Főkép

Voltaképp rettenetesen nehéz bármi újat leírni Joe Satriani mostanában megjelenő albumairól. A gitárlegenda gyakorlatilag a Surfing With The Aliennel (esetleg az Extremisttel) bezárólag mindent megmutatott, amit egy gitárral művelni lehet. (Hacsak nem számítjuk a fűrészt, a betont, a fúrógépet és az egyéb romboló- és roncsolóeszközöket.) Közben szerencsére leszokott az éneklésről, a külsőségeket nézve pedig megemlítendő, hogy kopaszra nyíratta a haját, de ami a gitározást illeti, technikailag szinte semmi újat nem mutatott. Ám nem is kell neki, hiszen a legkiválóbb jazzmuzsikusokat sem feltétlenül újításaik miatt kedveljük, hanem azt értékeljük, ahogyan és amit játszanak. Márpedig Satriani legfeljebb a jazz nagyjaival említhető egy lapon, és bármennyire kemény is a zenéje, benne a meghatározó elem az invenció és a játékosság.

 

Ha pedig egy – azaz két – szóval akarnánk jellemezni az új albumot, azt hiszem, a címe (az „unstoppable momentum” magyarul annyit tesz: megállíthatatlan lendület) tökéletesen ráillik a számok hangulatára. Még a relatíve visszafogottabb tempójú dalok – mint amilyen az album címét adó/viselő első szám, vagy a promóciós anyagként a nagylemez megjelenése előtt elérhető „A Door Into Summer”, vagy a helyenként elektronikus lüktetésével diszkóra emlékeztető „The Weight Of The World” – is elképesztő erőről és ötletességről árulkodnak mind a dallamok, mind a ritmikai megoldások területén. Ezenkívül persze bőséggel akadnak bennük, különösen a szólókban, eljátszhatatlan vagy annak ható futamok és hangok. Mindezt ragyogóan kiemelik a Satrianira jellemző, és ismételten a jazzel rokonítható ostinato-szerű kísérőmotívumok, melyek viszonylag sűrűn enyhítenek a rockos keménységen, vagy legalábbis határozottan színesítik azt.

 

Hagyományos értelemben vett riffekre épülő számokat a „Jumpin’ In” briliáns, az első szólóhoz funkyba átcsapó rock and rollján (ezt a számot viszont, azt hiszem, még a legvájtfülűbb rockrajongóknak is nyugodtan ajánlhatom) és a „Jumpin’ Out” jóval jazzesebb remeklésén kívül nem hallani az albumon. A zúzás érzetét – amikor előfordul ilyesmi – sokkal inkább a dob és a basszus feszessége adja, mindenekelőtt a kivétel nélkül elképesztő és lenyűgöző szólók alatt. Satriani ilyenkor nem egyszer veszélyes magasságokba tör (egy első ránézésre nem teljesen megbízható, de valamiféle általános kép kialakításához mindenképp alkalmas internetes alkalmazás – igazából csak legördülő menüs honlap – szerint Satriani előszeretettel játszik a IV. és IX. fekvések tájékán és között), a biztonságos visszajutás ellenben sosem okoz gondot neki.

 

Ugyanakkor akadnak ténylegesen elvont, a rocktól és főleg a metaltól igencsak messze elkalandozó szerzemények is, mint a néhol kissé futurisztikus hangulatú és roppant avantgárd „Lies And Truths”, melyben a kísérletező szakaszokat majdhogynem konvencionálisnak mondható refrénféleség váltja. Ennek ellentéte a kellemes parkok vagy tengerparti sétányok rezidens rezesbandáinak vidám dalocskáit idéző „Three Sheets To The Wind”, melynek címéből kevéske agyalás után kiderül, hogy a kottája három lapból állhat, ezenkívül komoly szerepet kapnak benne a – nyilvánvalóan szintetizált – fúvósok. És persze mindegyik, tényleg minden egyes számban találhatunk valami egészen különlegeset vagy izgalmasat, így az album meghallgatása közel egyórányi tömény élvezet, ha pedig kifejezetten a szólókra figyelünk, percekig borzonghatunk a gyönyörűségtől.

 

Egyszóval ismét csak varázslat az, amit Satriani kínál nekünk, és szerencsésnek mondhatjuk magunkat, amiért akadnak még hozzá hasonló, nagy formátumú muzsikusok a könnyedebb zenék világában is. Friss albumával újfent azt bizonyítja, hogy nem kell thrasht vagy hajmetált játszani ahhoz, hogy a gitáré lehessen a főszerep – ráadásul nála nem elsősorban a szólók idejére, hanem az első pillanattól fogva az utolsóig. És nemcsak a gitárosok eleve sem túlzottan szűk vagy belterjes köre élvezheti az anyagot, hanem bárki, akinek némi affinitása van a jó zenékhez.

 

A zenekar tagjai:

Joe Satriani – gitár, billentyűk, szájharmonika

Mike Keneally – billentyűk

Chris Chaney – basszusgitár

Vinnie Colaiuta – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Unstoppable Momentum

2. Can’t Go Back

3. Lies And Truths

4. Three Sheets To The Wind

5. I’ll Put A Stone On Your Cairn

6. A Door Into Summer

7. Shine On American Dreamer

8. Jumpin’ In

9. Jumpin’ Out

10. The Weight Of The World

11. A Celebration

 

Diszkográfia:

Not Of This Earth (1986)

Surfing With The Alien (1987)

Flying In A Blue Dream (1989)

The Extremist (1992)

Time Machine (1993)

Joe Satriani (1995)

Crystal Planet (1998)

Engines Of Creation (2000)

Live In San Francisco (2001) – koncert

Strange Beautiful Music (2002)

Is There Love In Space? (2004)

Super Colossal (2006)

Satriani Live! (2006) – koncert

Professor Satchafunkilus And The Musterion Of Rock (2008)

Live In Paris: I Just Wanna Rock (2010)

Black Swans And Wormhole Wizards (2010)

Satchurated: Live In Montreal (2012) – koncert

Unstoppable Momentum (2013)