Főkép

Minden év szeptemberének utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre Európa országaiban az EuroSteamCon rendezvény. A hazai verzió a tavalyitól eltérően nem az Orvostudományi Múzeum épületébe, hanem a MagNet közösségi házba települt, aminek okaként a jobb megközelíthetőséget és a fedett belső tereket nevezték meg a szervezők. Nekem személy szerint nem tetszett, hogy a két teremben a futó programok mellett még az eladók és a vevők is ott nyüzsögtek, de a rendelkezésre álló hely maximális kihasználásának szempontjából ez frappáns megoldás volt. Az Andrássy úton álló épület mind külső, mind belső megjelenésében remekül passzolt az eseményhez, a steampunk ruhákba öltözött látogatók mintha az 1900-as évek elejéről tévedtek volna ide (leszámítva a fogaskereket és többi kiegészítőt). Amikor például valaki korhű biciklire ülve elkerekezett a Városliget felé, na az tényleg olyan volt, mintha időutazáson lennénk.

 

Nem sokkal nyitás után érkeztem (az előbb említett kerékpárnál jóval frissebb kiadású Yahama nyergében), és elsőre azt hittem, eltévesztettem a dátumot, mert a ház előtt nem várakozott az efféle rendezvényeken megszokott sor. A bejárati ajtó (szerény lévén a kisebb ajtóra felszerelt kilincset használtam) mögött sem fogadott tömeg, de így a belépési procedúra után kényelmesen körbejártuk mindkét termet, alaposan megszemlélve a kitelepült árusok kínálatát – akik között több ismerőssel találkoztunk, lévén páran már a tavalyi Conon is árulták a portékájukat. Volt itt minden: steampunk külsővel felruházott LCD-monitor, hasonlóképpen régimódinak álcázott pendrive, mindenféle ruhakiegészítők (gukker, órák, stb.), ékszerek (ehhez nem értek, de sokféle volt), és még több ékszer. Az egyik asztalon egy halom baba figyelt – talán ez volt a legmeglepőbb stand a látottak közül. Pár kelléknél már-már elcsábultam, de a korlátozott költségvetésem miatt erre nem futotta.

 

 

Az első emeleti kisteremben dekorációként valaki egy működő, az 1920-as évekből származó gramofont tett ki a pultjára, amiből meglepően tisztán szólt a „Kék Duna keringő”. Két asztallal odébb, egy ügyes kezű mester a kívánság szerint összeválogatott alkatrészekből röpke fél óra alatt elkészítette a goggle szemüveget. Külön említést érdemel a Looney Tools bolgár szobrászcsoport standja, ahol fémből készült baziliszkusztól kezdve a háromárbocos hajón keresztül a chopperig minden volt, természetesen oda nem illő alkatrészekből megépítve.


Mivel fel alá járkáltunk, hogy elkészítsük az előre eltervezett felvételeket, a legtöbb előadásból csak részleteket láttam/hallottam. Leghasznosabb talán a goggle készítő előadás volt, és bár az eredetileg meghirdetett időnél fél órával tovább tartott, megérte végigülni, mert Naftoli György lépésről-lépésre elmagyarázta, mit és hogyan kell tenni a használható goggle érdekében, külön kitérve a buktatókra. A nagyteremben vetített Memento Mori előadás kissé bizar volt, mert arról szólt, hogy a viktoriánus korban miként volt jelen a halálkultusz, illetve az elhunyt szerettek maradványait miként viselték emlékként. Itt bizony volt pár furcsaság – már csak azért is, mert manapság teljesen furának nézik az embert, ha véletlen egy koponyás póló van rajta.

 

 

Lakatos Istvánt még sosem hallottam élőben, de halkszavúsága ellenére érdekesen mesélt eddigi pályafutásáról, és arról, hogy bár képregényrajzolóként kezdte, most éppen regényt ír. A beszélgetés és a hallott részlet után kedvet kaptam az Óraverzum névre hallgató világ megismerésére – bár engem hivatalból eltiltottak az olvasástól.

 


Azt pedig, hogy a steampunk mennyire csináld magad mozgalom, ahol bárki sikeres lehet, akinek vagy egy kis kézügyessége, illetve kreativitása, legjobban a bolgár Looney Tools csoport bemutatkozása bizonyította, hiszen mint kiderült, ők is a maguk örömére kezdték, aztán csak azt vették észre, hogy komoly műtermek rendelnek tőlük. Ehhez persze az is kellett, hogy az öt darabból álló figurától eljussanak a többszáz elemből álló kompozíciókig.

 

Sajnos a jövő hétvégén esedékes MondoCon miatt korán távoznunk kellett, így lemaradtunk az engem leginkább érdeklő teapárbajról. Ennek pontos mibenlétét ugyan elmagyarázták, de hiába vagyok vizuális típus, nem sikerült értelmeznem az elmondottakat. Sebaj, majd jövőre.


Összefoglalásként úgy gondolom, hogy ezúttal is remek hangulatú, kifejezetten családias légkörű rendezvényt láttam – egyedül a Velocipédek hiányoztak, pedig lélekben már felkészültem a kerekezésre. De ettől függetlenül jól szórakoztam, jót beszélgettem az ismerősökkel, na meg a beöltözött jelenlévőkkel.