Főkép

Az emberi civilizáció hajnala óta számos világuralomra törekvő birodalom emelkedett fel, illetve porladt semmivé történelmünk oldalain, azonban kevesüknek mérhető a nagysága a Római Birodaloméhoz, melynek hagyatéka még napjainkban is az élet szinte minden mozzanatában tetten érhető. De hogyan voltak képesek a rómaiak több mint ezer évig fenntartani roppant birodalmukat? Mi volt az eleinte jelentéktelen, Tiberis parti város titka? Jeremy Paterson szerint Róma abban különbözött a legtöbb világuralomra törő birodalomtól, hogy sikerült a leigázott területek lakosságát érdekelté tennie a hódítók rendszerének fenntartásában. A Róma felemelkedése című írásában azt mutatja be, hogy milyen lépésekkel érte el a Birodalom ezt a történelmi bravúrt.

 

Sajnos a páratlan Római Birodalom sem kerülhette el a hanyatlást, illetve a bukást. A modern történetírás kezdete óta számtalan kutató vitázott arról, hogy a sziklaszilárd Impériumot a barbár hordák soha nem látott inváziója temette-e maga alá, avagy a megoldatlan belső problémák miatt omlott össze kártyavárként. A Róma belső ellenségei című írásban meglepő eredményeket olvashatunk a kérdésben.

 

A birodalomépítés e nehezen emészthető két témája után könnyedebb csemegékkel is szolgál a magazin az ókori Mediterráneumból. Claire Holleran cikke a rómaiak megdöbbentően ismerős vásárlási szokásait tárja az olvasó elé, míg Paul Roberts a római villák mozgalmas világába kalauzol minket.

 

A történelem iránt érdeklődök számára valószínűleg nem újdonság, hogy a középkorban az egyház tiltotta az uzsorát, azaz a kamatfelszámítást kölcsön után. Azonban legtöbbünket meglepetésként érheti, hogy mennyire bonyolult és kifinomult pénzügyi kiskapukhoz folyamodtak a bankárok, hogy megkerüljék ezt az üzletre káros rendelkezést.  A Pénzügyi trükkök a középkorban című írás ezeket a „szükségmegoldásokat” veszi górcső alá, melyek megértéséhez néha 21. századi pénzügyi ismeretek szükségesek. A pénztörténet témájában még olvashatunk egy érdekfeszítő cikket Anne Murphy tollából, aki a Bank of England 1783-as vizsgálata alapján megdöbbentő párhuzamokat von a 18. századi és a 21. századi pénzintézetek társadalmi megítélése között.

 

A véres és kegyetlen 20. századba érkezve a világtörténelem egyik legkönyörtelenebb és legfanatikusabb csatájáról olvashatunk, az apokaliptikus sztálingrádi ütközetről. Közismert tény, hogy a német 6. hadseregnek a bekerítés után nemcsak az orosz fegyverek túlerejével, hanem az éhséggel és az általános ellátmány- és lőszerhiánnyal is meg kellett küzdenie. Ungváry Krisztián azonban amellett érvel, hogy a németek már azelőtt elvesztették a csatát, mielőtt az elkezdődött volna. Cikkében rámutat, hogy a 6. hadsereg ellátása még minden orosz harci cselekmény nélkül is megoldatlan volt, így a katonák akkor is éheztek volna 1942 őszétől, hogyha a vörös hadsereg nem kerítette volna be őket.

 

A rövidebb írások közül fontos kiemelni a Fókuszban rovatot, mely egy, az Árpád-kori történelem szempontjából felbecsülhetetlen értékű felfedezésre hívja fel a figyelmet. Nemrég Mikó Gábor történész egy eddig ismeretlen krónika kéziratára bukkant a levéltárban, mely teljesen új megvilágításba helyezi Szent István király gyermekeit. Mivel a filológiai vizsgálatok a krónika szövegét hitelesnek találták, elképzelhető, hogy ez a nemrég felfedezett új forrás végleg lezárja az államalapító uralkodónk „másik” fia, Ottó herceg létezése körüli évszázados vitát.