Főkép

A francia elektronikus zene kifejezés hallatán az idősebb korosztálynak jó eséllyel Jean-Michel Jarre, a fiatalabbaknak pedig valószínűleg valamelyik DJ neve ugrik be először. A Daft Punk szinte biztosan nem. Még akkor sem, ha valamennyire ismerik őket, mivel a különös, jellegzetes sisakokban fellépő duó zenéje sokkal inkább a kaliforniai elektronikus tánczenében és az eurodiszkóban gyökerezik, és – vélhetőleg épp ezért – angol nyelven énekelnek, az elektronikus torzításnak köszönhetően ráadásul beazonosítható akcentus nélkül, ezzel pedig végképp eltüntetik a földrajzi hovatartozásukra utaló összes nyomot. Persze pontosan így van ez jól. A zene nemzetközi.

 

Azt sem merném kijelenteni, hogy a Daft Punk különösebben reflektorfénybe került volna, habár kétségtelenül mindig is kikerülhetetlenek voltak, elkötelezett, megszállott rajongóikkal azonban eddig még nem találkoztam. A nevük is leginkább az új Tron-filmzene kapcsán került elő az utóbbi időben, ám mivel azt nem lehetne állítani, hogy ontják az albumokat, egy-egy nagylemez közt kellően sok idő eltelik ahhoz, hogy több-kevésbé megfeledkezzen róluk az ember. Most mégis az érdeklődés középpontjába kerültek, miután az EMI-tól a Sonyhoz igazolt a kétfős csapat, és elkészítették pályafutásuk talán legnagyobb hatású, nem kis mértékben a profi reklámkampánynak köszönhetően mind a kritikusok, mind a közönség körében legsikeresebb anyagát.

 

A siker záloga ezenkívül két, a zenekartól eddig szokatlan megoldás lehetett. Egyrészt neves közreműködőkkel együtt készítették az albumot, másrészt több hangszert élőben vettek fel a stúdióban. Részben ez utóbbi változásra utalhat az első szám címe is, melynek egyik lehetséges fordítása: töltsd meg újra élettel a zenét. Ha erre utal a cím, ha nem, kétségtelenvonhatatlan tény, hogy a Random Access Memories rendkívül eleven és változatos. (Arról persze semmiképp sem szabad megfeledkezni, hogy John Cage néhány aleatorikus kompozíciója kivételével irányító erőként az ember mindig, még a legelvontabban elektronikus szerzeményekben is jelen van a zenében.)

 

A bevallottan a hetvenes-nyolcvanas évek zenei világát felidéző anyag (az album címe, nagyjából „véletlenszerűen előhívható emlékek”, szintén egyfajta múltba nézésre utal) telis-tele van közvetett, sőt időnként közvetlen reminiszcenciákkal. A direkt visszautalások legfeltűnőbb példája a „Georgio By Moroder” című szám, melyben a Daft Punk életében fontos szerepet betöltő muzsikus és producer, Georgio Moroder emlékezik pályája kezdetére, a kissé funkos és soulos diszkózene pedig pontosan ugyanazt az egyszerre visszatekintő és előremutató hangulatot teremti meg, amivel immár kétszeresen retrográd és futurisztikus mindaz, amit hallhatunk.

 

Az albumon szereplő legszebb szerzemény, azt hiszem, egyértelműen a Chilly Gonzales zongorajátékát előtérbe helyező „Within”, melynek dallamos, csodálatosan kidolgozott témái, sőt, még a szövege is Alan Parsons projektjének líraibb pillanatait juttatja az eszembe. Ennek mintegy ellentéte a „Touch” elvont, szinte végig szintetizált szférikussága, amely egyfajta – néhol furcsamód Mike Oldfield Platinum című albumára emlékeztető – jazzel, majd funkkal keveredik, mi több, torzítatlan énekkel, hogy végül, a visszatérés előtt himnikus magasságokba emelkedjen. A harmadik véglet a „Contact” ritmikailag is izgalmas, lendületes és hatásfokozásban úgyszintén kiemelkedő űrrockja, benne az ufóval való találkozást sejtető hangbejátszással. Ugyanakkor, mint már utaltam rá, az album elképesztően sokszínű, és kétségtelenül bárki találhat rajta neki kedves számot és táncolható klubzenéket is.

 

Úgy vélem, hogy a Random Access Memories egyértelműen azok közé a nagylemezek közé tartozik, amelyeket mindenképp ismerni kell mindenkinek, aki a könnyűzenét kedveli. Nem egyszer használatos, eldobható zene, hanem olyasmi, amit évek, évtizedek múltán is szívesen hallgatunk majd, és nem, vagy nemcsak azért, mert egy korszak tökéletes lenyomata (hiszen valójában nem az), hanem elvitathatatlan értékei és élvezetessége miatt. Szóval hajrá, aki csak teheti, szerezze be magának a lemezt, és ismerkedjen vele! Akinek van füle a hallásra, biztosan nem fogja megbánni.

 

A zenekar tagjai:

Guy-Manuel de Homem-Christo – ének, szintetizátorok, billentyűk, gitár

Thomas Bengalter – ének, szintetizátorok, billentyűk, gitár

 

Közreműködik:

Panda Bear – ének (12)

Julian Casablancas – ének, gitár (5)

Todd Edwards – ének (11)

DJ Falcon – szintetizátor (13)

Chilly Gonzales – billentyűk (1), zongora (4)

Giorgio Moroder – hang (3)

Nile Rogers – gitár, (1, 6, 8)

Paul Williams – ének (7)

Pharrell Williams – ének (6, 8)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Give Life Back To Music

2. The Game Of Love

3. Georgio By Moroder

4. Within

5. Instant Crush

6. Lose Yourself To Dance

7. Touch

8. Get Lucky

9. Beyond

10. Motherboard

11. Fragments Of Time

12. Doin’ It Right

13. Contact

 

Diszkográfia:

Homework (1997)

Discovery (2001)

Human After All (2005)

Tron: Legacy (2010) – filmzene

Random Access Memories (2013)