Főkép

A tegnapi „remek” eső okán eléggé félve indultunk befelé a fesztivál területére. Mivel napközben nem igazán sütött a nap, arra számítottunk, hogy jelentős területeken magmaradt a mocsaras jelleg és megint nyakig gázolunk majd a sárban. Hála égnek a szervezők a nagyon zűrös részeket „leápolták” és azért valamennyit száradt is, így nagyjából száraznak volt mondható a placc. Igaz, a Borsodi Nagyszínpad bal hátsó traktusa valamiért kimaradt a szórásból.

 

Kezdésnek a Ganxsta Zolee és a Kartel ideálisnak bizonyult. Igaz a leginkább matiné jellege volt – az együttes szerint is – a dolognak, de azért elég szép számban összejöttünk a hazai gengszter hip-hop egyik alapvetésének koncertjére. Amennyire nem szerettem a Kartel zenéjét akkoriban, amikor indultak, annyira jön be most, ahogy teltek az évek. Igaz kicsit kevesebben vannak a színpadon, de talán jobb is így, hogy csak ketten nyomják a szöveget. Azt a szöveget, amelynek mondanivalója egyáltalán nem kopott meg az évek folyamán. Ma is ugyanannyira igaz és aktuális, mint anno. És ütni is ugyanakkorát üt.

Azt, hogy a számokat már csak három zenész játéka kíséri, ne tévesszen meg senkit. Megkockáztatom, hogy jobban szólnak így dalok. Nekem legalábbis dögösebb, mocskosabb és sokkal keményebbnek tűnik így a zene. Persze azért egy-két nótában bejön az alap valami lejátszóból, de ezeknél kell is a plusz. A nagyjából életmű összefoglalásnak is beillő produkció során olyan nóták mellett, mint a „Rossz vér”, „Keleti oldal – nyugati oldal” vagy a „Ki a fasza gyerek?” a Rage Against the Machine „Killing in the Name”-je és a House of Pain „Jump Around”-ja is felcsendült, a közönség legnagyobb örömére.

És hát igen, azt se hagyjuk ki, hogy a közönségre nem lehetett panasz. Végig zúzta szinte mindenki a koncertet, pedig az eleje táján kisütött a nap – végre –, és elég keményen a színpad felől – pont szembe – kaptuk a sugarakat. Ugyan nem kellett volna, de Zoliék mindent elkövettek, hogy még nagyobb mozgásra bírják a nagyérdeműt; volt levegősimogatás, ugrálás, közös éneklés, csak a közönség éneklése. Egyszóval minden, ami egy fasza kis Kartel koncerthez kell.

 

Kisebb pihi után az Anti-Flag nevű, pittsburgh-i punk rock banda következett. No, őket sem kellett félteni, nagyjából két perc alatt robbantották fel a közönségüket. Le a kalappal Chris#2 (Chris Barker) basszeros előtt. Végig csinálta a show-t, mindenre rá tudta venni a közönséget, egy másodpercre nem pihent. Akkora circle of pit-et csináltak, hogy a két nappal ezelőtti Subscribe-os megmozdulás semmi volt ehhez képest. A színpadtól a keverőig ért a kör. Hihetetlen volt, na. A zenekar is megérdemel egy nagy „riszpekt”-et, mert nem a manapság oly divatos – nem is tudom milyen jelzővel illessem – punkot tolják, hanem próbálják az a muzsikát értelmesen továbbgondolni és vinni, ami a punkot punkká tette. Nem félnek meríteni a régi idők nagyjaitól, de nem is ragadnak le a múltidézésnél. Szóval, nagy jó kis zenét csinálnak.

A koncert végére jött a slusszpoén. Már azt hittük vége a koncertnek, mert bejött egy-két road és kezdte bontani a dobokat, Pat Thetic – dobos – pedig annak rendje és módja szerint kiszállt a cucc mögül. Akkor döbbentünk le és esett le az állunk, amikor pár darabot a nézőtérre kezdtek bepakolni és nagyjából egy perc alatt össze is raktak egy minimál dobszerkót, amin az utolsó számot játszotta el Pat. A közönség kellős közepén. Na, ettől aztán még inkább beindult mindenki és valami fergeteges örömtáncba csúcsosodott ki az élmény. Hihetetlen volt ez is, na.

 

Talán nem véletlen, hogy eléggé elkészültünk S kollegával az Anti-Flag végére. Nem is nagyon vágytunk másra, mint szépen-csendben végignézni a Kiscsillagot. Hála égnek most viszonylag sztárallűröktől mentes koncertet kaptunk; nem fúlt kínos és fárasztó poénkodásba a dolog, mint a tavalyi koncerten. Lecsó és Lovasi hozta azt a vicces és laza formáját, amiért szeretjük őket. Legalábbis én. De ahogy elnéztem az önfeledten táncoló, ugráló, csápoló nézők sokaságát, úgy vélem másoknak is nagyon bejött, amit lát/hall. Ugyan nagyon kiemelkedő nem történt a színpadon, mégis egy nagyon jó kis levezető koncertben volt része annak, aki a viszonylag késői órán a Kiscsillagot választotta. Ákos helyett.