Főkép

A Sirenia szellemi atyja és mindenese, Morten Veland úgy nyilatkozott a csapat új albumáról, hogy az új szinte juttatta a zenéjüket, míg Björn Springorum az Orkus magazintól úgy üdvözölte a Perils Of The Deep Blue-t, mint azon művek egyike, amelyik biztosítja, „hogy a gótikus metal fennmaradjon”. Az elkészítésére rászánt két és fél év, valamint a határidők béklyóitól való szabadulás eredményeképp Velandnak valóban bombasztikus, rendkívül kidolgozott és színes anyagot sikerült rögzítenie, amely az (együttes szemszögéből tekintve) újszerű hangzások mellett megtartotta azokat a jegyeket, amelyek jellegzetessé teszik a zenekart.

 

Az újdonságok között felfedezhető az a trend is, amely manapság alapvetően általánosnak számít a szimfonikus metal képviselőinek körében: nevezetesen, hogy a kórussal és nagyzenekarral bővített betétek leginkább a Star Wars – A klónok támadása és más, egyszerre komor és magasztos atmoszférájú filmzenék freskószerű monumentalitását idézik. Kiválóan megfigyelhető ez az albumhoz elkészített első hivatalos videoklip, a „Seven Widows Weep” fergetegességében. Ugyanakkor a visszafogottabb pillanatokban is észrevehető az elsősorban Ailyn kórusbeli képzésének köszönhető fejlődés.

 

 

Maga a dallamvilág és általában a felfogás is módosult némileg. Ha a régebbi produkciók inkább a Lacuna Coil féle vonulathoz közelítettek kissé keleties melódiáikkal és a death, valamint a tiszta ének kiegyensúlyozott keverésével, addig az új lemez valahol a Within Temptation The Dance EP-vel záruló korszakának és a Therion többnyelvű, operai világának egyfajta keveréke, amelyhez az emblematikus és némileg indusztriális (az Evanescence-től sem távol álló) szintetizátorszólamok adódnak hozzá, hogy valóban összetéveszthetetlenül egyedi hangzást hozzanak létre. Eközben a népiességtől egyre inkább a (poszt)romantikus felé tolódik a zene jellege, aminek köszönhetően a Sirenia egyrészt a szélesebben értelmezett műfaj legkiválóbbjai (elsősorban a Nightwish és a Within Temptation) mellé zárkózik fel. (A „Ditt Endelikt”-ben ráadásul ugyanarra popos elhajlásra ismerhetünk rá, amely épp az imént említett zenekaroknál érezhető kellemesen felfrissítő tendenciának).

 

A korong egyértelműen legkiemelkedőbb dala a közel negyedórás „Stille Kom Døden” című opusz, amely önmagában is kerek, változatos és minden meghallgatáskor a rácsodálkozás élményével szolgáló alkotás; ugyanaz a fajta, szvitszerűen kibomló szimfonikus-operai metal költemény, mint mondjuk az Edenbridge „The Bonding”-ja az osztrák csapat azonos című albumáról. A sörénylobogtatáshoz legalkalmasabb darabok mégis a keményebb, hagyományosan metalosabb szerzemények közül kerülnek ki. Ebből a kategóriából nekem leginkább a „Cold Caress” és különösen a szintetizátorokkal megbolondított, egészen zseniális „Profound Scars” jön be. Ez utóbbi emlékeztet leginkább az együttes régebbi számaira, ugyanakkor ez hat a legmodernebbnek is, éppen a stílusok erőteljes keverése miatt.

 

Aki nem bírja már kivárni, hogy a szimfonikus metal ékét képező két vagy három csapat új nagylemezzel álljon elő, vagy egyszerűen csak egy kis változatosságra és durvább, deathesebb pillanatokra vágyik, annak nyugodtan ajánlhatom a Sirenia legújabb albumát, amely már csak a „Stille Kom Døden” és a „Profound Scars” miatt is kiemelkedően jól sikerültnek mondható. A zene rendkívüli összetettsége és feldúsítottsága miatt persze elképzelhető, hogy némi időre lesz szükség, amíg valaki megszokja a Perils Of The Deep Blue világát, de megéri a befektetett idő, hiszen ahogy az elkészítéskor gazdagodott a zene, úgy a befogadáskor is jóval többet kapunk a megszokottnál. És ami az én szememben a legnagyobb eredmény: a Sireniának úgy sikerült ténylegesen szintet emelnie, hogy közben nem veszítették el egyéniségüket, és ez tapasztalataim szerint csak keveseknek sikerül bármilyen művészeti ágban.

 

A zenekar tagjai:

Morten Veland – gitár, ének
Ailyn – ének
Jonathan A. Perez – dob
Jan Erik Soltvedt – gitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Ducere Me In Lucem

2. Seven Widows Weep

3. My Destiny Coming To Pass

4. Ditt Endelikt

5. Cold Caress

6. Darkling

7. Decadence

8. Stille Kom Døden

9. The Funeral March

10. Profound Scars

11. A Blizzard Is Storming

 

Diszkográfia:

At Sixes And Sevens (2002)

An Elixir For Existence (2004)

Nine Destinies And A Downfall (2007)

The 13th Floor (2009)

The Enigma Of Life (2011)

Perils Of The Deep Blue (2013)