Imagine Dragons: Night Visions (CD)

Viszonylag kevés az olyan együttes, amely képes egy dallal annyira megnyerni, hogy késztetést érezzek az összes korábbi szerzeményük megismerésére, de az Imagine Dragons ezen kevesek közé tartozik. A „Radioactive” első meghallgatása után már tudtam, hogy van valami olyan kreatív energia a Los Angeles-i srácokban, ami miatt muszáj lesz figyelmet fordítani a munkásságukra, s ezt erősítette meg bennem az is, hogy azóta mindenhonnan az említett számot hallom felcsendülni, legyen szó rádióról, reklámokról, sorozatokról vagy filmtrailerekről. Persze olyan nagyon nem kellett beásnom magam a korábbi lemezeik tengerébe, hiszen eddig mindössze egy stúdióalbummal jelentkeztek (illetve ennek a számait korábban kislemezeken jelentették meg), ám a Night Visions így is olyan ütősnek bizonyult, amire nem feltétlenül számítottam a leginkább indie rockot játszó bandától.

 

De térjünk vissza a „Radioactive”-re, amely az első másodpercek után laza, könnyed indie-dalnak tűnik, szinte már el is képzelem, ahogy a zenészek az egyszerű kis gitárszólamokat pengetve kiöntik a szívüket – amikor hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, megérkeznek az elektronikus ritmusok, s egy csapásra valami egészen különlegessel találjuk szembe magunkat. A döbbenetesen erős lüktetés ugyannyira köszönhető a doboknak, mint a dubstepre hajazó stíluskeveredésnek, aminek hatására összetéveszthetetlenül izgalmas lesz a végeredmény. A sötét hangulatot nagyszerűen egészíti ki a végítéletről, az apokalipszisról beszélő szöveg is, ami egyben előrevetíti a lemez további hangvételét és „mondanivalóját”. Az Imagine Dragons nem a vidám élethelyzetekről és érzelmekről mesél, dalaik többségét nem a mindent felülmúló öröm tölti ki – hanem annál valami lényegesen mélyebbről jövő és őszintébb érzés.

 

 

Ennek mintha ellentmondana a folytatás, a „Tiptoe” és az „It’s Time”, amelyek egy kicsit felszabadultabb hangulatot ütnek meg, de ez csak a felszín, valójában itt sem a boldogság játszik főszerepet. Amikor még csak egy-két hallgatáson voltam túl, talán az album legkellemesebb dalainak gondoltam őket, de miután néhány tucatszor már megfordult a lejátszómban a lemez, egy kicsit átértékelődtek bennem. Persze továbbra is szeretem őket, de ha a következő a „Demons”, ott nehéz másra is figyelni. A lassan erősödő zongoratéma és Dan Reynolds kellemes hangja rabul ejti a hallgatót az első fél perc folyamán, hogy aztán a refrénre rázendítő gitár, és főleg a dob már teljesen a varázsa alá vonja. De hát a lélekben rejtőző démonokról talán nem is lehetne máshogy énekelni, az már nem hatna ilyen őszintének.

 

Szinte hibátlan a kontraszt, ahogy az „On Top of the World” már-már újra vidám hangulatba hoz, de említhetném a „Hear Me” meglehetősen egyszerűen, vagy legalábbis visszafogottan induló stílusát is, csak hogy a refrénre megint olyan energiák szabadulhassanak fel, amelyeket egy igazi alternatív/indie rocktól várnánk. Az „Every Night” a vokálok miatt lesz emlékezetes, de inkább csak felvezető az album következő csúcspontjához, a „Bleeding Out”-hoz. Reynolds itt is egyedül indít a finom basszuskíséret mellett, de megérkeznek a kemény dobok, s mindent maguk alá gyűrnek. Az érzelmes dalszöveg újfent központi szerephez jut, így válik – bár ezt gyakorlatilag bármelyik Imagine Dragons-számra el lehetne mondani – talán az egyik leginkább fülbemászó dallá az albumon.

 

A Night Vision standard változatáról még két (vagy inkább három) szám van hátra, melyek közül az első, az „Underdog” inkább az elektromos hangzás felé nyit. Kicsit háttérbe szorulnak a dobok és a gitárok, de a hangulat mindenért kárpótolni tud. A zárás, a „Nothing Left to Say” azonban még egy dalt rejt, így a „Rocks” válik az igazi befejezéssé – míg az előbbi inkább lassú ütemével fog meg (és gyönyörűen készíti elő a terepet a „Rocks”-nak), addig utóbbi rövidsége ellenére is egy újabb hangulatot vonultat fel az ilyen téren meglepően sokszínű albumon. Itt már felszabadulunk a nehéz érzelmek súlya alól, hogy fesztelenül, vagy legalábbis vidámabban kezdhessük elölről a lemezt – mert hát muszáj újra elindítani, fel sem merülhet az ellenkezője.

 

 

Pontosabban csak kezdenénk elölről, mert van a Night Visions-nek deluxe kiadása is (nem is csak egyféle), amelyben további dalokkal ismerkedhetünk meg. Érdekes, hogy ezek a bónuszok már jóval egyformább stílust mutatnak, inkább a jókedvű, táncos hangulatot közvetítik, mint a magunkba forduló, sötétebb légkört. Nincs ezzel baj, a „Fallen” például nagyon ügyesen játszik a hangszerek „visszhangjával”, de a „My Fault”-ban is újra előkerülnek a dobok, legfeljebb kevésbé átütő erővel jelennek meg. A „Round and Round”-ban a kirobbanó energiáknak köszönhetően újabb indie rock-gyöngyszemet fedezhetünk fel, hogy aztán a „The River” és az „America” már inkább a poposabb hangzás felé forduljon. A lemez általam hallgatott verzióját záró „Selene” megint más irányokba indul, mint azt várnánk: a funk-jellegű dallamvilág tökéletesen mutatja, hogy mennyi tehetség szorult a srácokba.

 

Hiába hallgatom már bő fél éve az albumot, továbbra is képes meglepetésekkel szolgálni, olyan apróságokat veszek észre, amelyek egyre jobban megerősítik bennem, milyen sokszínű lemezt hallgatok, milyen sok kreativitást öltek bele a zenekar tagjai. Fülbemászó szerzeményekről van szó, amelyeket gyakorlatilag nem lehet megunni, s bár néhány szám különösen kiemelkedik, talán nem is tudnék olyan dalt mondani a lemezről, amit nem sikerült megkedvelni. Legyen szó kemény elektronikus lüktetésről, önfeledt gitárjátékról vagy érzelmekben gazdag énekről, minden téren hibátlanul teljesít az Imagine Dragons, egyszerűen új színt hoztak az indie rock világába. Nehéz lenne kitalálni, hogy mi következhet a folytatásban – ám abban egészen biztos vagyok, hogy még sok meglepetéssel fog szolgálni a Los Angeles-i banda.

 

Az együttes tagjai:

Dan Reynolds – ének

Wayne Sermon – gitár

Ben McKee – basszusgitár

Daniel Platzman – dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Radioactive

2. Tiptoe

3. It`s Time

4. Demons

5. On Top of the World

6. Amsterdam

7. Hear Me

8. Every Night

9. Bleeding Out

10. Underdog

11. Nothing Left to Say / Rocks

 

Bónusz számok:

12. Working Man

13. Fallen

14. My Fault

15. Round and Round

16. The River

17. America

18. Selene

 

Diszkográfia:

Night Visions (2012)