Főkép

Borbás Edinával, a Hullámok csapdája című regény írónőjével Sasvári Vivien beszélgetett írásról, olvasásról, tervekről, álmokról.

 

Nekem nagyon tetszett a könyved, de nagy általánosságban milyen visszajelzéseket kaptál eddig?

 

Elég friss még a könyv, de azért már érkeztek vélemények, blogokon is egyre több recenzió, kritika jelenik meg. Eddig nagyrészt kedves és pozitív megnyilatkozás volt mind. Persze még mindig izgulok, hogy vajon mit szólnak hozzá azok az emberek, akik nem ismernek, nem tudják, milyen ember is van a könyv mögött, és csak a regény alapján ítélhetnek.

 

A könyvedről azt mondják, ez lehet a nyár strandregénye. Mindig is ilyen könnyed, szórakoztató stílusban szerettél írni?

 

Igen. Ez áll hozzám igazán közel. Én is olyan mentalitású ember vagyok, aki tud nevetni saját magán, és nem vesz mindent véresen komolyan. Szerintem ez az írásaimból is kitűnik. A célom, hogy szórakoztassak és kikapcsoljak, mert én is ilyesmiket várok el egy regénytől. Olykor természetesen kellenek az olyan könyvek is, amelyek elgondolkodtatják az embert, de néha nem árt, ha kicsit ki tudunk szakadni a hétköznapok monotonitásából.

 

Ha már olvasás: milyen könyveket olvasol általában, mik vannak a könyvespolcodon?

 

Sok mindent olvasok, és bizony engem is elérnek az aktuális divathullámok. Harry Potter például örök kedvenc, ahogy szívesen emlékszem vissza az Alkonyatos időkre is. Bizony, olvastam a könyveket, sőt, a filmeket is láttam! Ha már vámpíros, J. R. Ward Fekete Tőr Testvérisége is itt figyel nálam, bár az utolsó részt sajnos még nem sikerült olvasnom. És mi most jelenleg a legnagyobb divat? A Szürke ötven árnyalata, úgy van. Olvastam a trilógiát is, de könyvek terén leginkább mindenevő vagyok. Például lexikonokat is szívesen olvasgatok, sokkal jobban szeretek azokban keresgélni, mint bepötyögni valamit a Google-be, bár sajnos ez mostanában háttérbe szorult. Az embernek egyszerűen nincs már ideje leülni és felcsapni egy lexikont, inkább gyorsan utána néz az interneten, mert minden azonnal kell. A világ felgyorsult, kénytelenek vagyunk alkalmazkodni.

 

Családod, környezeted, hogy viselik, hogy írsz?

 

Természetesen büszkék rám, bár még nem láttak mindent, mert van egy olyan érzésem, hogy az írás egyre több időt fog elvenni tőlük, de egyelőre egészen jól kezelik, és még éppen elviselnek, amiért főleg szeretem őket. A másik vicces dolog az, hogy tipikusan olyan helyen lakom, ahol mindenki ismer mindenkit, és bár Budapesten az ember hajlamos elveszni a tömegben, és az embermassza részévé olvadni, itt még újdonságnak számít, ha valaki ír. Néha behívnak rádióinterjút adni, néha megkérdezik, hogy megy a könyv… Aranyosak, bár kicsit azért furcsa érzés, még barátkozom vele.

 

Van valami, ami inspirál írás közben? Valami, amiből ihletet merítesz?

 

Nem is tudom, ez nehéz kérdés. Szerintem az inspiráció mindig ott van körülöttünk – egy vicces helyzet, vagy éppen egy szomorú. Egy film, egy zene… mindig más. Lehet, hogy éppen egy másik könyv adja meg azt a löketet, ami éppen kell.

 

Hogyan születtek a karaktereid? Elég vegyes bandával dolgozol, sok szereplőt mozgatsz.

 

Néha nem egyszerű. Általában nehéz a személyiségeddel homlokegyenest másmilyen karakter fejébe bújni. Ilyen volt például Hank – gonosz szereplő, én magam sem kedveltem, mégis kellett neki is egy kis tér, bár bevallom, meg is könnyebbültem, mikor kikerült a képből. Suzie is hasonló nehézséget okozott, bár teljesen más szempontból. Ő egy mocskos szájú, gettós csaj, én viszont egyáltalán nem szeretek, és nem is szoktam káromkodni. Néha már én ódzkodtam attól, mi is esik ki ennek a lánynak a száján.

 

Arabella viszont legalább olyan életvidám személyiségnek tűnik, mint amilyen te magad is vagy. Az ő karaktere hogy született?

 

A születés körülményeire igazából nem is emlékszem részletesen, de tény, hogy van Arabellában egy „kicsi én”. Én sem esek könnyen kétségbe, és általában kellő humorral kezelem a leghúzósabb szituációkat is. Arabella talán ennyiben hasonlít rám egy kicsit.

 

Meglepődve láttam, hogy ez bizony egy sorozat lesz – hány részesre tervezed, és mikor számíthatunk a második kötetre?

 

Nem tervezek végeláthatatlan sorozatfolyamot írni. Ez a történet a második rész befejezésével lesz teljes. Az első kötet túl hosszú lett volna, ha nem veszem ketté, így több értelme volt. Hogy mikor jelenik meg a második rész, azt még nem tudom. Jelenleg is dolgozom rajta, legalábbis nagyon igyekszem.

 

Hogyan jött az életedbe az Álomgyár Kiadó? Mikor döntöttél úgy, hogy nem csak a fióknak szeretnél írni?

 

Mikor befejeztem a Hullámok csapdáját, a férjem karácsonyra azzal lepett meg, hogy néhány példányban, rendes könyv formában kinyomtattatta. Persze akkor még nem volt profi módon szerkesztve, de mégis! Olyan jó volt összefűzve, borítóval látni, de úgy éreztem, ez nekem nem elég. Nem elég, hogy csak a családom, és a barátok olvassák… Az Álomgyárra az interneten találtam rá. Szimpatikus volt, hogy kifejezetten első könyves szerzőkkel foglalkoznak, és megadnak minden hátteret. Így kapcsolatba léptem velük, ők pedig láttak lehetőséget a kéziratban.

 

Ha befejezed ezt a sorozatot, mik a további terveid? Lapulnak még kéziratok a fiókodban?

 

Ha kéziratok nem is, ötletek ezerszámra! Csak úgy zsong a fejem, annyi minden van benne jelenleg, és ezek közül csak egyik a Hullámok csapdája folytatása. Van olyan is, amit már nagyon régóta dédelgetek, és van, ami teljesen új agymenés, de már alig várom, hogy legyen időm mindennel foglalkozni, ami jelenleg lefoglalja a gondolataimat. Legszívesebben már mennék is a legfrissebb történetkezdeményhez anyagot gyűjteni, de még nem szabad. Most mást kell írnom, de ha egyszer befejezem a mostanit, újra rászabadulok a világra.

 

Személy szerint már alig várom! Sok sikert, kitartást, időt és türelmet a most megjelent, és a jövőben megjelenő regényeidhez!