Főkép

A regény fiatal szerzője, Chris Howard igazi kalandor jellem, amolyan nem fér a bőrébe és mindent kipróbál típusú ember. Egy időben dalokat szerzett, majd természeti erőforrás-menedzsmentet tanult, később tinédzserek számára szervezett és vezetett kalandtúrákat a vadonba. Nem véletlen tehát, hogy első történetével is a fiatalokat célozza meg, de mindezt oly módon teszi, hogy az a felnőttek számára is értékelhető és élvezhető.

 

A megszokott világ elmúlását és a bekövetkezett nagy változás utáni időszakot mindenki másként képzeli el. A szerző fejében mindez úgy jelent meg, hogy eljött a Nagy Sötétség, kipusztultak a fák, de itt maradtak a sáskák. Növények hiányában mi az, ami megmaradt és építőanyagként használható? Csupán a fém. Aki megengedheti magának, az fémhulladékból készült fát építtet a kertjébe, amelynek kivitelezésében Banyan az egyik legjobb. Tudományát az apjától tanulta, akitől sokat hallott a Régi Világról. Egyik megbízása során Banyan megismerkedik egy nővel, aki egyedi és különleges tetoválást visel a testén, egy fa képét, amely egyszerre reménysugár, hogy léteznek még fák a bolygón és térkép, amely mutatja az utat a célig. A hirtelen felbukkanó nyomokat követve főhősünk útnak indul, hogy megkeresse az utolsó fákat és egyben az apját is. Őrült kalandja során többen is csatlakoznak hozzá, útjuk egyszerre hihetetlen, viszontagságos, kalandos és megdöbbentő.

 

Furcsa és kies az a világ, amely megjelenik a könyv lapjain, az elején nagyon nehezen tudtam elfogadni az elképzelt jövőnek ezt a növények nélküli változatát. Hogyan lehet így élni? A körülmények nem éppen ideálisak, mert a növények nélkül száll a por, éget a nap, a fémből épült házakban nappal felforrósodik a levegő, éjszaka pedig hideg van. Az élelmiszer és az üzemanyag, amelynek előállítását és a forgalmazását a GenTech nevű cég tartja a kezében, csak génmódosított kukoricából készül. Az emberek mégis élnek, küzdenek, és nem adják fel a reményt. Egyesek vallási alapokra helyezik a kérdést és hisznek az Ígéret Földjében, ahol még nőnek a fák, mások leginkább a túlélés vagy éppen a hatalom birtoklása érdekében indulnak neki a keresésnek.

 

Amint sikerült elfogadnom ezt a furcsán kopár és színtelen világot, magával ragadott a cselekmény és Banyan személyisége. A bemutatás és a leírások miatti lassabb kezdést követően egy útleírás viszontagságai elevenedtek meg a lapokon. A helyenként kemény és véres jeleneteket tartalmazó részek és a legtöbbször kiszámítható reakciók mellett a szereplők jellemét és testi épségét is próbára tevő, előre nem látott fordulatok adták a regény többi részének mozgalmasságát. Nagyon halványan a szerelmi szál is felbukkan a történetben, de csupán színesíti a regényt, semmi több. A szerző egyenletesen vezeti a cselekményt és folyamatosan fenntartja az események iránti érdeklődést, de határozottan úgy éreztem, mintha a végére elfáradt volna egy kicsit – a befejezés nem egészen olyanra sikerült, mint amit vártam.

 

Banyan nagyon szimpatikus karakter, akinek különleges tehetsége és apja iránti szeretete leginkább a faépítésben nyilvánul meg és a túlélésben szerzett tapasztalatai ellenére az élet más területein még bőven van mit tanulnia. Tizenhét évesen egyedül maradt a világban és az emberi kapcsolatok a legtöbb esetben az újdonság erejével hatnak rá, de figyel, tanul, él, csalódik, fejlődik, és lassanként felnő. A többi karakter nem érintett meg olyan mélyen, mint szerettem volna, bár személyiségükkel nagyon jól megjelenítik az adott társadalmi csoportosulás fő jellemzőit, reakcióit. Banyan apjára nagyon kíváncsi lettem volna, de sajnos ő nem igazán jutott szóhoz a történetben, kaptam viszont helyette sok minden mást és sok mindenki mást.

 

Ez a könyv is azok közé tartozik, melyek ifjúsági besorolásuk ellenére a cselekménybe és érzelmek közé ágyazva, hol finoman, hol keményebben fogalmaznak meg morális, etikai, vallási és környezetvédelmi kérdéseket, felhívva a figyelmet a génmódosítás hatásaira és a természet génmódosított növényekre adott esetleges reakciójára A komoly és aktuális témák sora szerencsére nem fojtja meg a történetet, a cselekmény is leköti az olvasót, így egyszerre szórakoztató, borzongató, helyenként megrázó, ugyanakkor érdekes, tanító jellegű és elgondolkodtató a regény. Sok lehetőség és még több fantázia van ebben a fiatal szerzőben, aki ennyire valósághűen, megdöbbentően és mégis érdekesen tudta megjeleníteni ezt a poszt-apokaliptikus világot. Nagyon remélem, hogy a továbbiakban is hasonlóan fantáziadús, komor és cselekményben gazdag regényekkel fogja megörvendeztetni az olvasóit.

 

Részlet a regényből