Főkép

A böngészők összekötik a kellemeset a hasznossal. A tv villódzó, folyton változó képsorain edződött gyerekek egyre kevesebbszer mélyülnek el egy-egy állóképben, amihez jó vizuális figyelem és koordinált szemmozgás szükséges, vagyis iskolaelőkészíthetünk is velük. De persze, nem csak ez a funkció képzelhető el. Amikor elfáradunk a gyerekek állandó felolvasás-igényének kielégítésében, akkor kell elővenni a böngészőket. Itt végre a gyereké a terep, mi legfeljebb azt a pár sort olvassuk, melyben kifejtik, mi az, amit aktuálisan elő kellene keríteniük. Vilit, az állatkerti állatokat, a játékmackókat – jelen könyvből pedig a nyaralás kellékeit, hiszen egyenesen a Balaton környékére csapódunk be.

 

A kötet segítségével virtuálisan körbeutazzuk a tavat, ami, be kell vallanom, felnőttként is bővítette földrajzi ismereteimet – a hátlapon található mini térkép segítségével pedig könnyen kideríthető, hogy melyik kép mely helyszínen „készült”. Ez idáig fogalmam sem volt, hogy a híres-neves völgyhíd a Balcsi északi vagy déli, netán a keleti oldalán húzódik, illetve hol van Szigliget, és hogy Keszthely, ahová nyaralni készültünk, másik csücsökbe esik. Azon is meglepődtem, hogy a Balaton-átúszás nem a számomra leglogikusabb egyenes vonalban, hanem jócskán átlósan húz át a tavon. Ennyi az ámulás része, jöhet a bogarászás!

 

A belső borítón megtaláljuk azt a 70 dolgot, amit a könyv minden lapján felbukkanó család sátrából és minibuszából cincált ki a vihar. A könyv szépséghibájának pont ezt tartom; a keresendő tárgyak listája nem került valamiféle kijáró kartonlapra, és állandóan visszalapozni picit fárasztó, ráadásul folyton elfelejtjük, miket is keresünk éppen. Egyéni megoldásunk a fejenként felírt 5-5 dolog, amit kalapból húzgálunk ki magunknak. Még így sem úsztuk meg teljesen a visszalapozást, hiszen „a gumicsizma most rózsaszín volt, vagy sárga?”, de ez már nem vészes. Így is 14 alkalom/gyerekre való böngészetünk lett, a felejtést is beleszámítva, és a következő nyáron újrakezdhetjük. Vagy tesztelhetjük a hosszú távú memóriát.

 

Pikler Éva kétoldalas képei sokkal izgalmasabbak, mint első átpörgetésre gondoltam. A gyerekekkel minden átlapozásnál felfedeztünk valami új, rejtőzködő pici részletet, ez a Balaton ugyanis egyszerre szürreális, abszurd, vicces és utalásokkal teli. Készüljünk fel, hogy a számára ismeretlen jelenségekkel találkozva gyermekünk bizony kérdezni fog, és ezért vegyük komolyan a hátsó borítón található ajánlást, amely 5 éves kor alatt nem javasolja a könyv feldolgozását. Csak példaképpen: Miért fest Pókember virágokat a híd falára? A sötétben szaladó, fekete köpenyes bácsinak miért állnak ki előre a fogai? (Erre mit lehet mondani? Á, csak egy vámpír, kicsim!? Amúgy első blikkre a gyermek az elveszett öngyújtóra asszociált a vámpír lángoló köpönyege láttán.)

 

A Sümegi éjszakai jelenet különösen nyugtalanító és kicsit nehezen feldolgozható lett gyermekem számára, de ha a böngészés részét nézzük, igazi kihívás a sötétben keresgélni. Igazából ez csak nekem sikerült... A szőlőskertben lányokat üldöző, szőrös lábú, patás-szarvas bácsi még nem keltette fel a figyelmet, de ki kell lassan találnom, mit válaszoljak, ki is ő. Vajon elég idős már a római Szaturnáliák hagyományköréhez? A fura madárijesztő pedig... hogyan is jellemezhetnénk Darth Vadert?

 

Szóval, ez a könyv sem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra tűnik, és több alkalomra elegendő közös elmélyedést kínál. Mi sem vettünk észre minden utalást azonnal, és biztos, hogy sok kis humoros apróság még nem fedte fel magát előttünk, így a böngésző heteken keresztül sem került kiolvasásra. És amikor végül mégis félretettük, az jutott eszembe, milyen érdekes lesz a valóságban is viszontlátni ezeket a helyeket!