Children Of Bodom: Halo Of Blood (CD)

Aki csak figyelemmel követte a Children Of Bodom pályafutását, felfigyelhetett rá, hogy az utóbbi években, pontosabban már jó másfél évtizede a csapat stílusa egyre inkább a thrash metal irányába megy el. Ha az új album esetében a címadó dallal kezdjük az ismerkedést, gyorsan arra a következtetésre juthatunk, hogy ha bármi változott, az csak a még durvább bekeményedés lehet. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy semmiről sem szabad elhamarkodottan véleményt formálni, és különösen igaz ez például a Halo Of Bloodra, ami – ha jobban odafigyelünk – egészen komoly meglepetésekkel szolgálhat.

 

Itt van mindjárt az imént említett szerzemény, a „Halo of Blood”. Való igaz, hogy benne a dobok és a gitárszólamok is leginkább a cséphadarásra emlékeztetnek (persze nem, hiszen nem hinném, hogy manapság a kombájnokon kívül – akik mégiscsak gépek – bárki csépléssel foglalkozna), de ez kizárólag a fő motívumról elmondható. Már a verze is jóval dallamosabb, riffesebb ennél, még akkor is, ha az ének helyett továbbra is deathes hörgést hallhatunk, amikor pedig a szóló is képbe kerül, beismerem, egészen elvont melódiákkal, de mégiscsak valódi dallamokkal találkozunk.

 

Ennek szinte úgyszólván szöges ellentéte a „Bodom Blue Moon” (jó, nyilván erősen túlzok), amely lendületes, kemény és rendkívül absztrakt – azaz akár az extrém metal kategóriájába is besorolható lenne –, és alapvetően csupa klasszikus elemből építkezik, még ha csak a mélyben is. Nem feltétlenül a bécsi klasszicizmusra gondolok itt, noha még efféle motívumokat is felfedezhetünk a számban, sokkal inkább arra a szigorúságra és felépítettségre, amely elsősorban a komolyabb zenék sajátja. A szólók kimondottan matematikai izgalmakkal kecsegtetnek, emellett a dallamos death metal legjobb hagyományai élnek tovább bennük. Akár a nagylemez legsikerültebb szerzeményének is kikiáltható, az azonban majdhogynem egyértelmű, hogy a kísérletező kedv ebben érvényesül a leghatározottabban.

 

Harmadik pólusként a parányit metallicás indítású, lassú, de cseppet sem szentimentális „Dead Man’s Hand on You”-t említeném. És ugyan a számban ráismerhetünk még több olyan megoldásra is, amely az amerikai együttes lemezein úgyszintén előfordulhatna, a Bodom egészen sajátos hangulatot teremt e szerzeményben, amelyben a fenyegetően monoton akkordfelbontástól a himnikus refrénen át a kétszólamú-felelgetős szólózásig a stílusok meglehetősen széles palettája beazonosítható, a végeredmény pedig abszolút jellegzetesen bodomos. Nehezen tudnám eldönteni, melyik szám a kedvencem az albumról, de ez minden kétséget kizáróan jelölt lenne, ha mégis választásra kényszerülnék.

 

Ugyanakkor nem szeretnék választani, mert a Halo Of Blood elképesztően erős lemez. A számok ténylegesen kifogyhatatlan invencióról tanúskodnak, legyen szó bármiről, a finn népi elemek vagy a klasszikus és kortárs zene gyakorlatilag észrevehetetlen beépítésétől a metal különböző korszakainak felidézéséig, ám ami valószínűleg még ennél is fontosabb, az az, hogy Laihóék egyetlen pillanatra sem hagynak unatkozni minket. Ami első, felületes hallásra esetleg egynemű masszának tűnhet, alaposabb és többszöri meghallgatáskor egészen széles spektrumú anyaggá bomlik szét, és valóban minden egyes szám – még a korlátozott példányszámú speciális kiadáson bónuszként hallható Roxette-feldolgozás, a „Sleeping in My Car” is – kicsiny remekmű a maga nemében. Ráismerhetünk régi és új elemekre, és közben a csapat töretlen erővel halad tovább, vélhetően előre, de a végcél szerintem egyáltalán nem fontos, csak az, hogy a jelen pillanat egészen tökéletes. Nem jobban és nem kevésbé tökéletes, mint bármi, amit korábban produkáltak, de a Halo Of Blood ismerkedő vagy akárhányadik soralbumnak egyaránt nagyszerű és élvezetes.

 

A zenekar tagjai:

Alexi Laiho – ének, gitár

Roope Latvala – ritmusgitár, vokál

Jaska Raatikainen – dob, vokál

Henkka Seppälä – basszusgitár, vokál

Janne Wirman – billentyűk

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Waste of Skin

2. Halo of Blood

3. Scream for Silence

4. Transference

5. Bodom Blue Moon (The Second Coming)

6. The Days Are Numbered

7. Dead Man’s Hand on You

8. Damaged Beyond Repair

9. All Twisted

10. One bottle and a Knee Deep

 

Diszkográfia:

Something Wild (1997)

Hatebreeder (1999)

Follow The Reaper (2000)

Hate Crew Deathroll (2003)

Are Your Dead Yet? (2005)

Blooddrunk (2008)

Relentless Reckless Forever (2011)

Halo Of Blood (2013)