Egyszer volt, hol nem volt – 1. évad (sorozat)
Írta: Bodor Máté | 2013. 09. 12.
A mozikban a feldolgozások korát éljük: képregényhősöket adaptálnak a filmvászonra, sorozatokat gyúrnak össze filmekké, régi filmeket újítanak fel. Ez a trend úgy látszik, a sorozatiparba is begyűrűzött, a Disney Egyszer volt, hol nem volt (Once Upon a Time) című sorozata ugyanis a klasszikus mesékből épít valami újat. A középpontba Hófehérke története kerül, kibővítve Tücsök Tihamér, Pinokkió, Rumplestiltskin (magyarul Zörgőfürge), a Szépség, az Őrült Kalapos, Hamupipőke, Piroska, Jancsi és Juliska, a Dzsinn, és még sok más alak meséivel.
Viszont ezek a mesék egészen mások, mint ahogy megszokhattuk. Adott továbbá egy Maine állambeli kisváros, Storybrooke. Átlagosnak néz ki, de a polgármester fia szerint a lakói nem mások, mint a tündérmesék szereplői, s a gonosz királynő átka miatt kell emlékeiket elveszítve egy másik világban szenvedniük, hogy a királynőnek is legyen egy boldog befejezése. Az egyetlen reményük Hófehérke lánya, Emma, akit még csecsemőként (az átok előtt) a mi világunkba küldtek, így nem emlékezik a tulajdon múltjára, és nem hisz senkinek se, aki fel szeretné tárni előtte az igazságot.
A sorozat első évadát nehéz koherens epizódok egészének nevezni, sokkal inkább a laza főszálra felfűzött sztorik egymásutánja, akárcsak egy pikareszk regény. Az évad első részében megismerjük a városlakók „valódi” személyazonosságát, majd a szezon második felére megerősödik a főszál egy gyilkossággal, és a „visszatekintések” a főszereplők mélyebb megismerését segítik elő. Az egyes epizódok is erre a kettőségre épülnek, s miközben folyik a sztori Storybrooke-ban, olykor átváltunk Meseország múltjába is. Mindig egy olyan lényegi, feszültséggel teli ponton váltanak, amikor az ember az adott szituáció folytatását várná, ami jó koreográfia arra, hogy mindig a képernyő előtt tartsák a nézőt. Akit nem nehéz ott tartani, főleg, ha azok a színészek vannak jelen, akiket a játékuk alapján is szeretni lehet.
Színészileg Lana Parrilla (Gonosz királynő/Regina Mills) és Robert Carlyle (Zörgőfürge/Mr. Gold) viszik a hátukon a sorozatot – remek ellentétet jelenítenek meg a valódi és az elátkozott énjük között. Carlyle még a hangjával is játszik, talán ettől válik ő a sorozat legjobb színészévé. Ezzel szemben a nagy sztárként beharangozott Jennifer Morrison (Emma Swan) elhalványul, még egyes gyerekszereplők mellett is, ráadásul közben Ginnifer Goodwin (Hófehérke/Mary Margaret Blanchard) és Josh Dallas (Herceg/David Nolan) párosa szinte már idegesítő. A felbukkanó epizódszereplők többsége viszont remekül teszi a dolgát – kiemelkedő például Meghan Ory (Piroska/Ruby), Barbara Hershey (Cora), Sebastian Stan (Őrült Kalapos/Jefferson) és Eion Bailey (Pinokkió/August W. Booth) játéka, akik pont annyira élik bele magukat a szerepükbe, amennyire kell, nem játsszák túl, mint a fent említett szerelmespár.
A forgatókönyvírók is meglehetősen hullámzó színvonalat hoztak össze. A hullámvölgyekben a Hófehérkés történetek vannak – az állandó „Mindig megtalállak!” mondat egy idő után a nézők könyökén jön ki –, viszont ha Rumplestiltskin meséjével, Piroska sztorijával, vagy a Gonosz Királynő múltjával ismerkedünk, a hullámhegyek tetején állunk. A díszletek többsége ugyan számítógéppel készült (ezeket még az avatatlan szemű, szürkehályogos nagyi is észreveszi), ám ezt a remek kosztümök ellensúlyozzák – szinte hihetetlen, hogy Lana Parrillának minden jól áll.
Mindent figyelembe véve egy jól összerakott sorozatról beszélhetünk, amit ugyan a rendszeresen előforduló előre- és visszautalások miatt sokszor nem könnyű követni, de akik szerették a Lostot, azok élvezni fogják Edward Kitsis és Adam Horowitz forgatókönyveit is. Az Egyszer volt, hol nem volt remek szórakozást nyújt mindazoknak, akikben még él a gyerekkor szelleme, vagy akik szeretnének újra a mesék varázsa alá kerülni. Ehhez a nosztalgikus élményhez nem csak a kedvenc mesék ismerete járul hozzá, hanem a Disney-színvonalú zene- és látványvilág, továbbá a fent említett csodás kosztümök. Viszont elgondolkodtató, hogy mennyiféleképpen lehet értelmezni a meséket, mennyivel több rejtőzik bennük. Végre egy sorozat, ami nem tocsog a vértől, az erőszaktól és az erotikától, ahol a karakterek többségével lehet azonosulni, és jókat derülhetünk a csattanós poénokon.
Az első évad (2011-2012) epizódjai:
1. Pilot
2. Akit a legjobban szeretsz (The Thing You Love the Most)
3. Az első búcsú (Snow Falls)
4. A varázslat ára (The Price of Gold)
5. Az a kis hang ott belül (That Still Small Voice)
6. A pásztor (The Shepherd)
7. Magányos vadász a szív (The Heart Is a Lonely Hunter)
8. Elveszett lelkek (Desperate Souls)
9. A helyes irány (True North)
10. Reggel negyed 8 (7:15 A.M.)
11. Mérgezett fa gyümölcse (Fruit of the Poisonous Tree)
12. A felszín és a mély (Skin Deep)
13. Mi történt Frederickkel? (What Happened to Frederick)
14. Ábránd (Dreamy)
15. Vérpiros (Red-Handed)
16. Sötét erők (Heart of Darkness)
17. Nyúl a kalapból (Hat Trick)
18. A lovászfiú (The Stable Boy)
19. A visszatérés (The Return)
20. Az idegen (The Stranger)
21. Egy vérpiros alma (An Apple Red as Blood)
22. Egy varázslat nélküli világ (A Land Without Magic)