Főkép

Negyven év egy rockzenész életében rendkívül nagy idő. Négy évtized alatt akár rajongók nemzedékei válthatják egymást gyors egymásutánban. Mérföldköveket fektethetnek le és feledhetnek el, a pálya éppoly gyorsan felívelhet, amilyen könnyen egy-egy előadó visszahullhat az ismeretlenségbe. Kifejezetten ritkának számítanak az állócsillagok, akikre ennyi idő után is emlékeznek, akik mellett közel fél évszázadon át kitartanak a híveik. Ian Anderson, a Jethro Tull frontembere, e változatlan státuszú gigászok közé tartozik, akiknek zenéje kétségkívül kiállta az idő próbáját. A skót fuvolás-énekes-zeneszerző ötödik önálló stúdióalbuma sajátos tisztelgés a legendás csapat 1972-ben, vagyis pontosan negyven évvel korábban megjelent, meghatározó jelentőségű konceptalbuma, a Thick As A Brick előtt.

 

Az új anyag Ian Anderson nyilatkozata szerint a Jethro Tull nagylemezének kitalált gyermekzsenijére, Gerald Bostockra összpontosít, akinek öt különböző, egymástól jelentősen eltérő lehetséges életútját vázolja fel. Így a korongon „megszólal” a dörzsölt befektetési ügynök, a meleg hajléktalan, az afgán háborúban részt vett katona, a kenetteljes, álszent evangélikus igehirdető, valamint a sarki üzletet vezető egyszerű ember; ám a hangok sokaságát amellett, hogy a hozzájuk tartozó személyiségek kivétel nélkül a magány felé vezető utat járnak be, a zene egységes hangvétele szintén egymáshoz köti. Ennek köszönhető, hogy ugyan ezúttal két egybefüggő szám helyett – melyeket voltaképp kizárólag a bakelit hanglemez korlátai szakítottak szét – tizenhárom elvileg önálló tracket hallhatunk, a Thick As A Brick 2 kvázi-rockoperája még a Pink Floyd Walljának dalainál is határozottabban összetartozó, nagy ívű történetfolyammá áll össze.

 

Zeneileg az album jellegzetesen Ian Anderson-osnak mondható. Gyakoriak a hagyományos rock and rollban ritkának számító aszimmetrikus ritmusok, a sokszor váratlan tempó- és ritmusváltások, melyek furcsamód nem kizárólag a népi és progresszív műfajokat idézik meg, hanem a reneszánsz kórusművészet nagyjait is, a hangszerelés pedig a világzenétől a klasszikusig számtalan irányzat hangszerarzenáljából válogat. Mindez persze még véletlenül sem újdonság, hiszen Ian Anderson fő instrumentuma, az inkább klasszikus zeneinek számító fuvola kezdettől fogva meghatározó szerepet játszott a Jethro Tull, valamint a szólóalbumok hangzásának kialakításában. Egyszóval a megszólalás azonnal felismerhető, beazonosítható. És ugyanez áll a zenei stílusok keverésére, aminek köszönhetően skót, ír, angol népzenei motívumok olvadnak össze a legigényesebb rock elemeivel, és ehhez hozzájárul még a középkori, reneszánsz, barokk korszakok és a klasszika alapos ismerete.

 

A végeredmény ezért egyszerre felemelően csodálatos és elsőre némileg nehezen emészthető. Ian Anderson albumának, akárcsak a Jethro Tull fénykorában született emlékezetes nagylemezeknek, bizony érnie kell, ám valahányszor újra elmélyedünk az anyagban, ezernyi részletet élvezhetünk ki kibontakozó teljességében. A Thick As A Brick 2 örökké virágzó rózsára emlékeztet, a kifeslő szirmok pedig maguk a számok és frázisok. Egyedül azon gondolkozhatunk el, Anderson miért szólóban, nem pedig a Jethro Tull tagjaként valósította meg ötletét, de hát az együttes tulajdonképp maga Anderson, hiszen ő ötlött ki szinte mindent, ami velük kapcsolatos, az ő elszántsága vitte tovább még a rosszabb időkben is a csapatot, az ő hangját és jellegzetes játékát hallhatjuk a Jethro Tull minden egyes lemezén. És ő az, aki negyven év után még mindig frissen képes szólni, miközben visszatér – ha nem is a kezdetekhez, de a fénykorhoz, amely egy egész generáció zenei ízlését formálta, határozta meg.

 

A zenekar tagjai:

Ian Anderson – ének, fuvola, akusztikus gitár

Florian Opahle – elektromos gitár

John O’Hara – tangóharmonika, Hammond orgona, zongora, billentyűk

Pete Judge – trombita, szárnykürt, tenor kürt, Esz tuba

Ryan O’Donnell – vokál

David Goodier – basszusgitár, harangjáték

Scott Hammond – dob, ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. From a Pebble Thrown

2. Medley: Pebbles instrumental / Might-Have-Beens

3. Medley: Upper Sixth Loan Shark / Banker Bets, Banker Wins

4. Swing It Far

5. Adrift anf Dumbfounded

6. Old School Song

7. Wootton Bassett Town

8. Medley: Power and Spirit / Give Till It Hurts

9. Medley: Cosy Corner / Shunt and Shuffle

10. A Change of Horses

11. Confessional

12. Kismet in Suburbia

13. What-ifs, Maybes and Might-Have-Beens

 

Diszkográfia:

Walk Into Light (1983)

Divinities: Twelve Dances With God (1995)

The Secret Language Of Birds (2000)

Rupi’s Dance (2003)

Thick As A Brick (2012)