Queensrÿche: Queensrÿche (CD)

A Queensrÿche a ’80-as évek elején alakult Seattle-ben. Első öt albumuk (a ’94-es Promised Landdel bezárólag) milliók kedvence, mind a hard rock és metal zene gyöngyszeme. Az 1988-as, Operation: Mindcrime című, erősen politika- és társadalom kritikus konceptalbumuk kapcsán kezdték őket a metal Pink Floydjaként illetve a gondolkodó ember metal zenekaraként emlegetni, legsikeresebb anyaguk viszont a két évvel későbbi Empire lett. Abban az időben hatalmas sztárok voltak, ’Silent Lucidity’ című daluk elnyerte az MTV nézőinek díját is (MTV Viewer’s Choice Award).

 

Ám a hatalmas sikert mélyrepülés követte, s nem csak lemezeladások terén. A grunge korszak beköszöntével az MTV és a rádiók száműztek mindent, ami bizonyíthatóan heavy metal vagy dallamos hard rock gyökerekkel bírt, ráadásul a csapat megpróbált alkalmazkodni a trendhez – de valójában útját vesztette. Bár zseniális dalokat azután is írtak, valami mégis végképp elromlott. S hogy mennyire, az igazán csak az utóbbi hónapokban derült ki, az eredeti énekes, Geoff Tate botrányai kapcsán. A rendkívül intelligens embernek ismert Tate olyan csúful viselkedett a többi zenekari taggal, hogy egyszerűen kirúgták – mire ő is beindította a saját Queensrÿche-ját, és a többiek is. Hogy kinek lenne joga birtokolni a nevet, azt talán majd ősszel eldönti az amerikai bíróság, de ez mindenképp az egyik legcsúnyább sztori, ami a metal világában valaha megesett.

 

Tate valamivel korábban adta ki a maga QR albumát, s az olyan lett, amilyen – az utolsó két, még vele készült Queensrÿche lemeznél mindenesetre jobb, bármily szedett-vedett is. Volt zenésztársai kevésbé kapkodták el a dolgot, bár a szimplán Queensrÿche címre keresztelt anyagon azért érződik pár ponton, hogy lehetett volna még csiszolni rajta. Az egyik az, hogy mindössze 35 perces (amiből 3 percet egy intro illetve átvezető vesz el, tehát nem igazi zene), a másik pedig, hogy a hangzás messze nem olyan erőteljes és polírozott, ahogy a legtöbb QR albumon megszokhattuk. Pedig a producer az a James "Jimbo" Barton volt, akivel a legjobb lemezeik készültek. Nem szól azért rosszul, csak nagyon elől van a basszusgitár, néha elnyomja a hathúrosokat, meg most nyilván nem állt rendelkezésükre olyan anyagi keret, mint a hőskorban.

 

Minthogy a Queensrÿche az örök legnagyobb kedvencem, kételyekkel fogadtam ezt a formációt is. Rendben, hogy itt van az eredeti ötösből három ember, de pont nem azok, akik a fő dalszerzők voltak a legjobb korszakaikban. Az új énekes, a Crimson Glory-ból érkezett Todd La Torre rendkívül szimpatikus embernek tűnt, de Tate egyszerűen pótolhatatlan. Még akkor is, ha Todd hangja nagyon hasonlít Tate-ére. Geoff nélkül ez a zenekar sem lehet más, mint egy QR tribute banda, és ezt látszottak igazolni a koncertjeik youtube-os felvételei is.

 

Az új lemez mégis nagyon jó. Számítani lehetett rá, hogy a klasszikus albumok világa fog visszaköszönni, de a későbbi, modernebbnek szánt dolgokat sem vetkőzték le teljesen. Épp csak sokkal jobban működnek azok a témák ebben a közegben. Mért még a nyersebb hangzás mellett is ez egy 2013-as album. Azon el lehet vitatkozni, hogy mennyire őszinte, bár Todd részéről biztosan az – de a mai metal mezőnyben ehhez hasonló, sőt ehhez fogható anyagot nem sokat találni.

 

Igen, rengeteg eleme van az albumnak, ami a klasszikus korongokról ismerős, és amikért megszerettük anno a zenekart. És nem állítanék olyat, hogy az új dalok felveszik a versenyt a régi örökzöldekkel, vagy, hogy van olyan súlya, fontossága ennek a CD-nek, mint a régieknek volt. Nem is lehetne. De így is nagyon magas mércét ütnek meg Toddék. Legyen bár a Judas Priest/Iron Maiden gyökerekig visszaásó heavy metal döngölés (mint pl. a „Don’t Look Back”-ben), a hard rockosabb Empire korszak csodálatos melódiáit idéző, azonnal ható refrén (amilyen az „In This Light”-ban hallható), vagy épp olyan komor, súlyos hangulat, ami a Mindcrime-ot jellemezte (mint pl. az amúgy modernebb megfogalmazású „Redemption”-ben) – egy valamire való rock/metal rajongó nem állhat ellen ezeknek. Aztán ott az „A World Without”, melyben az a Pamela Moore vokálozik, aki a Mindcrime-on Mary nővér szerepét énekelte: egy már-már doomos hangulatú, lassú dal, mely olyan nagyívű refrénben csúcsosodik ki, amit Todd talán még a Crimson Glorynak írt; netán a záró „Open Road”, mely szépen folytatja azt a hagyományt, hogy QR album valami lassabb, szomorúbb dallal kell, hogy véget érjen. És amit kihagytam, az is mind hozzám nőtt már.

 

Jó egy hónapja hallgatom az albumot, még arra is volt időm, hogy majd’ egy hétre félretegyem (többre nem sikerült), hogy tisztábban lássam, milyen is. De ezt nyilván hónapok-évek múltán lehet majd jobban eldönteni. Most mindenesetre úgy érzem, hogy ez egy nagyon-nagyon jó lemez, amit talán nem kellene Queensrÿche-nak nevezni, de ha nem így hívnák, akkor is azt írnám, hogy a QR legszebb korszakait idézi. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti, ha egy zenében épp úgy van gondolat, mint érzés; zúzós témák és átható, líraibb-lebegősebb pillanatok; együtt énekelhető refrének és sokadszorra is újat adó részletek. Októberben a Club 202-ben pedig élőben is megtapasztalhatjuk!

 

A zenekar tagjai:

Todd La Torre – ének

Michael Wilton – gitár

Parker Lundgren – gitár

Eddie Jackson – basszusgitár

Scott Rockenfield – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. X2

2. Where Dreams Go To Die

3. Spore

4. In This Light

5. Redemption

6. Vindication

7. Midnight Lullaby

8. A World Without

9. Don`t Look Back

10. Fallout

11. Open Road

 

Diszkográfia:

Queensrÿche  EP (1984)

The Warning (1984)

Rage for Order (1986)

Operation: Mindcrime (1988)

Empire (1990)

Operation: Livecrime (1991) – koncert

Promised Land (1994)

Hear in the Now Frontier (1997)

Q2K (1999)

Live Evolution (2001) – koncert

Tribe (2003)

The Art of Live (2004) – koncert

Operation: Mindcrime II (2006)

Mindcrime at the Moore (2007) – koncert

Take Cover (2007) – feldolgozás album

American Soldier (2009)

Dedicated to Chaos (2011)

 

Queensrÿche with Todd La Torre:

Queensrÿche (2013)

 

Queensrÿche with Geoff Tate:

Frequency Unknown (2013)