3+1 kedvenc magyar animációs sorozatom
Írta: Bíró Szabolcs | 2013. 09. 04.
Talán az apaszerep műve, nem tudom, de az utóbbi időben valahogy ismét felfedeztem magamnak a kedvenc magyar rajzfilmsorozataimat. A klasszikus magyar animációs szériák közül jó párat fel lehetne sorolni, melyek máig kiállták az idő próbáját, és biztos vagyok benne, hogy harminc év múlva is ugyanezt tudom majd róluk állítani. Olyan sorozatokról lesz szó az alábbiakban, melyeken két nemzedék is felnőtt már, és melyek a most születő harmadik nemzedéknek is ugyanolyan sokat nyújthatnak, hiszen nem az aktuális trendek szülték őket, hanem az örökkévalóságnak készültek. A kurta lista persze teljesen szubjektív.
1. Mesék Mátyás királyról
1981 és 1982 között készült Újváry László rendezésében az egyik legsikeresebb magyar rajzfilmsorozat, a mindössze tizenhárom epizódból álló Mesék Mátyás királyról. A sorozat egyes részei azokat a klasszikus meséket vették alapul, melyeket Hunyadi Mátyás, az igazságos alakja köré szőtt a nép, és melyeknek egyik fontos vezérfonala, hogy a király álruhában jár az emberek között, így téve igazságot, segítve a szegényeken, elnyomottakon és rászorulókon. A Kaláka Együttes által írt főcímdal azóta örökre a fülünkbe égett, csakúgy, mint a mesélő, Helyey László hangja.
2. Mondák a magyar történelemből
Jankovics Marcell 1986-ban készült, szintén tizenhárom részes sorozata nem pusztán szórakoztató és érdekes, de rendhagyó is, hiszen különleges módszerrel tanítja közönségét. Az első epizód Álmos vezérrel kezdődik, tehát a magyarság őstörténetétől követhetjük nyomon nemzetünk legendáit, egészen Mátyás királlyá koronázásáig. Humoros és kreatív az elbeszélés módja is: az állandó mesélőként jelen lévő krónikás mondja el nekünk az egyes mondákat, de időnként feltűnik az öltönyös, szemüveges történész is, aki megküzd a krónikással, hogy megcáfolja az adott legendát, és elmondja, mi áll a mese hátterében, mi a feltételezett igazság. A történészhez hasonlóan pedig néhol újabb krónikaíró bukkan fel, hogy kissé másképp, egy másik krónikának megfelelően adja elő az adott mondát. A nagy sikerű, ma már díszdobozos DVD-n is hozzáférhető sorozat zenéjéért szintén a Kaláka Együttes a felelős, a narrátor szerepét pedig Mádi Szabó Gábor töltötte be.
3. Magyar népmesék
Talán a legnagyobb magyar klasszikus: címét, zenéjét, stílusát, hangulatát mindenki ismeri. 1977-től összesen 89 epizódja készült el, és a százrészesre tervezett sorozat máig gyártás alatt áll. Számos díjjal, számtalan rajongóval büszkélkedhet. Az évek során összesen tíz mesemondó fordult meg benne, de a legjellegzetesebb, és egyben a legtöbbször foglalkozatott narrátor Szabó Gyula lett: a harmadik évadtól kizárólag az ő hangját hallhatjuk, így az egyfajta védjegyévé vált a Magyar népmeséknek. Rendkívül gazdag mesekincsünk minden bizonnyal legszélesebb körben ismert és elismert feldolgozása ez a sorozat, mely máig nem bírt kikopni a köztudatból.
+1. A Mézga család
Kultúrtörténeti szempontból talán nincs olyan jelentősége vagy annyi mondanivalója a Mézga család kalandjainak, mint a feljebb sorolt három sorozatnak, nálam mégis örök kedvenc státusznak örvend ez az animációs vígjáték-széria. Az először 1968-ban bemutatott sorozat kapcsán valahogy mindig van egy olyan érzésem, hogy ez a mi saját Family Guy-unk, ami még csak nem is sárgább, nem is savanyúbb az amerikai sorozatnál, sőt, jóval korábbi is. A Mézga család életét bemutató széria tulajdonképpen nem is évadokra oszlik, hanem három különböző, egyenként tizenhárom epizódból álló sorozatra: Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai (1968-1969), Mézga Aladár különös kalandjai (1972), Vakáción a Mézga család (1978). Töredelmesen bevallom, én felnőtt fejjel már csak az első és a harmadik sorozatot tudom felhőtlenül élvezni, Aladár űrkalandjai mintha sokkal inkább gyerekeknek készültek volna. Egy biztos: ha csak meghallom Harkányi Endre szinkronját, ösztönösen tör rám a nevetés. Pár éve tervben volt egyébként egy negyedik sorozat is, melyben a Mézga család az internettel ismerkedett volna – szerintem mindnyájan hálát adhatunk az égnek, amiért ez már nem készült el.