Főkép

Június végétől a Magyar Nemzeti Galériában látható a jeruzsálemi Izrael Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria remekműveiből összeállított reprezentatív kiállítás. A tárlat, amely az újraegyesített Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria első, nemzetközi kölcsönzésen alapuló nagykiállítása lesz, félszáz francia és közel hetven magyar remekművet tár majd a látogatók elé. A Magyar Nemzeti Galéria történetében még soha nem volt ilyen széleskörű és átfogó tárlat, ahol együtt lettek volna láthatóak az impresszionizmus és posztimpresszionizmus legkiválóbb magyar és francia mestereinek alkotásai.

 

A jeruzsálemi Izrael Múzeum és a budapesti Szépművészeti Múzeum együttműködése nem új keletű. A Szentföld öröksége címmel 2009 nyarán Budapesten megrendezett tárlat és az Izraelben vendégszereplő magyar grafikai válogatás után e szakmai és intézményi kapcsolat újabb kiemelkedő állomását jelenti a Monet, Gauguin, Szinyei Merse, Rippl-Rónai című kiállítás.

 

Az a festészeti irányzat, amit 1874-től impresszionizmusnak hívnak, az 1860-as évektől kezdve formálódott meg elsősorban a francia művészek körében. Régóta tudjuk azonban, hogy az az újfajta látásmód, ami a nagy témák, a komoly mondanivalót magába sűrítő bonyolult kompozíciók helyett a hétköznapi élet egyszerű eseményeire, a természet frissebb szemléletére, a pillanatonként változó fényviszonyokra fordította figyelmét, a magyar művészek munkásságában is megfigyelhető. Egyetemes, európai művészeti irányzatról van szó, amelyhez a magyar alkotók is jelentős művekkel járultak hozzá. Sőt, a 20. század eleji Budapest kiállításain sorra jelentek a külföldi és hazai gyűjtemények impresszionista és posztimpresszionista  mesterművei, az 1906-ban megnyílt Szépművészeti Múzeum pedig az első világháborúig folyamatosan gyarapította impresszionista gyűjteményét. A most bemutatásra kerülő francia válogatást érintő érdekes gyűjteménytörténeti momentum, hogy Alfred Sisley A Loing partján – Őszi hangulat című 1881-ben készült festményét is eredetileg a Szépművészeti Múzeum vásárolta meg Durand-Rueltől 1907-ben, majd a múzeum 1916-ban ezt a képet cserélte el Manet Hölgy legyezővel című  remekművéért a berlini K. W. Bachstitzcal. A kép végül restitúció révén került Jeruzsálembe, s most, közel száz év után újra látható lesz Budapesten.

 

Az impresszionisták 1874 és 1886 között nyolc közös kiállításon mutatták be munkáikat Párizs legforgalmasabb és legdivatosabb helyszínein, 1877-től már Impresszionisták néven. 1886-ban, az utolsó impresszionista kiállítás évében a mozgalom már nem volt egységes. Azok a művészek, akiket később „posztimpresszionistáknak” neveztek el, az impresszionizmus inspirációjára kezdték pályájukat, de később a pillanatnyi benyomások rögzítésén túl valami elmélyültebb és tartalmasabb festészet megalkotását tűzték ki célul.

Az impresszionizmus Monet, Renoir és Degas munkásságában még a 20. első évtizedeiben is tovább élt, ugyanakkor erőteljes hatása nyomot hagyott az európai és amerikai művészetben is. A modern festészeti törekvések formálódásakor, más európai országokhoz hasonlóan Magyarországon is kitüntetett szerepet kaptak a francia hatások.  Az 1860-as évekig a magyar művészek ritkán jutottak ki Párizsba, az 1870-es évektől kezdve azonban az új  természetszemlélet több helyszínen és több változatban is jelentkezett a magyar festészetben. Szolnok és környéke, már a 19. század közepétől számos osztrák és magyar festő munkálkodásának kedvelt helyszíne volt, az oda látogató művészek a város egyéni hangulatát, vásári forgatagának színességét örökítették meg vásznaikon. A Szolnokon készült tájképek a magyar plein-air festészet értékes korai eredményei, ugyanakkor ide köthetők a magyar képzőművészetben oly domináns alföldi téma első megfogalmazásai is. Szinyei Merse Pál nyomdokain járva, 1896-ban a müncheni Hollósy-kör művészeinek hazatelepülésekor alakult meg a nagybányai művésztelep. Az itt alkotó festők összefogása ellenpontot jelentett az akadémizmus egyeduralmával, valamint a hivatalos művészeti intézményekkel szemben. A szabad ég alatt született, napfénnyel átitatott képeikkel a nagybányaiak a festészet formanyelvének korszerűsítésére vállalkoztak. Stiláris fejlődésük a naturalizmustól a hazai tájakon érlelődő plein-air és impresszionista szemléletmódig ívelt.

 

A legfranciásabb magyar művésznek tartott Rippl-Rónai József azon kevés hazai festők egyike volt, aki szervesen be tudott tagolódni francia kollégái jelentős művészcsoportjába. A párizsi Julian akadémián megismert Denis, Bonnard, Sérusier, majd Vuillard és társai felfigyeltek a törekvéseikkel rokon magyar festőre, és Rippl-Rónait meghívták a Gauguin nyomdokain járó Nabis (Próféták) csoport kiállítására.

 

Kivételes és egyedülálló alkalom tehát, hogy a francia impresszionizmus és posztimpresszionizmus olyan kiemelkedő mesterei, mint Pissarro, Monet, Degas, Renoir, vagy Cézanne, Gauguin és Van Gogh, magyar kortársaikkal együtt jelenjenek meg egy kiállításon. Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Vaszary János, Fényes Adolf, vagy Mednyánszky László, Rippl-Rónai József legismertebb alkotásait ilyen gazdag nemzetközi összefüggésben még soha nem láthatta a nagyközönség.

 

A kiállítást magyar és angol nyelvű katalógus kíséri, a legjellemzőbb alkotások megértését magyar és angol nyelvű audioguide segíti, a gyermekek számára gyermek-audioguide, családi vezető és impresszionista kifestőfüzet készül.  

 

A kiállítás kurátorai Gergely Mariann és Plesznivy Edit művészettörténészek.

 

Forrás: Magyar Nemzeti Galéria