Jostein Gaarder: Hello? Is anybody there?

A Sofie világa című, nálunk is nagy-nagy sikereket elért könyv szerzője, a norvég Jostein Gaarder számos más művet írt, melyek közül nem mind jelent meg magyarul, de azokból egy kivételével mind nagyon tetszett, az az egy meg nem nagyon, de eléggé. S mivel norvégül sajnos nem tudok, hát a maradékot próbálom angolul beszerezni.

A Hello? Is anybody there? egy rövid könyvecske, amit ráadásul gazdagon illusztrált Sally Gardner (legalábbis azt a kiadást, amelyiket megvettem), szóval semmiképp nem megerőltető olvasmány kevésbé képzett angolosoknak sem. Pláne, mivel a főszereplő Joe 8 éves, és épp ilyen korú gyerekeknek szánhatta Gaarder.

Joe anyukája babát vár. A fiú biztos benne, hogy kisöccse fog születni, és amikor szülei bevonulnak a kórházba, ő (Helen néni érkezéséig legalábbis) egyedül marad odahaza, éjnek évadján. Nem tud aludni, inkább kibámul az ablakon, és hirtelen a kertjükbe hullik valami a csillagos égből. Mint kiderül, egy Mika nevű fiú az, aki egy másik bolygóról érkezett. Ennyiből akár Saint-Exupéry A kis herceg-ére is gondolhatnánk, még a rajzok is hasonlóak, de három mondatból kiderül, hogy ezt a könyvet Gaarder írta, a folyton kérdező, filozofáló ember. És itt az egyik fő üzenet az, hogy semmire ne tekintsünk úgy, hogy átlagos, hétköznapi, megszokott, mert a világegyetem szemszögéből nézve semmi sem az, még egy csirke vagy fűszál sem. Mikának persze, akár egy újszülöttnek, minden új ezen a világon, számára semmi sem unalmas, mindent friss szemmel és nagy érdeklődéssel vizsgál. A két gyerek hosszan elbeszélget különféle dolgokról, de elsősorban arról, hogyan is alakulhatott ki az élet, hogyan lehet az, hogy két különböző bolygón ennyire hasonló ember-szerű lények alakulhattak ki. De nem csak evolúcionarista, tudományos szempontoknak jut hely a könyvben: Gaarder a rá jellemző érzékenységgel és kifinomultsággal hozza fel Istent, a hitet, szinte tényleg épp csak megemlítve ezt a témát, és amit mond ezekről, az is tipikusan gaarderi. Nekem történetesen tetszik.

Ahogy a könyv is tetszett. Nem mondom, hogy annyira, mint a Sofie világa, A narancsos lány, A kártya titka, vagy akár A történetárus, de annyira mindenképp, mint a Tükör által homályosan. Azzal hasonló „bajom” volt, mint a Hello?-val: a történet maga nem annyira jó és érdekes, mint a beleszőtt filozófikus gondolatok. Persze, talán csak én várok mindig olyan misztikus, rejtélyes, izgalmas dolgokat, mint amilyenek az említettekben voltak, és a 8 év körüli olvasóknak bizonyára semmi problémájuk nem lesz ezzel a könyvvel. Remélem, előbb-utóbb magyarul is olvashatjuk majd!