Főkép

És még Madonnát tartják a popzene kaméleonjának! Pedig Kozma Orsi az, aki már kislányként a Magyar Rádió Gyermekkórusában, később alternatív csapatokban és musicalekben énekelt az áttörést jelentő Jazz+Az pop-jazz-rap formáció előtt, hogy aztán a Cotton Club Singers-zel szvingeljen, majd saját kvartettjével tegyen kirándulást a tradicionálisabb jazz területére, mielőtt visszatér a szólólemezek táncolható, elektronikus beütésű popmuzsikájához. Pontosabban szólva továbblépjen a Vulkán zeneileg számos külső hatást is magába olvasztó elektropopjához.

 

Számomra a legnagyobb meglepetést egyértelműen a két angol nyelvű szám okozta, mivel ha nem tudom, hogy Orsi énekel (habár a hangját jó eséllyel mindenféle háttér-információ hiányában is felismertem volna), a kompozíciók és kidolgozottságuk alapján elsőre szinte biztosan valamelyik befutott ifjú nemzetközi sztárra tippeltem volna. Meggyőződésem, hogy a „Waves” a világ bármelyik diszkójában vagy rádióján hatalmas sikert arathat (vagyis valószínűleg csak arathatna, ha ugyanolyan agresszív promócióval terjesztenék, ahogy a „nagyok” számait), személy szerint nekem pedig azért különösen kedves a szám, mivel nyomokban a Gathering poposabb próbálkozásait idézi. A „Liar”-ban ezzel szemben izgalmas ritmikája és afrikaias harmóniái miatt valamiféle urban R&B irányzat példájára ismerhetünk, noha időnként kifejezetten nehéz eldönteni, vajon nem hűvös jazzt hallgatunk-e.

 

Persze a magyar szövegű számok között is akadnak egészen kiemelkedőek. Rögtön itt van az albumot indító „Óceán”, amelynél diszkósabb elektropopot elképzelni is nehéz, mindenesetre csodálnám, ha a hazai könnyűzenei szcénában bárki ennél eltaláltabb számmal lenne képes előállni a műfajon belül. Az sem véletlen talán, hogy épp a „Vulkán” a címadó dal, melyben a kicsit a Jazz+Azt idézően popos jazzesség keveredik a kemény elektronikával. A legkiemelkedőbb szerzeménynek számomra mégis a „Mámor” tűnik, melynek népiesen áradó, egyszerű vezérmotívuma visszafogott, pár hangos, szikár harmóniákkal kísért énekkel váltakozik, és a két téma közti ellentét egymást erősíti, fokozza, teszi már-már varázslatossá. Emellett a többi dal is kivétel nélkül fölbemászó melódiákkal és a fiatalokat megszólító szövegekkel tartja fenn az album általánosan magas színvonalát.

 

 

A többségében Szakos Krisztián szerezte számok tehát tökéletesen illenek Kozma Orsi egyéniségéhez, aki Tóth Dániel és Benedek Tamás oldalán aktív szerzőként is közreműködött a „Waves” és a „Liar” megalkotásában. Legfeljebb azok furcsállhatják a váltást, akik a Kozma Orsi Quartet, esetleg a Cotton Club Singers kevésbé, de legalábbis másként populáris nagylemezeihez vagy koncertjeihez, fellépéseihez szokott, a hang és a tökéletességre törekvés azonban ebben a műfajban is ugyanaz marad. Épp ezért nem különösebben csodálkoznék azon sem, ha a következő produkcióban ismét valami egészen más jellegű zenét hallhatnánk. Kozma Orsi sokszínű zenei egyéniségének viszont a Vulkán ismételten csak tökéletes bizonyítéka, és egyértelműen megfér Zséda hasonló próbálkozásai mellett, sőt, csupán még sokszínűbbé teszi a hazai valódi popzenei kínálatot.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Óceán

2. Szupererő

3. A túlsó part

4. Waves

5. Lebegés

6. Vulkán

7. Anyatej

8. Liar

9. Mámor

10. Csillagfény

 

Diszkográfia:

Egy szó (2005)

Az igazi szerep (2007)

Vulkán (2013)