Főkép

Fáj leírnom, és még fájóbb tudomásul vennem, de az 1526. augusztus 29-én Mohács mezővárosa mellett felsorakozó magyar seregnek esélye sem volt a győzelemre. Ez nem csupán a létszámbéli különbségek miatt volt így, bár természetesen az sem elhanyagolható ok, és nem is az alkalmas vezér hiánya miatt. Szerepet játszott benne – többek között – a hadi tapasztalat hiánya, ami a magyar csapatokat jellemezte, a külföldi zsoldosok pedig kellő irányítás hiányában nem tudták érvényesíteni fölényüket.
 
A következmény nem csupán a sereg felének pusztulása volt, hanem a király, és vele az ország vezetőinek halála is. Gyakorlatilag hónapokig irányítás nélkül maradt az ország, amit a törökök ki is használtak (bár ennek nem voltak tudatában), majd hozzávetőlegesen kétszázezer rabszolgaszíjra fűzött magyarral, a kifosztott Buda és megannyi település kincsével távoztak az Alföldön át. Tette mindezt egy olyan Oszmán Birodalom, amit száz évvel korábban tönkrevertek a tatárok, uralkodóját haláláig, egy éven át ketrecben tartották, és városait kifosztották; de hetven évvel korábban Hunyadi János is több ízben diadalmaskodott ellene.
 
Az utókor tragédiaként élte meg – joggal – ezt a napot, de nincs még egy esemény történelmünkben, amihez ennyi tévhit kötődne. B. Szabó János hadtörténész, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa meglepő távolságtartással dolgozza fel a csata előzményeit, menetét (és röviden a következményeit). Könyvéből megtudjuk, hogyan jutottak el a törökök idáig, illetve miért nem volt képes a Magyar Királyság megvédeni magát. Nem egy szívderítő olvasmány, hatására úgy vélem, mindenki átértékeli, amit eddig erről a korról gondolt – de éppen ez a legfőbb erénye. Csak javasolni tudom mindenkinek, az iskolákban pedig betenném az ajánlott könyvek közé.

 

A kötetnek 2013-ban immárom a harmadik, javított kiadása látott napvilágot, tehát azok is találhatnak benne újdonságot, akik olvasták valamelyik korábbi verziót.