Főkép

Idén novemberben (2013) lesz tíz éves az oldalunk. Ebből az alkalomból interjúsorozatot indítunk, amelyben bloggereket kérdezünk. Egyrészt kíváncsiak vagyunk, ki, miért és hogyan fogott neki a netes olvasónaplója vezetésének, másrészt egy kis nosztalgia is van bennünk, hiszen amikor 2003-ban elindítottuk honlapunkat, idehaza még nem volt blogolás. Zakkant a negyedik, akit Szabó Dominik kérdez.

 

Kezdetnek kérlek, mutatkozz be, mesélj pár szót magadról, és a Zakkant olvas blogodról.

 

A Zakkant egy régi barátnőtől eredő kedves becenév, ami egy vidám pörgős, sokat beszélő web2 függő lányt takar. Egy kicsit tényleg zakkant vagyok, de a jó értelemben, azt hiszem. A szüleim 27 éve adományozták nekem az Anett nevet, szóval erre is hallgatok :) A családom és a barátaim szerint állandóan a neten lógok, de szerencsére ezt már jó ideje hivatásból is teszem, hiszen a munkám egy része az is, hogy a közösségi oldalakkal foglalkozom, figyelem a legújabb trendeket, blogokat és internetes újdonságokat. A könyvolvasás hatalmas szerelem nekem, mindig van nálam olvasnivaló és igazi kínszenvedésként élem meg, ha egy vonatúton vagy a BKV-n nem tudok mit olvasni. Szintén elvesztegetett időnek élem meg azokat a perceket, amikor ráérnék, de nem tudok olvasni. Szeretek a könyvekről beszélni másoknak, szívesen ajánlok olvasnivalót a barátoknak, családtagoknak. A könyvekbe amikbe beleszeretek minél több embernek szeretném megmutatni, hátha őket is érik pozitív élmények, mint engem az adott könyv olvasása közben.

 

Mióta írod a blogod?

 

2010. január 13-án indítottam el útjára a saját könyves blogomat, előtte egy másik online naplóban már ejtettem szót a könyvekről, de ez még nagyon kezdetleges volt. Visszaolvasgatva a régi bejegyzéseimet néha fogom a fejemet, hogy ezeket én írtam le.

 

Miért döntöttél úgy, hogy elindítasz egy webnaplót?

 

Úgy gondoltam, a könyves postoknak kell egy külön hely, ahol nem vesznek el a többi napi bejegyzés mellett. Általános és szakközépiskolában a kötelező és ajánlott olvasmányok mellett kiolvastam a sulis könyvtár jórészét, de csak 2009-es év vége felé ért meg az, hogy a hetente elolvasott egy-két könyvről jó lenne ha maradva fent valami az utókor számára. Bíztattak többen is, hogy nyugodtan nyissak egy külön helyet ezeknek, mert szívesen olvasnának hosszabb postokat a könyvekről, így 2010 elején belevágtam. Akkoriban még kevesebb könyvesblogger volt, mint manapság, így sokan nem is tudták, amikor megmutattam nekik a linkemet, hogy mit is csinálok én tulajdonképpen.

 

Manapság mindenki megpróbál egyedi lenni, neked mi a specialitásod?

 

Igyekszem mindenféle stílusban olvasni (chick-lit, krimi, YA regények, a megtörtént esetekről szóló regények, steampunk, sci-fi, thriller, fantasy) és szívesen vetem bele magam újdonságokba. Néha direkt keresem az olyan (új) könyveket, amik megosztják az olvasókat és a közvéleményt. Ezeket a könyveket nem is kímélem, és leírom az őszinte véleményemet, még akkor is, ha ez esetleg érzékenyen érinti magát az írót (a magyar könyvek esetében például). A könyves postjaim egyébként sokfélék, de mindegyikben ott vagyok én magam – a szókincsem, a szófordulataim, a néha kesze-kusza soraim, az elragadtatásaim (káromkodások, örömködések). Számomra fontos, hogy aki olvassa a postjaimat jól szórakozzon közben, és ne csak egy száraz kritikát kapjon.

 

Ismered azokat, akik olvasnak?

 

Nem mindenkit, de a könyves bloggerek nagy részével már találkoztam egy-egy bloggertalin, vagy molyos rendezvényen, így őket ismerem, és nagyon szeretem is. Sok ember van, akire nagyon felnézek, mert régóta csinálják hatalmas lendülettel a blogjukat, és szuper sikereket értek el ebben. Sokukkal tartom is a kapcsolatot a közösségi oldalakon. A blogomat olvassa néhány barátom is, de a postjamat mindig megosztom Twitteren, Facebook-on, G+-on, Moly-on, néha Tumbleren is, így elég sok olyan emberhez jut el, akikről nem tudok semmit sem. Néha Névtelen emberek kommentálnak, de nekik is ugyanúgy tudok örülni, mint a bejelentkezett és már ismerős felhasználóknak.

 

Milyen visszajelzések érkeztek eddig a tevékenységedről?

