Főkép

Olvasni jó! – gondolom ez világos mindenkinek, aki az ekultura.hu virtuális hasábjaira tévedt, mint ahogy az is, hogy sajnos egyre kevesebben olvasnak rendszeresen. Mégsem kívánok elmélyült köldökbámulós merengésbe fogni, inkább lelkendeznék néhány bekezdést arról, hogy mennyire örvendetes is Az Olvasás Éjszakájának létrejötte. Ugyanis vannak olyan kiadók, szervezetek, írók, költők és legfőképpen, az olvasás szerelmesei, akik szeretnének tenni a szomorú tendencia ellen, s úgy megszólítani a különböző nemzedékeket, ahogy előttük még nem nagyon tették – ennek hatására szeptember második péntekén (ami ugyan 13-ára esett és még enyhén szeles is volt, szerencsére eső csak a hajnali órákban mutatkozott) könyves programokkal telt meg a főváros, hogy még a véletlen arra sétáló járókelő is bekívánkozzon valamelyik könyvesboltba.

 

Bevallom őszintén, egy kicsit féltem, hogy nem lesz olyan sikeres a rendezvény, mint azt a szervezők eltervezték. Ugyan engem már az első pillanattól kezdve megnyert magának az alapkoncepció – az írók és költők egy eddig nem ismert, egészen más oldalukról mutassák meg magukat –, féltem, hogy ez csak kevesek számára lesz csábító. Szerencsére nem igazolódtak be a félelmeim, és az est folyamán meglehetősen sokan gyűltek össze a különböző helyszíneken – mondjuk, hogy pókerezzenek egyet Varró Danival. Hiszen erről is szólt ez az este: személyesen találkozhattunk kedvenc íróinkkal, olyan programokon vehettünk részt, ahol válthattunk velük néhány szót, vagy egyáltalán, megnézhettük, amint valami olyasmit csinálnak, amit nem is vártunk volna.

 

A programok széles választékában azt hiszem, mindenki találhatott magának olyat, ami felkeltette az érdeklődését: egészen nagy meglepetéssel láttam például az Ektomorf metálzenekar frontemberét, Farkas Zoltánt a résztvevők között, aki énekelt és gitározott – miközben mások egészen megrendítő cigány szövegeket olvastak fel, és a háttérben még megrázóbb képsorok peregtek. De aki könnyedebb élményekre vágyott, meghallgathatta akár Markovics Botond (avagy Brandon Hackett) előadását nemlétező tárgyakról és találmányokról (a kedvencem a vadnyugati egérfogó – elvégre hogy máshogy foghatnának a vadnyugaton egeret, mint pisztollyal?!), vagy akár mondhatott egy viccet Závada Péternek, aki cserébe zsidó bölcsességeket osztott meg a hallgatósággal, mialatt Cserna-Szabó András, Fehér Béla, Dragomán György és Darida Benedek „gasztrokulturális” élményekkel növelte a közönség kedélyeit, s még lecsót is lehetett kóstolni.

 

 

Miután a főbb programoknak három könyváruház adott otthont, az olvasás szerelmeseinek nem volt egyszerű kivonni magukat a kötetek vonzásából – Lackfi János például zenés felolvasása előtt nagyban elmerült a könyvek világában (arról nem is szólva, hogy kiderült, énekesi karrierrel kacérkodott pályafutásának kezdetén). De minden helyszínen írókba és költőkbe botlott a látogató, s ha nem épp Grecsó Krisztián sétált el mellettem egy gitárral a kezében, akkor mondjuk Závada Pál készült produkciójára a bejárat mellett beszélgetve. És akkor még nem is meséltem a Birdsong Café ötletéről, az irodalmi pártalálóról – a szimpatikus kezdeményezésnek köszönhetően félénk könyvmolyok ismerkedhetnek irodalmi szövegrészletek segítségével –, vagy a mókás, olykor inkább monológra emlékeztető beszélgetésről Karafiáth Orsolya (aki azért továbbra is leginkább önmagát adta) és Gerlóczy Márton között – a program szerint Gerlóczy „valamivel készült”: végül kiderült, hogy… nos, semmivel nem készült.

 

 

Nagy sajnálatomra elmaradt Kányádi Sándor anekdotázása, ellenben a fesztivál talán egyetlen külföldi vendégeként Timur Vermes-vel, a nemrég napvilágot látott „Hitleres” könyv szerzőjével is össze lehetett futni, de például éjfél felé közeledve előkerült az erotikus irodalom is a „Testek az éjszakában” keretében: Simon Mártontól Tóth Krisztináig többen felolvasták a témához kapcsolódó műveiket. Persze számtalan olyan program volt, amire már nem jutottam el, noha egy nyomdalátogatás biztos érdekes lett volna (bár voltak kiállítva régi gépek, amiket ki lehetett próbálni), hogy Dolák-Saly Róbert előadásáról („az olvasás káros hatásairól”) vagy Vámos Miklós beszélgetős-estjéről az Alexandra Pódiumon ne is szóljak.

 

Nagyon remélem, hogy a szervezők is úgy könyvelik el Az Olvasás Éjszakáját, mint egy sikeres rendezvényt: én mindenesetre nagyon élveztem – ha tehetem, megyek jövőre is. Hátha akkor meghallgathatok mondjuk néhány mesét a nagyapa szerepben megjelenő Esterházy Pétertől…