte elröppent. Így úgy gondolom, hogy 5 év múlva ugyanitt leszek és írok.

Hol látom magamat a többiek közt? Nem tartozom azok közé, akik itthon meghonosították ezt a „műfajt”, kitaposták az utat, én csak utánuk következek a majdnem 4 évemmel. Nem tartom magamat olyan hű de szuper bloggernek, nem is akarok az lenni. Ugyanakkor úgy érzem, hogy megvan a helyem ebben a körben. Van egy kialakult olvasótáborom, vannak kapcsolataim a könyvkiadókkal, többnyire pozitív visszajelzéseket kapok, és ezek szerintem azt mutatják, hogy helyem van a hazai könyves bloggerek közt.

 

Mik a hosszú távú terveid?

 

Nincsenek igazán hosszú távú terveim. Az olvasás számomra kikapcsolódás, hobbi. Nem olyan dolog, amit meg fogok unni, amiről elfeledkezem majd. Így olvasni fogok, amíg csak tudok. És írni is szeretnék róla, ameddig csak lehet.

 

Végezetül azt szeretném kérni, hogy nevezz meg egy bloggert, akivel szeretnél egy hasonló interjút látni – kérlek, azt is mondd el, hogy miért őt választottad.

 

Koalánnyal már a Könyvesem blog előttről ismerjük egymást. Ő az egyik társszerkesztője a közös blogunknak, a Könyvfalóknak is, a saját könyves blogja pedig a Koa-könyvek. Szeretem az írásait, mert van bennük egy olyan fajta letisztultság, nőiesség, tisztaság, amit nehéz megfogalmazni, de valahogy pont olyanok, mint ő maga is. Koalányt szeretném a figyelmetekbe ajánlani.

 

Köszönjük az interjút, további sok sikert a blogoláshoz!

 

Niki blogja: http://azajtom.blogspot.hu/