 

Eddig szinte csak pozitív visszajelzések érkeztek, persze voltak már írók, akik megsértődtek egy-egy postom után, mert nem voltam jó véleménnyel a könyvükről. Hallottam már vissza, hogy valakinek nem tetszett a véleményem, de ezzel sajnos nem tudok mit tenni. Mindig igyekszem kifejteni a nem tetszésemet, és alátámasztani olyan momentumokkal a könyvből, amiktől én úgy éreztem, hogy ez a regény éppen gyenge lett, vagy elkapkodott. Egyébként mindenkinek szíve joga, hogy vitatkozzon a véleményemmel egy-egy könyv kapcsán (hiszen ezért van ott a komment doboz) és addig nincs is bajom ezzel, ha ezt értelmes felnőtt ember módjára teszik meg a userek. A trollok szerencsére elkerülnek, volt pár moderált kommentem, de ezek nagyon elvétve fordulnak elő. 

 

Mostanában egyre többen nyitnak könyves és filmes blogot. Mit gondolsz, mi lehet ennek a hátterében?

 

Manapság menő lett blogolni, és az önkifejezés a neten elég nagy méreteket öltött, de ez nem baj. Aki tényleg elhivatott és jól ír, az úgyis kiemelkedik az átlagból és eljut azokhoz az emberekhez, akiket érdekelnek ezek a tartalmak. Néhányan elbuknak közben, de akik jó kontentet gyártanak ők megmaradnak. A szakdolgozatomat is a könyves blogok kommunikációjáról írtam: a kutatásom során sok bloggert kérdeztem meg, a végeredmény pedig elég érdekes lett szerintem.

 

Szeretnél esetleg változtatni a blogodon, vagy számodra tökéletes ez a mostani állapot?

 

Évekig egy alapsablont használtam, és teljesen elégedett voltam vele. Most nyár végén egy kicsit nagyobb hévvel vetettem bele magam abba, hogy olyan sablont találjak, ami tényleg én vagyok, és nem unom meg. Volt egy sötétebb, de rájöttem, hogy ez nagyon szomorú és lehangoló, úgyhogy keresgéltem tovább, és végül ezt a rózsaszínt választottam. A fejlécet tudom változtatni évszakhoz, vagy hangulatomhoz, úgyhogy ez már tényleg én vagyok. Azt hiszem, évekig muszáj lesz nálam elviselni a cukorkarózsaszínt, mert nagyon ragaszkodom a dolgaimhoz.

 

Hol látod most magad a többiek között, és mit gondolsz, hol leszel mondjuk öt év múlva?

 

Nem tudom, hogy van-e ilyen képzeletbeli könyvesblog ranglista (az én szememben nincs), de ha nagyon kell kategorizálni, akkor kb. a középmezőnybe lőném be magamat. Azt mondják sokan, hogy a Goldenblog jó mérőfok lehet, de én ezekben nem hiszek. Sosem szerepeltem blogversenyben, mert egyszerűen nincs arra időm/kedvem, hogy buzdítsam az olvasóimat szavazásra bármilyen ranglistán, vagy versenyen. Aki szeret és olvas az ilyenek nélkül is fog és ez nekem elég. Sosem vonzott a több ezer napi látogató, a blogom statisztikáját inkább szakmai szemmel figyelem, és nem törekszem direkt arra, hogy feltornázzam. Ha megteszi ezt helyettem az olvasóközönség, akkor én annak nagyon fogok örülni :)

 

Mik a hosszú távú terveid?

 

Szeretnék a jövőben is a könyves szakmában tevékenykedni. Úgy tűnik, ez nem elérhetetlen álom, mert jelenleg is egy könyvkiadónál dolgozom. A blogomat továbbra is igyekszem időmhöz mérten frissíteni, és persze folyamatosan növekvő könyves polcaimat portalanítom és rendezgetem. Jó lenne, ha egyszer eljönne az az állapot, hogy nem lenne otthon könyv, amit még nem olvastam el egyszer sem. Azt hiszem, ez az igazi álom, mert folyamatosan jönnek az újabb könyvek (cserék, recenziós példányok) és valahogy sosem csökken a várólistám. De így legalább mindig lesznek könyves postok!

 

Végezetül azt szeretném kérni, hogy nevezz meg egy bloggert, akivel szeretnél egy hasonló interjút látni – kérlek, azt is mondd el, hogy miért őt választottad.

 

Nehéz választani egyetlen embert, mert olyan szívesen mondanék legalább ötöt. Ha már egy név kell, akkor Nikit (http://azajtom.blogspot.hu/) választanám, mert nagyon szeretem az írásait és valami hihetetlenül hasonló az ízlésünk. Évek óta olvasom, rengetegszer ugyanúgy értékelünk egy könyvet. Szuper, hogy gyerekkönyvekről is ír, biztos, hogy ha lesz gyerkőcöm, az ő oldalán keresgélek majd olvasnivalót számára. Niki mindig elsőként számol be az újdonságokról is, amiket aztán én sorra pakolok fel a kívánságlistámra.

 

Köszönjük az interjút, további sok sikert a blogoláshoz!

 

Zakkant blogja: http://zakkantolvas.blogspot.hu/