Főkép

A 26. Képregénybörzén Huszka Zsombor képregényrajzolóval beszélgettünk sikereiről, újabb megjelent kötetéről, illetve jövőbeli terveiről.

 

A történeted egy kicsit olyan, mint amikor a legkisebb királyfi elindul a nagyvilágba szerencsét próbálni, és sikerrel jár…

 

Így van, hihetetlen szerencsés vagyok. Egyelőre még a kilátásaim is olyanok, hogy minden szépen halad, és nem fog megállni ezzel az egy kiadással. Úgyhogy abszolút helytálló, amit mondtál: nagyon szerencsésnek érzem magam.

 

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a szerencse önmagában kevés – kell hozzá némi tehetség is, vagy legalábbis az, hogy amit az ember csinál, azt elismerjék. Neked mennyi időbe telt, mire kialakult a mostani, határozottan felismerhető, egyéni stílusod?

 

Szerintem ez folyamatosan alakul. Nem tudnám egyelőre azt megmondani – talán egy kívülállónak könnyebben menne –, hogy mi az én stílusom. Én mindig próbálkozok új dolgokkal: amikor kapok egy új megbízást, azt igyekszem egy teljesen új technikával és látásmóddal megcsinálni – így talán nekem sem annyira unalmas, tudom váltogatni a különböző stílusokat és ne legyen annyira monoton a munka. Amikor meg kell rajzolni egy kétszáz oldalas könyvet, rajzolok mellette valami mást is, más stílusban, s ez számomra segítség, hogy hatékonyabban menjen a munka. Kísérletezés is ez számomra: ami jól esik.

 

Tehát akkor, ha jól értem, nálad az a szerencsés helyzet állt elő, hogy szereted a munkádat?

 

(nevet) Igen, azon szerencsés emberek közé sorolhatom magam, akinek a hobbija a munkája. Akkor is szívesen csinálnám, ha nem fizetnének érte – noha az, hogy még fizetnek is érte, külön fantasztikus dolognak tartom.

 

Ha jól értettem, egyszerre több projektben is dolgozol, ahol feltételezem, mindig vannak határidők és más követelmények. Meddig lehet ezt bírni ötlettel, meddig lehet ezt tartani fizikailag?

 

Két projektnél többet nem fogok egyszerre vállalni, az biztos. Ez is olyan, hogy éjjel-nappal rajzolok – persze nem panaszkodás, mert szeretem csinálni. Vannak benne persze nehezebb hullámvölgyek, amiken át kell lendülni; holtpontok, amikor azt érzem, túl sokat rajzoltam, és jól esne a pihenés, de ilyenkor jó, ha tudom váltogatni a két projektet, könnyebb átlendülni ezeken. Azt gondolom, hogy mivel két különböző írónak dolgozom, nem csak tudom, de tudnom is kell tartani az iramot, hiszen mindkettővel szeretném végigvinni azt a munkát, amit elkezdtünk. Mind a kettővel vannak határidők, mindkettővel szeretnénk haladni, mivel egymástól teljesen független írók. Ha már ezt tudom tartani, nekem elég, én már boldog vagyok: úgy érzem ebben a pillanatban, ennél többet szerintem nem lehet vállalni.

 

A teljes interjú az alábbi videóban tekinthető meg.