Főkép

Egy gyerekkönyvet elsősorban az minősít, hogy mennyire nyeri el a gyerekek tetszését. Bartoló 10 éves lány- és 4 éves fiúgyermekünket egyaránt megnyerte magának. A szülők lehetnek kritikusak, sápítozhatnak, szívük joga, de Bartoló jött, látott, győzött. Felderenghet itt esetleg a sokak által szidott A-P-G, vagy B és B, de kik is a fanyalgók? Kizárólag a folytonos mesélésbe belefáradt felnőttek.

 

Visszatérve markolónkhoz, korrekt, velősen megírt, élhető hosszúságú fejezetekre osztott kis mese, szerethető szereplőkkel. Az illusztrációk ugyan egyáltalán nem az én világom, de mint már említettem, a gyerekeknek bejött. Nem egyszerű feladat egy gépjárművet egyszerre élethűnek és élőnek, mi több, karakteresnek ábrázolni. Ami felnőttként kissé zavaró lehet, az az enyhe propagandaszag 4-es metró építéssel, Strabag felirattal, EU zászlóval, de én tényleg megbocsátok mindent, mivel eddig autós/munkagépes mesében csak eszement vagy céltalanul törős-zúzós sztorikba futottunk bele, és értékelem, hogy végre itt egy kellemes, pozitív darab.

 

Kerék mesék – ha ez a sorozat első darabja, lekötelezett követői leszünk. Kezdem azt gondolni, hogy a kisfiúk genetikai alapon vonzódnak mindenhez, ami gurul és brümmög, és előbb tanulják meg az összes autómárkát, mint a saját lakcímüket. A munkagépek kasztja ebben a társadalomban külön csemege, egy építkezésen mozizni, konténerrakodást, esetleg aszfaltozást, vagy az esti vízcsőtöréshez kivonuló szakasz munkáját lesni órákig – akinek kisfia van, már részesülhetett eme élvezetekből. Ha nem, talán nem elég aktív a kerék-génjük.

 

Nálunk kerékből sosem lesz elég, így a közösen kitalált esti mesénknek is a kis kukásautó a főszereplője, emberek kitiltva, minden haverja jármű, bár az állatokat azért megtűri. Így az első soroktól kezdve éreztem némi rokonlelkűséget Bartoló sztorijaival. Igyekezve enyhíteni a mi kisfiunk elgépiesedett érdeklődésén, rendszeresen kirándulni küldjük Kiskukást, és lám, megszületésekor Bartoló első pillantása rögtön egy faágon daloló rigóra esik. Bizonyára innen eredeztethető a természetszeretete.

 

Kisvakond meséiben a munkagépek a természetes környezet könyörtelen pusztítói, azonban a galamblelkű anyukáknak és írónőknek köszönhetően ezek a mai munkagépek teljesen máshogy viselkednek. Amint a szigorúan a város közepén álló építési területen elvégzik munkájukat (persze, legalább akkora odaadással, mint Thomas, az igazán hasznos mozdony), máris kalandozni vágynak, játszótérre, kertészetbe, hegyi kilátóhoz mennek. Sőt, Twixer, a betonkeverő egyenesen a Balatonhoz indul csobbanni. Hogy sikerül-e, azt nem árulom el!

 

Nem véletlenül indul a történet „Egyszervolt, holnemvolttal”, és Keleti pályaudvar ide, résfal oda, ha baj van, egy manócska siet a pácba került munkagépek segítségére. Akik egyébként teljesen önjáróak, de gondosan ügyelnek rá, hogy az emberek erre ne jöjjenek rá. Lenne is kalamajka! Egyébként lesz is: madártelepítés Budapest belvárosában, kertészetbe disszidáló Bobcat (mégis jó valamire a sövényvágó olló-tartozék, bárhogy nevették is a többiek), súlyos munkabaleset (szerencse, hogy a mentőautó fénysebességgel érkezett), szakadékba hullott slusszkulcs, stb. De minden jó, ha a vége jó.

 

Mióta olvassuk, szinte minden markolóban Bartolóra ismerünk, az egyik kis játéktargoncára pedig alkoholos filccel vésette fel gyermekem a feliratot: Bobcat. Persze gondosan összehasonlította a betűk elhelyezkedését a könyvbélivel. Kihívás elfogadva, feladat teljesítve.