Főkép

Ugyan az érett olasz barokk opera közel sem tölt be olyasféle központi szerepet a dalszínházak repertoárjaiban, mint, mondjuk, a bécsi klasszicizmus vagy a romantika nagyjainak hasonló művei, mesterkéletlennek tetsző dallamosságuk miatt mégis a mai napig élvezetesek varázslatosan sokszínű áriáik és kórusaik. Ennek magyarázata – a nyilvánvaló mesterségbeli tudáson és ihletettségen kívül – valószínűleg a nem mindennapos versengésben keresendő, hiszen ekkortájt olyan nevek alkotásai uralták az operaszínpadokat, mint Antonio Vivaldi, George Frideric Handel és a mára szinte elfeledett, Johann Sebastian Bach művészetére azonban komoly hatást gyakorló Johann Adolph Hasse. És persze Nicola Antonio Porpora, aki nem csupán komponistaként, hanem énektanárként is rengeteget tett úgy a nápolyi és velencei, mint a londoni operáért, lévén, hogy az ő tanítványai közül került ki minden idők talán leghíresebb kasztrált énekese, a művésznevén, Farinelliként jóval ismertebb Carlo Broschi.

 

Az sem véletlen tehát, hogy Porpora kifejezetten Farinelli számára írott áriái egyrészt tökéletesen személyre szabottak, másrészt sokszor a bensőséges tanár-diák kapcsolatból eredeztethető líraiság jellemzi azokat. A legjobb példa erre minden bizonnyal a jelen albumon hallható legszívhezszólóbb felvétel, a Polifemo című operából kiemelt „Alto Giove”, melyben a kíséret sicilianóra emlékeztető hullámzása az érzelmek mérhetetlenül kifejező felszínre hozását támogatja meg. Ugyancsak különösen gyönyörködtető az Ifigenie in Aulide pásztori áriája, a „Le limpid’onde”, melyben a fafúvósok lágy harmóniái festik alá a humanizmus eszméit idéző hangulatot. Ám Porpora akkoriban egyértelműen előre, a gáláns stílus felé mutató megoldásai elsősorban nem a lassabb, áradóbb áriákban mutatkoznak meg, hanem a lendületesebb, nem egyszer fanfárszerű vagy zaklatott motívumokkal indító énekszámokban, mint amilyen a Polifemo „Placidetti zefiretti”-je, vagy az albumot nyitó „Ira in cielo” az Arianne e Teseo-ból.

 

Ám a zene szépségéről érdemesebb a saját fülünkkel meggyőződnünk, s nem holmi kritikusok és régizene-kedvelők véleményére hagyatkoznunk. Ami valóban egyedülállónak nevezhető, az Philippe Jaroussky kísérlete, hogy férfiszopránként újrateremtsen egy sosemvolt világot – hiszen a kasztráltak természetes, nem pedig fejhangon énekeltek –, és ezáltal hiteles módon elérhetővé tegyen a számunkra olyan műveket is, amelyeket legfeljebb női énekesek tolmácsolásában, vagyis erőteljes „torzítással” hallhattunk (volna). Tökéletesen mutatja a két hangtípus közötti különbséget a Cecilia Bartolival közös két felvétel, ahol is a telt női orgánum áll, úgymond, szemben az éterien testetlen falsetto hanggal. És meg kell vallanom, hogy Jarousskyt hallgatni jóval nagyobb élvezet – nekem mindenképp –, mint az utolsó ismert castrato, Alessandro Moreschi archív felvételeit, és semmiképp sem a hangrögzítési technikák fejlődése miatt.

 

Az albumot ráadásul azért is érdemes beszerezni, mert a viszonylag rövid, de annál tartalmasabb könyvvé bővített kísérőfüzet három nyelven (angolul, franciául és németül) is kimerítő háttérrel szolgálhat a 18. század első felében hódító, olasz nyelvű barokk opera fejlődéséről, valamint elemzi Porpora és Farinelli egyes elemeiben a hűség és a gyűlölködésbe hajló vetélkedés feszültségétől terhes kapcsolatát, miközben kitekintést ad általában a kor dalszínházi machinációira is. Könnyen előfordulhat, hogy ez az irány biztosíthatja a CD mint hanghordozó túlélését, lévén, hogy az egyórányi – azaz nagyjából a Kossuth Kiadó világhíres zeneszerzők, operák és operettek sorozatainak írott anyagával egyenértékű – olvasnivaló önmagában értékes darabja lehet bárki otthoni tudástárának. Elsősorban mégis a csodás muzsika és az utolérhetetlen előadás miatt ajánlom a lemezt, melyen az Andrea Marcon vezette Velencei Barokk Zenekar méltó társa mind az utolérhetetlen Jarousskynak, mind a régi zene, különösen pedig az inkább többé, mint kevésbé feledésbe merült komponisták és művek ismertté tételéért egyre többet tévő Bartolinak.

 

Előadók:

Philippe Jaroussky – kontratenor

Cecilia Bartoli – mezzoszoprán (4, 6)

 

Venice Baroque Orchestra

Andrea Marcon – karmester

 

A lemezen elhangzó művek listája:

Arias for Farinelli by Nicola Porpora

1. Arianna e Teseo „Ira in cielo”

2. Semiramide riconosciuta „Se pietoso il tuo labbro”

3. Semiramide regina „Come nave in ria tempesta”

4. Polifemo „Placidetti zefiretti”

5. Polifemo „Alto Giove”

6. Mitridate „La gioia ch’io sento”

7. Ifigenie in Aulide „Le limpid’onde”

8. Polifemo „Nell’attendere il mio bene”

9. Ifigenia in Aulide „Nai già bramoso petto”

10. Orfeo „Dall’amor più sventurato”

11. Orfeo „Sente del mio martir”