Sir Arthur Conan Doyle legjobb Sherlock Holmes történetei

Akármennyi detektívtörténetet, krimit, thrillert és akcióregényt írtak eddig és fognak írni a jövőben, s akárhány nyomozó hős született és születik még meg az irodalomban, Sherlock Holmes és valamennyi róla szóló történet mindig is a listák első tételei között fog szerepelni. Az összes Holmes-sztori, négy regény és ötvenhat elbeszélés közül most a Szukits kiadó válogatta ki azt a mintegy húsz nyomozást, amelyek segítenek megismerni a különc és zseniális magándetektívet, s egyúttal kitalálója, Doyle írásművészetét. Remek alkalom kezdőknek, hogy felfedezzék maguknak a klasszikus krimi egyik ma sem avult hősét, s haladóknak és rajongóknak, hogy a szép, de téglákkal felérő súlyú, kétkötetes Szukits-összkiadás helyett ezeket a legjobb történeteket vigyék magukkal nyaralni vagy a strandra.

A könyv elbeszélései kiváló portréját adják annak az irodalmi detektívnek, aki mindnyájunknak szinte személyes ismerőse. Holmes igazi angol, mégis teljesen egyedi személyiség. Még az is tudja, hogy néz ki, aki sosem olvasott róla: a kockás sapka, a pipa, netán a nagyító vagy a nyikorgó hegedű mindenkinek eszébe juthat, s esetleg a hosszúkás, bajusztalan, hófehér arc is feldereng a határozott sötét szemöldökökkel... Személyisége lenyűgöző: a gyors gondolkodású, kissé hiperaktív, és excentrikus, vakmerő, aprólékos, s száraz humorral és mesteri logikával rendelkező Holmes különös módon szeretni való figura, annak ellenére is, hogy hűséges barátját, Watson doktort igen tapintatlanul kezeli. Párosuk kiválóan működik: miközben Watson, tisztes házasságával, a társadalomnak hasznos gyógyító foglalkozásával, s hagyománytisztelő elképzeléseivel kínosan viktoriánus, jóságos és hétköznapi figura, addig Holmes úgy úriember, hogy semmit sem tisztel az angol gentlemanek tradíciói közül. Nőgyűlölő, praktikus életfelfogású, s szerinte álruhásan kémkedni, mások levelét felbontani, csavargókölyköket alkalmazni, sárban turkálni és mások beszélgetéseibe beleszólni mind megfér az úriemberséggel. Vagy ha nem, akkor nem érdemes úriembernek lenni. Alakján keresztül sajátos nézőpontból vethetünk határozott pillantást korára, világára, de emellett az emberi sokféleségre, a személyiség olyan jellemzőire is, amelyek már cseppet sem kötődnek Doyle és Holmes korához, mivel örökek. Valószínűleg ez a Holmes-novellák titka, s ezért érdemes ma is kiadni ezeket az elbeszéléseket: mert mindig tudnak valami újat adni olvasójuknak.

A kötet valamennyi darabja igazi, klasszikus krimi. Olvashatunk szélhámosságról, kémkedésről, gyilkossági kísérletekről és különös eltűnésről, titokzatos, látszólag természetfeletti eseményekről, melyek azután igencsak kiábrándító reális magyarázatot nyernek, de szabályos gyilkossági eset is akad a könyvben. Megismerhetjük Holmes nagy ellenfelét, Moriarty doktort, és a detektív bátyját, a titkosszolgálatnál dolgozó Mycroftot is.

Mivel úgy gondolom, Doyle sokkal inkább elemében volt, ha novellát kellett írnia, mint amikor regényt, a detektívvel most ismerkedőknek és a jó krimit keresőknek is mindig azt ajánlanám, mielőtt regénybe fog (például A Sátán kutyájába), olvassa el inkább bármelyik tetszőlegesen kiválasztott Holmes-novellát. Ezért remek gondolat a Sir Arthur Conan Doyle legjobb Sherlock Holmes történetei összeállítása. Ráadásul a kötetben szerepel még a kedvenc történetem is, „Az Apátsági Major”. Így azután mindenkinek bátran ajánlom, vegye kezébe a könyvet, s töltsön el egy kis időt a világ leghíresebb tanácsadó detektívjével!