Főkép

Gyerekkoromban volt egy agyonolvasott könyvem, ami eltért a megszokottaktól. Gömbvillám felügyelő történeteiben mindig egy-egy izgalmas nyomozásnak lehettünk tanúi, s a fejezetek végén meg kellett válaszolni egy-egy nyomozati kérdést: ki a tolvaj, hol lehet a bizonyíték, melyik tanú hazudott… Akkoriban még alig volt olyan könyv a magyar könyvesboltokban, ami rejtvényes krimiket tartalmazott volna, ezért Gömbvillámnak még a barátnőim is csodájára jártak… Tiszta szívből remélem, hogy a Pöpec és Paca Nyomozóiroda három rejtelmes és mókás feladványokkal teli nyomozásának története (melyet remélhetőleg több is követ majd) hasonlóan nagy élmény lesz egy mai kisiskolásnak. A szórakoztató, csavaros és humoros nyomozások történetét a Kolibri kiadó adta ki.

 

Pöpec Ágost igazi Sherlock Holmes-féle figura. Mindenki megismerheti kockás kabátjáról és sapkájáról és éles eszéről. Detektívtársa, Paca nem más, mint egy helyes, fekete foltos fehér szőrű kiskutya, aki segít a rejtvényfejtőknek elindulni a megfelelő nyomon. A három bűneset pedig, amit ki kell nyomozni: egy elrejtett végrendelet pontos helye, egy álnok gyújtogató kiléte és a hollókővári kastélyszállóban kísértő, nem is olyan éteri szellem kiléte és indítékai.

 

Minden nyomozás apró, érdekes meséjű fejezetekből áll, melyek végén egy-egy feladványt kell megfejteni a továbbhaladáshoz. Összesen 10-10, vagyis harminc rejtvény szerepel a könyvben, melyek egyformán próbára teszik a fantáziát, a memóriát, és a szövegértést, s alapfokú matematikai, logikai és olvasási készségeket is fejlesztenek, vagyis pont olyanoknak valók, akik már tudnak egy kicsit olvasni és egy kicsit számolni és szeretik az izgalmas olvasmányokat: a nyolcéveseknek és a picit nagyobbaknak. Mielőtt azonban valaki a pedagógiai átgondoltság, vagy a túl alacsony korhatár miatt elrémülne a könyvtől, biztosíthatok mindenkit, hogy – bár már elmúltam nyolcéves és remélem, matematikai képességeim is meghaladják már egy másodikoséit – én is kiválóan szórakoztam a feladványokon. Egyszerűen képtelen voltam abbahagyni a rejtélyek megfejtését az utolsó oldalig. Kerestem hiányzó térképdarabokat, és legrövidebb utat az útvesztőben, fejtettem titkosírást, összevetettem tanúvallomásokat, megfigyeltem különbségeket képek között, és apró részleteket panorámarajzokon, kiválasztottam egy megfelelő fantomképet és egy bűnös biciklit a sok közül, folytattam matematikai sorozatot és forgattam – képzeletben – fogaskerekeket, azonosítottam lábnyomot és írógépet – és nagyon mókásnak és érdekesnek találtam Pöpec és Paca nyomozásait.

 

A jól fordított, kedves, bár kissé bumfordi rajzú könyv igazi nyári szórakozást ígér a magányos rejtélyfejtőknek, de barátaiknak, s talán még a szülőknek is.