Főkép

Vajon milyen természetfeletti erő okozta Sir Charles Baskerville titokzatos halálát? Miféle veszély leselkedik örökösére, a fiatal Sir Henryre? Miért hallani vad ugatást a járhatatlan, mocsaras lápvidékről? Hol bujkálhat a börtönből szökött, félőrült rab? Miért van nap mint nap kisírva a szeme a tökéletes inas feleségének? Ki rejtőzött álszakállban a konflison, s ki írta a névtelen levelet? Ki lop fél pár cipőket és ki leselkedik a kőkunyhóban? A klasszikus kérdésekre immár 113 éve létezik a klasszikus válasz: Sir Arthur Conan Doyle regénynagyságú Sherlock Holmes-története, A sátán kutyája.

 

Legendás kötet. Mindenki ismeri, nagyon sokan tartják kedvenc könyvüknek, s 1901-es megszületése óta változatlanul népszerű. Ezt mutatja, hogy képregények, rajzfilmek sokasága és a mai napig több mint húsz filmfeldolgozás is készült belőle, még érettségi tételként is fel szabad használni, sőt, Nagy-Britannia Nagy Könyv-játékán is bekerült az első 150 kiválasztott kötet közé, százhuszonnyolcadikként. Egy orvosi szakszó is keletkezett a nyomán, aminek az eredetileg orvos Doyle bizonyára örülne: a Baskerville-hatás azt a statisztikával igazolt felismerést jelöli, hogy a fokozódó stressz nagyban növeli a szívinfarktus kockázatát (aki már olvasta a regényt, bizonyára rájön, mi köze mindennek Sir Charles halálához…). A regény elolvasása nemcsak Sherlock Holmes-rajongóknak kötelező, hanem illik ismerni, ha az embert kicsit is érdekli a múlt, az angol irodalom vagy a viktoriánus korszak. Legalább félszáz író – detektívregény-szerzők és a magas irodalom kiváltságosai – tekintette már mintájának ezt a nyomozást, én itt csak kedvenc krimiíróm, Agatha Christie A sittafordi rejtély című kötetére utalnék.

 

Magyarországon először 1902-ben, Zigány Árpád fordításában jelent meg A sátán kutyája. A legelterjedtebb szövegváltozat az 1966-tól számos kiadásban létező, Árkos Antal készítette magyarítás volt (ez olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban is), de készített már fordítást belőle Szalay Tamás és Rakovszky Zsuzsa is. A jelen kötet érdekessége, hogy először tartalmazza önálló kiadásban Bokor Pál magyar szövegét. Ez először A krimi gyöngyszemei sorozat Sherlock Holmes nyomoz című kötetében látott napvilágot novellák társaságában, ám kódexmérete és tekintélyes súlya miatt biztosan nem ez volt az a krimikötet, amit az ember nyári utazására vagy szünidei olvasmánynak megvásárolt. Most újabb, kényelmesen kezelhető, puha kötéses formában, azonban továbbra is Takáts Márton remek, az első kiadásból már ismerős rajzaival került a boltokba a szöveg az Atlantic Press kiadó jóvoltából.

 

Egy rövidke összehasonlításból is látszik, hogy érdemes próbát tenni az új fordítással. A MEK-en így kezdődik A sátán kutyája: „Azokat a nem éppen ritka napokat kivéve, amikor le sem feküdt, Sherlock Holmes általában későn kelt. Most ott ült az asztalánál, és reggelijét fogyasztotta. Jómagam a kandalló elé terített bőrön álltam, és felemeltem a botot, amelyet előző esti látogatónk felejtett nálunk. Szépen megmunkált, testes alkalmatosság volt ez, jókora görccsel a végén; afféle igazi kutyaütő.” Míg Bokor Pál fordításában: „Amikor beléptem, Sherlock Holmes még a reggelizőasztalnál ült. Rendszerint nagyon későn kelt, persze ha eltekintünk azoktól a kivételesnek egyáltalán nem mondható esetektől, amikor egész éjjel le sem hunyta a szemét. A kandalló előtti szőnyegen megálltam és kezembe vettem a kínai bambuszból készült sétabotot, amelyet tegnap esti látogatónk felejtett itt. Formás, vastag fadarab volt, jókora csomóval a végén.” Az új szöveg jóval pontosabb, s talán kissé gördülékenyebb is. A párbeszédek élőbeszédszerűbbek, de a fordító mindvégig hű maradt a Doyle-korabeli hangulathoz is.

 

Aki tehát szeretne megismerkedni Sherlock Holmes talán leghíresebb nyomozásával, most komoly segítséget kapott az ismerkedéshez. Csak ki kell használnia a lehetőséget, hogy a klasszikus könyvet egyszerre hagyományhű és modern fordításban vegye kézbe.