Főkép

Júliusban a nyári MondConon is jártunk, ahol - többek között - Markovics Rolanddal, a Mondo Magazin főszerkesztőjével beszélgettünk.

 

Úgy vélem az, hogy gyakorlatilag nincs konkurenciája a piacon ennek az újságnak, egyszerre áldás és átok is. Mi a véleményed erről?

 

Most már valóban nincs. Pont a főszerkesztő-váltáskor még létezett az AnimeStars Magazin, de ők fokozatosan beolvadtak a Mondoba – addig viszont volt. Igen, áldás és átok is egyben: az én véleményem az, hogy amíg még jelen voltak, valóban nagyobb agilitásra és kreativitásra késztették havi szinten a szerkesztőséget, hogy milyen témákkal lehet megragadni az olvasót. Azt mondom, hogy egy pici egészséges verseny is volt köztünk akkoriban, de én nem látom azt, hogy a mostani monopolhelyzet elkényelmesítene minket.

 

Egyrészt kontroll-csoportnak ott vannak az olvasók, ezt mindig is hangsúlyozzuk, hiszen ha valamilyen formában véleményt mondanak – akár e-mailben, akár Facebookon, stb –, tehát akármilyen csatornán vetnek fel ötleteket, ezeket – ha meg tudjuk oldani az adott keretek között, vagyis nincs tartalmi, jogi, akármilyen akadálya – próbáljuk kijavítani, jobban figyelünk rájuk, foglalkozunk vele. Én úgy vélem, hogy a régi versenyhelyzet inkább áttevődött a saját olvasóink felé, ők az ellenőrző közeg.

 

„Japan is here” – mondja a Mondo mottója, azonban ennél sokkal több országgal foglalkoztok. Volt már olyan az újságban, amire azt mondtad, ez most nem fér bele a tematikába?

 

Nemcsak Japánnal foglalkozunk, de az általános ázsiai kultúra mellett továbbra is Japán maradt a fő fókuszban. Ezt bizonyítja, hogy volt már olyan számunk, ahol többet foglalkoztunk például Koreával vagy Kínával, de időnként szoktunk a nyugati témákat is elővenni. A lényeg, hogy legyen valamilyen oda-vissza hatása a Japán szub-, illetve popkultúrára. Például mostanság felkapták a Marvel képregény-univerzumot, amelyben vannak átfedések vagy íróknak esetleg művei, amelyek valahogy hatottak Japánra, ami valahogy átszivárgott, és megtestesült egy animében vagy mangában.

 

Időnként szoktunk ilyennel is foglalkozni, de azért voltak olyan témák, amikre én vagy közösen döntve a szerkesztőkkel azt mondtuk, hogy ez már túl tág, vagy nem tudjuk mihez kapcsolni. Mert általában, amikor elkalandozunk a szűken vett Japán témakörétől, akkor mindig megvizsgáljuk, hogy mi az, amiben kapcsolódik valamelyik számhoz vagy a Japán szubkultúrához. Így önmagában nem szoktunk semmi olyat akár javaslat, akár cikk szintjén megjelentetni, ami túl távoli vagy nincsen kapcsolódási pont. Hiszen akkor az olvasók jogosan reklamálhatnak, hogy ez mit keres a magazinban. Valami referencia, valami rámutatási pont mindig szükséges, hogy itt és itt jelentkezett ez a japánoknál.

 

De néha volt ilyen, nem könnyű döntés persze ezt meghozni, de van rá mindig érv, hogy Japánt tartjuk a fő fókuszban, ahogy a szlogenünk is szól, arányaiban mindig Japán legyen a kiemelt. Természetesen nem szűklátókörűen koncentrálunk egy témára, de azért vannak olyan keretek, amelyeket szeretnénk betartani.

 

A teljes interjú az alábbi videóban tekinthető meg.