Főkép

Nem fogok szépítgetni: első hallásra egyáltalán nem fogott meg az Edenbridge legújabb albuma, sőt, még az az érzésem sem volt, mint például annak idején, amikor először hallottam a UK Danger Money című nagylemezét, hogy ugyan ilyen hamar nem tudom befogadni ezt a muzsikát, tudom, hogy később egészen beleszeretek. A Bonding ugyanis látszólag semmi újat nem hozott a korábbi produkciókhoz képest, a Grand Design dalaival összevetve pedig jóval kevésbé erőteljesnek, lenyűgözőnek hatottak a dallamok és a hangszeres motívumok. Emellett az anyag közel sem tűnt annyira változatosnak, mint Lanvall csapatának régebbi megnyilvánulásai, jóllehet monotonnak sem mondtam volna igazán, amit hallottam. De még mielőtt bárkit elkedvetlenítenék, gyorsan elárulom, hogy végül kifejezettem megkedveltem a korongot, és ha nem is feltétlenül számonként, osztatlan egységként nézve most már mindenképp kifejezetten érettnek, eltaláltnak és ellenállhatatlannak mondanám.

 

Valójában nem voltam teljesen őszinte az első ismerkedést illetően sem, hiszen a címadó szerzemény, a „Bonding” rögtön megfogott a baljós nyitótémából filmzenés, lehengerlő motívumba átcsapó indítással. Aztán amikor belassult, és a finom zongoraakkordokból akusztikus gitárral kísért merengésre váltott, már tudni lehetett, hogy itt valami komoly, szvitszerű, erősen klasszicizáló (romantizáló) dalról lesz szó. És bizony, ott van a nagyzenekar, a kórus, a vendégénekes, aki hihetetlenül erőteljes színt visz az egészbe, és mindezek mellett a sodró tempójú, zúzos metalt szimultán ellentételező, hömpölygő melódiák teszik teljessé az amúgy is rendkívüli élményt. Egy Nightwish is megirigyelhetné ezt a számot, ugyanakkor az atmoszférát egyes pillanatokban a Within Temptation szimfonikus próbálkozásaihoz is közelinek érzem. Az i-re a pontot mégis az teszi fel, amikor megszólalnak a jávai citerák. No, ilyet aztán még sosem hallottam sem rockban, sem metalban, és az egésznek egyszerre olyan misztikus hangulata lesz, amihez hasonlót tényleg ritkán tapasztalni. Egy szó mint száz, remekmívű, epikus darab, amely hosszúsága miatt egykor akár egy egész nagylemez egyik oldalának is elment volna, és ami miatt önmagában megéri megvenni az albumot.

 

Persze a több téma sem kutyaütő. Sabine Edelbacher lágy hangja éppoly jól érvényesül a lendületesebb dalokban, mint az olyan elmélázóbb, mégis grandiózus opusokban, mint a „Star-Crossed Dreamer”, az „Into A Sea Of Souls”, a „Far Out Of Reach” és a „Death Is Not The End”. Nála már csak Lanvall gyakorlatilag összetéveszthetetlen gitárjátéka fontosabb. Nyilvánvalóan maguk a melódiák és a gitártémák is jellegzetesen edenbgidge-iek, ami igazán kiemelkedő, az mégis a szólók tökéletes artikuláltsága, tisztasága és frazírozása. Figyeljük csak meg az imént említett „Star-Crossed Dreamer” szólójának egyszerű, mégis lenyűgöző futamait, vagy a parányit deathes és elképesztően keleties „Shadows Of My Memory” sajnálatosan rövidre fogott, ám annál izgalmasabb kiállását. Valóban utánozhatatlan az, amit ilyenkor hallhatunk, és ha jobban odafigyelünk, észrevesszük a nagyzenekarra komponált betéteket is, melyek eleddig tényleg nem hallott árnyalatokkal gazdagítják az eleve rendkívül nagy gonddal megkomponált szerzeményeket, és az olyan megnyilvánulások, mint az „Invisible Force” kürtökkel erősített, rövid betétei, eszembe juttatják, miért fogott meg annak idején annyira a Nightwish Once című albuma.

 

Az album szépen illeszkedik a korábbi produkciók sorába, és az élő nagyzenekar egyértelműen sokat hozzátesz a szimfonikus hangzáshoz, amely az együttes történetében régóta megfigyelhető törekvésnek mondható, a fokozatosan és minden értelembe varázslatos érzékkel előkészített fináléként felfogható „The Bonding” pedig kétségkívül az egyik, ha nem a legjobb nagyobb lélegzetű szám, amit szimfonikus metalt játszó csapat valaha rögzített.

 

A zenekar tagjai:

Sabine Edelsbacher – ének

Lanvall – gitár, basszusgitár, billentyűk, zongora, kacapi (jávai citera)

Max Pointner – dob

Dominik Sebastian – gitár

Wolfgang Rothbauer: basszusgitár, hörgés (7)

 

Közreműködik

Orchester Klangvereinigung Wien

Georg Luksch – karmester

Erik Martensson – ének (9)

Robby Valentine – vokál, kórus

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Mystic River

2. Alight A New Tomorrow

3. Star-Crossed Dreamer

4. The Invisible Force

5. Into A Sea Of Souls

6. Far Out Of Reach

7. Shadows Of My Memory

8. Death Is Not The End

9. The Bonding

 

Diszkográfia:

Sunrise In Eden (2000)

Arcana (2001)

Aphelion (2003)

Shine (2004)

The Grand Design (2006)

MyEarthDream (2008)

Solitaire (2010)

The Bonding (2013)